Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-12-27 / 52. szám

róm. kath. felekezetű, idegen érzésű ember közé, el­határoztuk mi, egy-két száz reformátusok a mult év folya­mán, hogy valamelyes módon, appellálva hitsorsosainknak a múltból előnyösen ismert áldozatkészségére, megépít­jük ebben a Bábelben az Istennek templomát. Hogy legyen fönn, a kis tornyocska tetején egy fénylő bethle­hemi csillagunk, melynek ragyogása összetartsa kis­számú híveinket a rengeteg áradatban s ne engedje el­tévelyedni őket, kik biztos kalauz, megfelelő összetartó kapocs hiányában úttalan ösvényeken bolyonganának. Ha valahol széles e Magyarországon, úgy itt van égető szükség erre a bethlehemi csillagra. A szükséges formalitások elvégzése után, enge­délyt nyerve az országos gyűjtésre is, kibocsátottuk ese­dező felhívásunkat, őszinte, nyílt szavakkal tárva elő óhajainkat, indokolva igazán önzetlen törekvéseinket. Elküldtük a gyűjtő-íveket. Jóval többet ezernél. Hiszen oly nagy ez a haza s benne, Istennek hála, oly sokan vagyunk mi, reformátusok. Módot akartunk nyújtani min­denkinek az — adakozásra, a ki teheti, hogy egy-két fillérjét nélkülözze. Már egy év óta folyik a gyűjtés. A kibocsátott ívekből alig jött be száz és egynehány. A többit mély­séges hallgatás veszi körül, alighanem a papírkosarak rejtelmes csöndességében. S a beérkezett gyűjtések ötven százalékában is alig lehet örömünk. Gazdag és népes, az Istentől busásan megáldott egyházak egy-két fillérnyi könyöradománynyal szurkálták ki könyező sze­münket. Tekintélyes, hatalmas egyházak, három-négy koro­nánál a világért sem voltak hajlandók többet áldozni a mi ügyünknek. De van sok gazdag kálvinista gyülekezet, mely még bármily csekély gyűjtéssel sem tartotta mél­tónak előmozdítani a zombori reformátusok sorsát. No­mina odiosa: egy földhöz ragadt szegény útkaparó — okmányszerűleg bárkinek bebizonyíthatom —- egymaga éppen annyit adott keservesen összekuporgatott fillérei­ből, mint egyik sok ezer lelket számláló gazdag kálvi­nista egyházközség a tiszántúli egyházkerületben. A ki­nek füle vagyon a hallásra: az hallja meg. Pedig — egyébként — a zombori egyház meg­alakításának kérdése szépen haladna előre. Az egyház­tanács tagjai mind lelkes emberek; papunk: Arany Gusztáv, pacséri lelkész éjt-napot egygyé tesz a buzgó fáradozásban, él-hal az ügyünkért. A jobb jövő remé­nyében már elkészítettük s a felsőbb fórumok is jóvá­hagyták lelkészi és tanítói díjlevelünket; 1909 évi január 1-ével mi is életbeléptetjük az Egyházi Törvények III. t.-cz. 13. §-ában megszabott új egyházi adókulcsot. Már azon gondolkozunk, hogy egy kis református iskolának adunk legelső sorban életet. Csak az az áldozatkészség !! Magunk \ leszünk az okai, reformátusok, ha valamikor fel fog koppanni az állunk a szép magyar hazában ! Zombor. Zsoldos Benő, egyházgondnok. A ref. egyetemes konvent tanácskozása. (Folytatás és vége.) A Ne [temere ügyét, a mint már említettük, az első napi ülés a püspökök és főgondnokok értekezlete elé utalta megfontolás végett. A konferenczia határozati javaslatát dr. Baksa egyet, előadó terjesztette be A hat. javaslat így hangzott: „Az egyetemes konvent át van hatva annak tudatától, hogy a Ne temere kezdetű pápai dekrétum, — mely ^ a vegyesházasságokat illetőleg évtize­deken át tanúsított türelmesebb magatartást meglepetés­szerűen megváltoztatva s a más államokban ugyanakkor életbeléptetett modus vivendivel ellentétben a legmere­vebb negatió álláspontjára helyezkedik, — mivel sem indo­kolt agresszív támadás a felekezeti egyenjogúság és a vegyesházasságban élő sok ezer magyar család lelki nyugalma ellen, s a vallási békét alapjában rendíti meg. A maga részéről kész felvenni a harczot, ha arra rá­kényszerítik, de nem mondhat le a reményről, hogy az államkormány s a vallási béke nagy nemzeti érdekeinek fontossága által áthatott magyar r. katholikusok vállvetett erőfeszítésének sikerülni fog elhárítani a békés megoldás akadályait. Ennélfogva azzal a felhívással teszi át az ügyet a két protestáns egyházat közösen érdeklő ügyek tárgyalására kiküldött bizottsághoz, hogy az abban rejlő nagy vallási és nemzeti veszélyekre és annak a Horvát-Szlavonországok jogrendjét felforgatással fenyegető követ­kezményeire a m. kir. kormányt a legnyomatékosabban figyelmeztetni és a vallásfelekezetek közötti viszonosság­nak s protestáns egyházaink mélyen sértett méltóságá­nak és jogos érdekeinek megfelelő megoldást minden rendelkezésre álló eszközzel előmozdítani szíveskedjék. Ha a kielégítő békés megoldás lehetetlennek bizonyulna, úgy lépjen konkrét javaslattal a két protestáns egyház illetékes főhatóságai elé, a melyek szervezzék a reánk kényszerített védelmi harczot s megszerezzék számunkra a győzelmes ellenállás előfeltételeit". A javaslat előterjesztése után azonban nyomban kiderült, hogy az a püspöki ós főgondnoki értekezletnek nem egyhangú véleményét foglalta magában. Eröss Lajos püspök ugyanis elégtelennek tartotta az ügynek a prot. közös bizottsághoz áttételét. A felkavart prot. és liberális közvélemény szerinte azt kívánja, hogy a konvent maga is a leghatározottabban nyilatkozzék. Erőssel ellentétben, gr. Tisza István nem tartotta szükségesnek, hogy a kon­vent tovább menjen annál, a mi a hat. javaslatban fog­laltatik. Az állásfoglalás és a megnyilatkozás abban is benne van. Most, a mikor folynak Rómával a tanács­kozások, nem volna czélszerü az ügyet valamely me­revebb állásfoglalással megzavarni. Ha a tárgyalások békésen intézik el a dolgot, akkor minden jól van és további intézkedéseket tenni szükségtelen; ha pedig nem sikerül a békés elintézés, akkor meg nem nyilat­kozatokra, hanem cselekvésre lesz szükség. Az értekez­let javaslata mindkét utat nyitva hagyja, tehát azt ajánlja elfogadásra. Gr. Degenfeld József szintén erélyesebb állásfog­lalást lát szükségesnek, s éppen ezért magáévá teszi és beterjeszti az értekezlet kisebbségének következő javaslatát: „Az egyetemes konvent állami feladatnak tekinti a vallásfelekezetek közötti — törvény által ki­mondott — egyenlőség és viszonosság biztosítását. Ál­lami feladatnak tekinti továbbá annak megvalósítását, hogy az 1894. évi XXXI. törvényczikk szerint létre­jött házasságkötéseknek minden vonatkozásában való érvényét a vallásfelekezetek kérdésessé ne tegyék. Mint-

Next

/
Oldalképek
Tartalom