Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-22 / 47. szám

Aladár dr. szerint Heródes idejében kezdődött és Cyrenius helytartó idejében ment végbe Nem jól hivatkozik itt rá Marton. Mészárosnak történeti alapon lélektani következtetéssel végzett magyarázataiba és következtetéseibe szőrszálhasogató módon beleakadni, hibát kereső elfogultság. A testvérek és Mária látogatását és Jézusnak velők szemben való magatartását erőszakosan nem Mészáros, hanem Marton magyarázza. Az idevágó textu-ok legnagyobb része az elfogatási szándékról még csak nem is szól. Nem az egyetemes testvériség meg az anyai és testvéri érzés ellentétéről szól Mészáros, hanem az Istenfiúva!, a Megváltóval szemben való magatartásnak, az atyai akarat megtartásán;]k egyetemes egyenlőségéről, mely alól az anya és a testvérek sem vétetnek ki. Sem Mészárosnak, sem nekünk nem feszélyező az abszolút Istenfiú természetes anyja, sőt a legtermészetesebb. A szűz nevezet bibliai, nem Mészáros vagy a pápizmus találta ki. Az lehet, hogy Mészáros e téren tradiczionális írásmagyarázó. De általában véve helyes pozitiv írásmagyarázatot ad. Ezzel nem szolgált rá, hogy „baptista exegétá"nak csúfolják. E tárgyban a szaklap bírálója okosan figyelmeztette Martont. A mi magyar baptistáink tanulatlanok és sok gyenge és rossz exegézist visznek végbe. De a tanult külföldi, pl. angol baptisták írásmagyarázat, elméleti és gyakorlati munka terén érdemes tevékenységet fejtenek ki. Féltudással és kétszeres ellenszenvvel gúnyolódni Martonál nem erény, még csak nem is „fényes bűn". Mészáros textusválasztása általában elég jó. Néhol sok textust halmoz össze, ami az egységes feldolgozást megnehezíti. Többször csak utal a parallel helyekre, nem textusul használja. Mészáros invencziója gazdag. A sokat tárgyalt thémák mélyéről új, vagy új világításba állított dolgokat hoz felszínre. Thémáit, főtételeit a textusból rendszerint helyesen vonja el, de sokszor igen hosszadalmas alakban fejezi ki. A főtétel felosztása, az altételek nagyon sok beszédnél hosszadalmasok, nehézkesek. Pl. az A) rész V., VIII., XIII., XVI., B) rész III., V., X., XIV. beszédeinek dispoziczióiban. Azután a felosztásait szereti a bevezetés végén részletesen felsorolni. Szerintünk rhetorikailag helyesebb lenne a legtöbb helyen elhagyni a partíció felsorolását és az egyes részek elején, esetleg végén terjeszteni elő külön-külön. Mészáros megtehetné annál inkább, mert a szónokiásnak elég gazdag arzenáljával rendelkezik. Helyesen teszi, hogy apró történetekkel, példákkal és hasonlatokkal élénkíti előadását és szemlélteti az elvont igazságokat. Némelyiket azonban ezek közül nem elég helyesen választott meg, pl. az A) rész VII beszédében az Ibsen művéből vett történetet. Egy-két beszédében a jó ízlés ellen is vét, de ismerjük el, hogy itt is a teljes isteni igazság erőteljes közlése ragadja e hibába. Abban minden bírálónak egyet kell értenie, hogy az A) rész XI. és XIV. beszédében kevésbbé ízléses, sőt a szószéket sértő módon tárgyal igen fontos thémákat. Az ízlés ellen való vétséget nem mentjük. De e hiba motívumát tiszteljük. A bűn igaz feltüntetése az igazi lelkipásztori felelősség követelménye. A kétféle erkölcsi mérték, a melylyel társadalmunk a férfi és nő házasság előtt való életét megítéli, egyenesen kihívja a bírálatot. Tömérdek bűn, baj, betegség forrása ez az igazságtalan, kettős mértékű erkölcsiség. Csak tisztelet illeti Mészárost, hogy e kényes thémát figyelmére méltatta. De férfiak előtt külön és nagyobb tapintattal kellett volna szólnia, a teljes, vegyeskorú gyülekezet előtt meg éppen sokszoros vigyázattal. A bűnről és a felelősségérzetről való felfogásban nagyon eltérnek egymástól Mészáros és Marton. Mészáros erős, de legtöbb helyen valódi színekkel festi a bűnt. Nem az eredendő bűn keresztyén ókorbeli és óprotestáns orthodox dogmáját, hanem az egyetemes rosszra való hajlandóság és bűnös élet nagy tapasztalati tényeit. Nem ejti vele kétségbe hallgatóit, mert a szabadító isteni kegyelemre és a szabadító Istenfiúra is rámutat, nem csak rátéved a tekintete, mint Marton mondja. A ki pedig a felelősséget olyan könnyű teherré teszi, mint Marton, az az ó-szövetség és evangélium ide vonatkozó részeit, nagy igazságait vagy nem ismeri vagy félretolja. A szépség és a poézis kedvóért nem szabad feláldoznunk az emberi és. isteni igazságot. A Mészáros Krisztusképe ellen, illetőleg annak egy-két fontos vonása ellen az a kifogásunk, hogy az ó-protestáns ós orthodox irány rajzvonásaiból többet tartott meg, mint a mennyi tiszta evangéliumi a krisztologiában. Nevezetesen a váltságtan, a helyettes elégtétel kérdésénél a B) rész V—VIII. beszédeiben. Szerintünk az ó-protestáns és orthodox vicaria satisfactio elmélete judaisztikus alapon, Pál, Augustinus ós Anselmus közvetítésével, római és germán jurisztikus gondolatmenettel épült fel. Udvéleti és tiszta evangéliumi alakját visszaállítani megpróbálta Mészáros is, azonban szerintünk nem teljes sikerrel. Mészáros műve nyelvi tekintetben tagadhatatlanul értékes, de sok helyen hibás is. Biblikus színezete, zamata, erőteljessége értékes. Sok helyen való darabossága, nehézkessége, bonyolult mondatszerkezete a hibája. Ha ezek a hibák nem volnának benne, nyelvi tekintetben is a legjobb prédikáczió-íróink közé, sőt soknak fölébe helyeznők. De így sem lehet nyelvét irodalmunk vaskorszakába valónak gúnyolni, mint Marton János teszi. Annyi erő, báj, zamat, hajlékonyság, festőiség van benne, hogy e téren való sok hibája mellett is több az érték benne, mint a hiba. Hosszadalmas, bonyolult mondatszerkezeteinek az okát megértjük. Műve egyik tartalmi sajátságának természetes folyománya. Mészáros Krisztushite és szeretete ugyanis sok helyen a Krisztus iránt való szerelem, a képzelet által tüzelt rajongó ragaszkodás régióban mozog. Ez nyelvi tekintetben, szó- és mondatáradatot, dagályt és bonyodalmasságot szül. Művének a kiadás előtt nagyobb gonddal való átnézése sokat segít-