Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-27 / 52. szám
háromhajós bazilikát építhessen, semmi szükség sincs félmillió koronás segítséget adni a fővárosnak örökös deficzittel küzdő pénztárából! A budapesti ref. egyház tanácsa f. hó 18-án tartotta meg ez évben utolsó ülését. Az egyháztanács letárgyalta és megállapította az 1909. évi költségvetést, a mely elég jelentékeny deficzitet mutat ugyan, de a mi remélhetőleg megszüntethető lesz az egyház fokozatabb bevételeivel. A bevételek fokozását az egyházi adózás arányosabbá tétele útján remélik elérni. Az egyes, lehetősebb egyháztagokat már eddig is felhívták adójuk önkéntes emelésére, s a felhívásnak elég szép eredménye lett. De ha a felhívásnak nem lenne meg a kívánt teljes eredménye, akkor egyesek adóját hivatalosan fogják felemelni. Indítvány tétetett az iránt is, hogy eszközölje ki az egyház az egyházi adóknak a városi hatóság útján való beszedését. Ebben az esetben aí adók pontosabban folynának be s az egyház sem volna kénytelen az adóbeszedésre költséges személyzetet alkalmazni. E kérdésnek lehető kedvező megoldása az elnökségre bízatott. Örvendetesen vette tudomásul az egyháztanács a zuglói egyházi építkezés befejeződését, valamint a VI—VII. kerületi parókhiális körben egészen simán megejtett lelkészválasztást. Ez utóbbival kapcsolatban elhatározták, hogy az új lelkész beiktatását 1909. január 3-án, a délelőtti istentisztelet keretében, a Kálvin-téri templomban fogják megejteni. A beiktatási ünnepély rendezésével dr. Somogyi Lajos és Eszláry Sándor tanácsosokat bizták meg. Kegyelettel emlékezett meg az elnökség Farkas Józsefnek, az egyháztanács évtizedeken át hűséggel szolgált jegyzőjének és Gelléri Szabó János presbiternek elhunytáról. Emlékük s érdemeik jegyzőkönyvileg örökíttettek meg. Ez elhunyt tagok helyébe a póttagok közül Gonda Béla min. tanácsos és Baló Lajos kir. járásbiró hivattak be, a kik le is tették hivatali esküjöket. Farkas József helyébe az egyháztanács jegyzőjévé Pálóczi Horváth Zoltán ügyvédet választották meg. Ugyanezen ülés előtt tették le hivatali esküjöket a főgimnázium új tanárai: Maday Gyula és dr. Kovács Dezső is. A r. kath. népszövetség eredménye. Nem egyszer mutattunk már rá, hogy a római katholikus egyháztársadalmi szervezkedések mily veszedelmet rejlenek magukban mindenek ellen, a kik nem tagjai az „egyedül üdvözítő" egyháznak, s hogy mily veszedelmek fenyegetnek bennünket, protestánsokat, ha mi is hasonlóképen nem szervezkedünk. S hogy mennyire igazunk volt, s hogy a r. kath. „szervezettség" és a protestáns „szervezetlenség" mire vezet, annak egy kézzelfogható példáját mutathatjuk fel az Alkotmány f. hó 17-diki számának híradása alapján. A mint az említett lap „Népszövetségi győzelem" czim alatt írja, a győrmegyei Táp községben, a melynek lakosságában többségben vannak a reformátusok, legközelebb ejtetett meg a községi képviselő-testületi választás. Az előbbi cziklusban a képviselő testületben nyolcz református mellett egy r. kath. tag foglalt heíyet. Most azonban, a nemrég szervezett r. kath. népszövetség tagjai összefogtak, hogy „reparálják az elmúlt választás sérelmeit1 1 . Külön listát készítettek, a melyben nyolcz r. katholikus mellett csak egy reformátusnak adtak helyet. És a választáson, miután a r. katholikusok „egyöntetűen jártak el, a reformátusok szavazatai pedig többfelé megoszlottak", a népszövetségi lista ment keresztül. Az Alkotmány szerint ez a győzelem „a jövőnek széles perspektíváját nyitja meg". S félünk, hogy az Alkotmánynak igaza lesz, hacsak végre mi protestánsok is komolyan neki nem fogunk a szervezkedésnek. Vájjon az új esztendő többre segít-e benünket, mint a mennyire mentünk az idén? A kongrua javaslatot a képviselőház pénzügyi bizottsága f. hó 19-én tárgyalta le. A tárgyalásról nem sok a feljegyezni való. Ment simán minden s hangzottak az elismerés szavai bőven. Mindössze Nagy Ferencz felszólalása keltett némi emócziót. Nagy Ferencz ugyanis nemzeti szempontból szerencsétlennek minősítette az 1898. XIV. t.-cz.-nek az újabb javaslatba is átvett ama rendelkezését, hogy az állami törvényeket vagy törvényes rendeleteket végre nem hajtó lelkészek és segédlelkészek ellen az egyházi hatóságok indítsák meg a vizsgálatot. E helyett azt kívánta, hogy a vizsgálat megindításának joga az állam kezébe adassék. Indítványával — a melyet mi protestánsok sem fogadhatnánk el —- Nagy Ferencz nemcsak magára maradt, hanem, a mint a klerikális lapokból látjuk, akczió fog megindulni az iránt is, hogy az 1898. XIV. t.-cz. 9. §-ának rendelkezése , illetve az új javaslat 4. §-a olyképen módosíttassák, hogy az államtól a kongrua-megvonás, illetve a kongrua közvetlen kifizetésének joga is elvonassék. A javaslatot különben a bizottság változatlanul elfogadta és senki sem volt kíváncsi, sem arra, hogy a főpapok hozzájárulása milyen számítások alapján állapíttatott meg, — sem arra, hogy az a gróf Apponyi Albert, a ki 1894-ben még abban a véleményben volt, hogy a r. kath. egyház vagyoni helyzete feleslegessé teszi, hogy az állam intézményesen foglalkozzék a r kath. papság kongrua-rendezésével, mert hiszen ez az egyház teljesen abban a helyzetben van, hogy ezt a feladatot a rendelkezésére álló eszközökkel a maga körében oldja meg, 1908-ban miként és miért jutott arra a meggyőződésre, hogy a r. kath. papi kongrua rendezésével az államnak kell intézményesen foglalkoznia és pedig úgy, hogy az állampénztár viseljen a rendezés költségeiből 1.300.000 koronát?! Mi azonban kíváncsiak vagyunk mindkettőre. S ezt a kíváncsiságunkat legközelebb ki is fogjuk fejezni és fejteni. Ihász Lajos öröke. A dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerületet élénken foglalkoztatja az Ihász Lajos elhunytával megürült felügyelői szók betöltése. Erre vonatkozólag a következő sorokat vettük: „Számos jelölt nevét emlegetik. Ezek közül a legelső helyen a győri evangélikus egyház kiváló felügyelőjének, dr. Fischer Sándornak, volt országgyűlési képviselőnek a nevét. A győregyházmegyei papság egyetemlegesen dr. Fischer jelölése mellett foglalt állást s megválasztása érdeké ben már is széleskörű akcziót indított. Dr. Fischer Sándor jelölése egyáltalában nem meglepő. Rokonszenves egyénisége, meleg érdeklődése egyházának ügyei iránt — a mi ma már szinte ritkaság számba megy a világiak részéről — de főként az egyháznak tett kiváló szolgálatai érdemesítik őt e díszes méltóság betöltésére. A papság különösen mély hálával van eltelve iránta, mert ezelőtt két évvel az egyházkerületi közgyűlésen az ő indítványára rendezték a papi fizetéseket. És mint az egyetemes pénzügyi bizottság tagja, elévtilhetetten érdemeket szerzett magának az egyházkerület pénzügyi rendezése körül. Szűkebb körben, a győri egyházközségben, melynek öt év óta felügyelője, oly nagy tevékenységet fejtett ki, hogy ezen egyházközség ma a legrendezettebb az egész kerületben. Egyébként pedig tizenötéves szereplése az egyház beléletében, annyi és oly sok téren megnyilvánult rátermettsége predesztinálják őt a dunántúli evangélikusok ügyeinek vezetésére". — E beküldött sorokat, a melléjök csatolt kérelemnek megfelelőleg, közöltük; de hozzájok kell fűznünk, hogy közlésükkel csak hírszolgálatot kívántunk teljesíteni.
