Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-29 / 48. szám

nunk a meglanyhult akaratot. S a haza érdekében diadalmas küzdelembe kell vinnünk mind a hármat, hogy a megvilágosított elmék kitervelhessék, a lángra gyújtott szívek befogadhassák és a megszentelt akarat véghezvihesse mindazt, a mi az evangéliom által megváltott magyar nemzet belső és külső nagyságát, békességét és boldogságát, az ábrándozások és a reménykedések világából mint valóra váltottat hozhassa le! Adventi napok! Készítgessetek elő bennünket erre a Krisztusban való rekreáczióra1

! S te Szent Karácsony! hozd el Krisztusban való újjászületésünket ! H. L A lelkipásztor-képzés reformja. Egyházi életünk evangéliomi keresztyén szellemben való megújhodása közszükség, közóhajtás és a jobb jövendő szükségszerű feltétele. Az egyházi élet megújhodásnak meg &Z az !

egyik elsőrangú feltétele, hogy minden tekintetben hivatásuk magaslatán álló lelkipásztorok legyenek a keresztyén élet vezérei. E végből pedig egész lelkipásztor-képzésünk gyökeres reformjára van szükség. A lelkészképzés mostani, már negyedszázados rendje nagyon is megérett az alapos reformra. Hivatalos egyházi hatóságaink ezt el is ismerték elvben és intézkedéseket is tettek a reform megvalósítására. Es úgy látszik, mintha a reform előfeltételei is megvolnának, egyfelől a lelkeknek pásztori pálya iránt való érdeklődésnek és becsülésnek fokozódásában, másfelől a lelkészképzés reformjának sajtóban és gyűléseken való tárgyalásában. A lelkipásztori munkával foglalkozó több szakszerű mű jelent meg a közelebbi időben. Szentkuti Kiss Károly „ Útmutató "-t adott „a prot. gyakorlati lelkészet terén" (1906). Ravasz László dr. „Bevezetés a gyakorlati theologia" cz. dolgozatában foglalkozik a lelkipásztori élettevékenységgel (1907). Vásárhelyi Boldizsár „Gyakorlati levelek "-et írt „egy kezdő lelkipásztorhoz" (1907.). Csiky Lajos meg két külön pályanyertes „Lelkipásztorkodástan "-nal gazdagította az idevágó, nem valami gazdag irodalmat (1907., 1908.). íme a lelkipásztori pálya iránt való behatóbb érdeklődés és nagyrabecsülés irodalmi bizonyságai. A lelkészképzés reformja pedig igazán általánossá lett úgyszólván az összes hazai felekezetek között. A római katholikusok közül Acsay Ferencz, Mihály fi Ákos dr., Tower Vilmos és mások foglalkoztak a maguk módja szerint a kérdéssel. Az evangélikus testvéregyházban régebben Schneller István dr. foglalkozott vele, 1891-ben kiadott akadémiai beszédeiben és a Protestáns Szemle 1899-ik évi 1., 2., 3, 4., 6., számaiban, a lelkészképzésről írt hosszabb dolgozatában. Ujabban Pröhle Károly a Theologiai Szaklap 1906. évi 1. füzetében, különösen a szemináriumokkal és Hornyánszky Aladár az Ev. Tanáregyesület f. évi gyűlésén Református egyházunkban Szabó Aladár dr. tárgyalta a kérdést legtöbbször és legbehatóbban. Pokoly József egyik czikkére (P. E. I. L. 190L 15. sz.) adott válaszában foglalkozott a lelkészképzés reformjának elveivel (U. o. 18. 19. sz.). Ennek az értekezésnek a második, pozitív kifejtő részét a budapesti theol. akadémia 1900/1 értesítője is közölte. Később a Ref. Tanáregyesülethez adott be a theol. reformra vonatkozó tervezetet. 1905-ben pedig a dunamelléki ref. egyházkerületi értekezleten tartott felolvasást a lelkészkép /.és reformjáról. Ez a felolvasás visszhangot is váltott ki. Nevezetesen Ándrássy Kálmán a P. E. 1. L. 1905. 47., 50., 51., 52. számaiban foglalkozott e kérdéssel. Földvári Jenő (Objectiv) ugyanennek a lapnak 1906. évi 38—40 és 1907. évi 17. számában szólt hozzá a kérdéshez. Bartók György dr néhai erdélyi püspök külön könyvet írt a lelkészképzés reformja alkalmából, „Theologiai tudomány és lelkipásztori képzés" czímen 1907-ben. Előzőleg „Vallás és élet. Egyház >eé állam" ^czímű, 1906-ban megjelent kisebb művében is foglalkozott e kérdéssel. A reformmunkálatok megkezdődtek. Az egyes theol. akadémiák elkészítették tervezeteiket. A budapesti tanári kar javaslata a P. E. I. L. 1907. 7. és. 8. számában közzé is tétetett. Az egyetemes tanügyi bizottság theol. szakbizottsága, a kerületi reformjavaslatok alapján elkészítette a theol. akadémiák tanulmányi és vizsgálati rendjének új tervezetét, mely letéteti az egyes kerületekhez véleményadás végett. Kerületi egyházi lapjaink közölték e tervezetet. A Sárospataki Református Lapok történeti bevezetés kíséretében f. évi 7 és 10—14. számaiban. Lapunk f. évi 11 — 14. számaiban szintén közölve volt ez a tervezet. Mindjárt utána a 15-ik számban közzé tétettek a budapesti theol. akadémia tanári karának az új tervezetre vonatkozó észrevételei. Az O. R. L. E. f. évi szeptember 29-én tartott kongresszusán szintén foglalkozott a lelkészképzés reformjával és bizonyos elveket és kívánalmakat hangsúlyozott; a részletes kidolgozást a választmányra, illetőleg szakbizottságra bízta. Mindezekből azt lehetne következni, hogy egy gyökeres reformot jellemző, alapos, kiváló új szakbizottsági tervezetünk van, mely nem sokára mindnyájunk örömére megvalósul. Azonban sajnálattal ki kell mondanunk, hogy a tárgyalás alapjául elfogadott tervezet éppen nem ilyen és annak megvalósulása nemhogy örömmel nem töltene el minket, sőt mély szomorúságot okozna nekünk, mert lelkipásztor képzésünket a mostani egészségtelen állapotban hagyná néhány évtizedre. Ebben az új tervezetben egy alapvető reform körvonalait és tárgyi kritériumát nem találjuk föl. Részletekben javítgat és pótolgat, többé-kevésbbé jól, de magát a reform kérdését, mint komplex egészet elejti. Neve reform, lényege a régi rendszer fentartása, egy pár apró javítással. Erről a régi rendszerről meg elis-