Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-12-27 / 52. szám

átdolgozása, melynek közlése most folyik s jövő tavaszszal előreláthatólag befejezést nyer. A terjedelmes kézirat első részének az említett krónikával való egyezése volt bizonyára az oka, hogy eddig senki sem olvasta végig a kéziratot. Most azonban kiderült,,' hogy az utolsó 600 oldal teljesen önálló munkája a két kötet másolójának, s közvetetlen tapasztalatból ecseteli a reformáczió korának eseményeit. A két kötet szerzője Stumf János, a ki 1548-ban a zürichi Froschauer-czégnél kiadta a svájczi szövetség földrajzi és történeti leírását. Stumfot, a ki a badeni johanniták priorja volt, 1522-ben áthelyezték a zürichi Bubikon-rendházba. A reformáczi eseményei úgy szólván szemeláttára folytak le s ő a vezető férfiakkal közvetlen érintkezésben volt, nevezetesen Zwingli Ulrikhoz is meleg barátság fűzte. A reformácziónak általa írt s 1519-től 1534-ig terjedő története lelkiismeretes hűséggel közli a legfontosabb aktákat. A Stumf-féle történet már annyiban is jobb Bullinger Henrikénél, mert Stumf közvetlen szemlélet alapján írja meg az eseményeket. Ezek a feljegyzések dr. G-agliardi nézete szerint 1538 előtt keltek s kétségtelennek látszik, hogy Bullinger is merített Stumf kéziratából. Stumf feljegyzései szerint a reformáczió korának legrégibb és legterjedelmesebb története. A két kötetben sok a czímerkép, kézzel rajzolt mappa és fametszet. Van benne többek közt .egy, valószínűleg az egyetlen példányban fennmaradt rajza ifj. Holbein Járosnak, mely a fiatal Luthert Herkules germanikusnak ábrázolja, a mint oroszlánbőrkaczagányban, kezében buzogánnyal nekiront a skolasztikusoknak és klerikálisoknak. (M- Sz.) EGYHÁZ, Lelkészválasztások. A csokonyai ref. gyülekezet Halka Sándor zseliczkisfaludi lelkészt, — a tordosi ref. gyülekezet Pásztóhy Dénes lozsádi lelkészt, — a rohonczi evang. gyülekezet Balikó Lajos kőszegi hitoktatósegédlelkészt választotta meg lelkipásztorává. A debreczeni lelkészválasztáshoz. A Kiss Albert elhunytával megüresedett debreczeni ref. lelkészi állásra meghirdetett pályázat, a mint a Debr. Prot. Lap írja „váratlanul és szokatlanul soványan ütött ki". Pályáztak Kovács János debreczeni népiskolai felügyelő, Uray Sándor debreczeni vallástanár, Zih Sándor berettyóújfalusi, Diószegi Mihály tiszafüredi, Illyés Endre balmazújvárosi lelkészek ós Kovács L., a kik mind kiterjedt rokonságra számíthatnak. Az egyház néhány tekintélyes tagjának felkérésére az utolsó pillanatban beadta még pályázatát Török Imre kisújszállási lelkész is. A „pályázatnak ilyetén eredménye intő példa lehet minden nagy gyülekezet vezetői előtt, hogy a megüresedett lelkészi állásokat ne pályázat, hanem meghívás útján igyekezzenek betölteni. Tanácsbiró .választás. A barsi ref. egyházmegye, az üresedésbe jutott egyik lelkészi tanácsbirói székre Varannay Sándor alsófogyverneki . lelkészt választotta meg. Lelkészi jubileum. Szabó Lajos hajdúhadházi lelkész f. hó 23-án érte meg lelkészi szolgálata huszonötödik , évfordulóját. A jubiláris ünnepélyen, az előzetes híradás szerint, részt vettek a debreczeni egyházmegye lelkészi és világi képviselői is. A Ne temere a törvényhatóságok előtt. Legközelebb Hajdú- és Pozsony-megyék és Kassa város törvényhatósági bizottságai foglalkoztak a Ne temere pápai dekrétummal és a néppártnak a polgári házassági anyakönyv aláírásának megtagadására felhívó kiáltványával. Hajdúmegye törvényhatósága tiltakozott mind a dekrétum, mind pedig a néppárt kiáltványa ellen, a mely a törvények ereje ellen irányul, s elhatározta, hogy feliratot intéz a kormányhoz, hogy a néppárt magatartásának tűrésével szabadelvű jellegét és múltját elhomályosíttatni ne engedje. A hozott határozatot, pártolás végett megküldik az ország valamennyi törvényhatóságához. — Pozsonyin egye ós Kassa törvényhatósága azonban olyan határozatokat hozott ez ügyben, a melyek vagy azt mutatják, hogy a bizottsági tagok között túlnyomó többségben vannak a klerikális restauráczió hívei, vagy pedig hogy nincsenek tisztában a kérdés nagy horderejével. így Pozsonymegye törvényhatósági bizottsága elégnek tartotta annak kijelentését, hogy miután a Ne temere ügyében folynak a tárgyalások Rómával: nem látja szükségét a kormányhoz való feliratnak. Kassa törvényhatósági bizottsága pedig úgy határozott, hogy bár a Ne temere alkalmas arra, hogy a felekezeti békét megbontsa; de mivel az állami törvény érvényét a vallásfelekezetek külön rendelkezései nem vicziálhatják, a mennyiben senki sincs kényszerítve (?) az egyházi kötést igénybe venni, a ki pedig ezt mégis meg akarja tenni, azzal szemben az egyházak a saját álláspontjuk szerint járhatnak el: a dekrétum visszavonása vagy eltiltása teljesen felesleges (?!). A magyar liturgiáért. A makói gör. katholikus magyarok már évek óta sürgetik egyházi felsőségeik útján a magyar nyelvű istentiszteleti liturgiát, de eredmeny nélkül. Legközelebb tehát gyűlést tartottak és azon, keserű panaszhangok hallatása mellett elhatározták, hogy miután hazai egyházi hatóságaiknál hasztalan kérelmeztek a magyar liturgia érdekében: egyenesen a pápához fognak e tárgyban feliratot intézni. Szegény jó makói gör. kath. magyarok, a kikben még él a hit, hogy Rómában meghallgattatásra fognak találni! A pumpolás művészete. A budapesti „Angol kisasszonyok" tanító-apácza rend a Zugligetben Ifevő 40 holdas telkén akarja megépíteni középponti rendházát, újonczházzal, internátussal, gazdasági iskolával és templommal. Ötödfélmillió koronára van tervezve az építkezés. Most azzal a kérelemmel fordul a rend a fővároshoz, hogy az építkezéshez adjon neki legalább félmillió korona segítséget, és pedig azon a czímen, hogy a rendház mellett egy háromhajós, bazilika-szerű, ezer ember befogadására alkalmas templomot is akarnak építeni. Ennek a templomnak a felépítésével — mondják — a főváros megszabadulna attól, hogy a Zugligetben templomot építsen és plébániát tartson fenn. S méltányos a főváros hozzájárulása, mert hiszen a szerzetnek magának elegendő volna egy kisebb kápolna is. Nem tudjuk, hogy a főváros mit fog felelni az Angol kisaszszonyok eme kérelmére. Mi azonban már most megmondjuk reá véleményünket. S ez az, hogy itt állelőt-, tünk a pumpolás művészete! Hogy a Zugliget és környéke r. kath. lakóinak szükségük lehet templomra: nem vonjuk kétségbe. De azt már kétségbe vonjuk, hogy annak a templomnak egy háromhajós bazilikának kellene lennie, s hogy a fővárosnak érdekében állana az, hogy az Angol kisasszonyok luxuriozus építkezéséhez ezen a czímen legalább félmillió korona segítséget adjon az adózó polgárok filléreiből. Félmillió koronával a főváros maga is építhet a Zugligetben templomot, ha szükségesnek látja, s az az épület az ő tulajdona marad, nem pedig az Angol kisasszonyoké lesz. Ám építsen a rend magának kápolnát olyat, amilyet akar; de arra, hogy ennek a gazdag apáczarendnek, csak azért, hogy