Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-29 / 48. szám

mert dolog, hogy sem igazi tudományosságra, sem gyakorlati keresztyénségre és lelkipásztorságra nem nevel. Az új tervezet pedig még nem igényelheti a reform érdemét azért, mert a héber nyelv tanítását a második évre is kiterjesztette s az ó- és új szövetségi nyelvek tanulásával össze óhajtja kötni a biblia olvasását az I— II. éven. Még azért sem, hogy a bölcsészettörténetet az I—II. évre, a magyar protestáns egyháztörténetet a III—IV. évre kiterjesztette és a nem kötelezett theologiai és filozófiai tárgyak közé több jó dolgot, pl. az apologetikát, psychologiát és szocziologiát felvette és szemináriumokat vett tervbe. Az sem tekinthető még reformnak, hogy az alapvizsgát, az elméleti és gyakorlati lelkészi vizsgát az így módosított tanulmányi rend szerint rendezte be. A különbözeti vizsga, a külföldi oklevelek honosítása és a magántanári vizsga körül végzett rendező és egységesítő munkája szintén nem a lelkipásztorképzés reformja. Hol van egy nagy és igaz elv s az egész lelkész -képzésnek a szerint való reformja? E mellett a tanulmányi rend mellett a bibliának úgy a magyar, mint az eredeti nyelven való megismerése ki van zárva, vagy legalább is irreális A bibliai irodalomtörténet kritikai választóvizének a középiskolából kikerült ifjú szemébe fecscsentése minden lehet, csak bibliaismeret nem. Pozitív bibliaismeret nélkül pedig valódi tudományos munkát nem lehet végezni a III - IV éven sem. Tárgyi alap nélkül a keresztyénség nagy szellemi organizmusát és ennek társadalmi projekczióját, az egyházi életet lehetetlen megismerni, megérteni és annak szolgálatát megszeretni. E nélkül a szemináriumi élet is élet és érték nélkül való formalizmus. Mi tehát a lelkipásztorképzés reformjának sem eszméjét, sem realizáczióját nem látjuk a szakbizottság tervezetében. Szerintünk a lelkipásztorképzésnek két ága van. Az egyik a tudományos theologus-képzés, a másik a gyakorlati keresztyenségre, a gyakorlati lelkipásztorságra való nevelés. A tudományos képzés helyének az egyetemi protestáns theologiai fakultást tartjuk Harnackkal, Paulsennel, néhai Bartók Görgygyel, Zsilinszky Mihálylyal és sok másokkal együtt. Nem azért, mintha a felekezeti theologiai akadémiákon nem volna lehetséges a tudományos képzés. Mi mostani theologiai akadémiáinkon — a szükséges reform megvalósítása mellett — nagyon is lehetségesnek tarjuk a magas színvonalon álló valódi tudományos képzést. Nem is csupán az egyenlőjoguság nagy elvének érvényesítése végett sürgetjük az egyetemi protestáns theologiai fakultást, bár az interkonfesszionális állam elutasíthatlan kötelességének tartjuk az egyetemi theologiai fakultások paritásos berendezését. Hanem azért, hogy a protestáns egyházak a tulajdonképeni gyakorlati lelkipásztorságra való nevelés nagy munkáját két kézzel, teljes erővel végezhessék. A tudományos képzés éppen úgy lehetséges az egyetemen, mint a felekezeti akadémián. Miért ne nyerje hát a jövendő lelkipásztori nemzedék a tudományos theologiai képzést az állami egyetemen, mikor azzal az inparitás nagy anomáliáját is megszüntetjük és az egyházat is visszarójuk tulajdonképeni feladatának, a keresztyén lelkipásztori nevelésnek. Ezt a gyakorlati lelkipásztori nevelést az evangéliomi protestáns egyházaknak, közelebbről református házunknak kell végezni, internátussal összekapcsolt lelkipásztori szemináriumban. Addig is azonban, míg a tudományos theologusképzést az egyetemen, a gyakorlati lelkipásztori nevelést a felekezeti lelkipásztori szemináriumokban végezhetnők, gondoskodni kell, hogy ideiglenesen mindkettő, a nagy czélnak megfelelőleg reformált felekezeti theologia akadémiáinkon történhessék meg. De nem a szakbizottsági tervezet, hanem olyan reform szerint, mely biztosítsa, hogy a református lelkipásztorképzés magyar és evangéliomi, tudományos és gyakorlati legyen ! (Folyt, köv.) Veress Jenő. ISKOLAÜGY. Református gimnáziumaink- működése az 190/—1908. iskolai évben. Református anyaszentegyházunk joggal féltveőrzött kincseit alkotják, rengeteg erkölcsi és anyagi értéket képviselő középiskolái. A középiskolák fejlődésének megítélése, esetleg elősegítése szempontjából is fontos, hogy azok állapotáról és munkásságáról minél gyakrabban tiszta képet állítsunk magunk elé. Ez volna a legfőbb czélja a következő soroknak, melyekben mások — évről-évre megjelent — derék munkájának igénytelen folytatásául, református középiskoláink mult tanévi állapotának és működésének rövidre szabott leírását, — a kiadott értesítők alapján, megkísérlem. A hol lehetséges volt — a fejlődés megítélésére — összehasonlítani igyekeztem ez adatokat középiskoláink tíz óv előtti állapotának adataival. Ez összevetésben forrás gyanánt Réz Lászlónak a „Sárospataki Lapok" 17. évfolyamában (1898. év. 48—51. sz.) megjelent alapos tanulmányát, használtam fel. * * * 1. Iskoláinkról és a mult tanévről általában. 28 középiskolánk köziil 26 teljes főgimnázium, kettő (Gyönk és Kunszentmiklós) négy osztályú gimnázium. A statisztikai hivatal kimutatása szerint az állam rendelkezése és vezetése alatt álló, meg az autonóm gimnáziumok összes száma 176; a mi iskoláink tehát az egésznek 15'9%-át teszik. Tíz év előtt még 8 intézetünk nem kapott államsegélyt, ú. m. Sárospatak, Debreczen, Nagyenyed teljes gimnáziumok, Kunszentmiklós 4 osztályú, Békés, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Karczag 6 osztályúak. Hogy a haladó időben helyét megállhassa, utóbbi négy inté-