Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-22 / 47. szám

hetett volna e hibán. Vagy ha ő gyenge idegzetű, egy hű baráti kéz is sok javítást eszközölhetett volna. Itt említjük meg Mészárosnak azt a rossz szokását, hogy a határozó igenévi alakot igen gyakran használja. Beszédei czímében is sok helyen van ilyen: megkereszteltetve, megkísértetve, elfogatva, törvényszékről-törvényszékre hurczolva, keresztjét vonszolva, keresztre feszítve, eltemetve, feltámadva. Tudjuk, hogy állapotot akart kifejezni, de lehetett volna ezt tenni helyesebben és magyarosabban is. Hibás, hogy Krisztust sokszor „szerep,,-élteti. A könyv kiállítása, különösen úgy távolról nézve, elég ízléses. Közelebbről nézve azonban a különféle alakú, vastagságú és nagyságú betűk használata nem valami helyes és ízléses. A nyomdatechnika mai eszközeivel, kellő előjelzéssel és korrigálással vidéken is lehet elég szép könyvet kiállítani. A Mészáros művében a sajtóhibák száma: özön. Csak a könyv czímlapján van ott a szerző revizor barátjának a neve, de a könyvben nincs ott a revideáló keze. Ha a nagyjában jó benyomást keltő mű részleteiben is pontos és helyes volna, jókora mértékben előmozdította volna annak megkedvelését. így is a legmelegebben ajánljuk lelkipásztorainknak, tanítóinknak és közönségünknek a kiválóan értékes müvet. Egészben véve az egész művet, kimondhatjuk, hogy egyházi ékesszólásunk újabb történetében feltétlenül kiváló helyet foglal el és emelkedést jelent a Mészáros János műve. A Marton által emiitett magyar tradiczió értékeit megtartotta és nevelte, a felületességét pedig okosan kerülte. Ha az ékesszólásban nem múlja is fölül, sőt sokban nem is éri el Dobost, Sziládyt, Fejest, Molnár Albertet, de a keresztyénség lényegének felismerésében és feltüntetésében mindazok felett áll és a magyarra fordított Bersier, Calas, Klaveness és a magyar Dicsőfi, Jánosi Zoltán, Vásárhelyi Zsigmond, Kenessey Béla társaságában nem az utolsó hely illeti meg. Igehirdetése nem a Pál és János theologiájának kivonata, a szerző nem orthodox és baptista hitszónok, a kinek igehirdetésében csak „Wahrheitsmomentumok" találhatók. Ellenkezőleg Marton Jánost vitte oda a „Weltanschauung"-ja, hogy bírálatában csak „Wahrheitsmomentumokat" s nem Wahrheitot, valódi igazságot adott. 0 és iránya nagyon rokon azokkal az ész-emberekkel, a kik Epiktet szerint olyan fákhoz hasonlítanak, melyek koronájukon virágzanak. Azok közé tartozik, a kikről azt mondta Augustinus : „homines iudnare possunt, sed amore subduntur et subditi iudicare non possunt". Ilyen helytelen szeretet tartja fogságban a Marton kartársunk lelkét is. Nem megy odáig, hogy Voltaire-ral azt mondja : „Ha Páris piaczán ezer ember és a saját szemem előtt folyna le valami csoda, inkább kételkedném a kétezer és két szem látásában, minthogy azt elhigyjem". De odáig sem, hogy Péterrel vallja: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia". Pedig egy modern pozitív theologiában találkozhatnánk egyházunk egységes haladásának nagy czéljáért. Addig is a tiszta liberálizmus és a keresztyén embertestvériség szelleme ápolja köztünk a krisztusi szolidaritást. Mészáros János pedig dolgozzék tovább a keresztyén ember képének készítésén. Erényeit növelje, hibáit javítsa. Akkor műve második kötetében még érettebb és értékesebb terméket ad. Első kötetével is szégyenkezés nélkül állhat a Kálvin-jubileum kegyeletes ünneplői között. Nem szűk sikátorba jutott, hanem Kálvin szellemében a keresztyénség valódi lényegéhez, mely a Krisztus és a keresztyén ember képében úgy tükröződik, mint a nap képe a végetlen tenger és a gyönyörű genfi tó tükrében. Veress Jenő. BELFÖLD A lelkészi fizetések rendezése ügyéhez. Mult heti számunkban röviden már megemlékeztünk arról, hogy az Orsz. Ref. Lelkészegyesület küldöttsége f. hó 12-én nyújtotta be a képviselőházhoz a lelkészi fizetések rendezése tárgyában az ORLE. idei kongreszszusa által elfogadott memorandumot, s hogy ez alkalommal felkeresték a miniszterelnököt és a kultuszminisztert is, hogy felkérjék őket az ügy jóakaratú támogatására. Lapunk zárása nem engedte meg, hogy az elhangzott nyilatkozatokat rögtön közölhessük. Pedig ezek a nyilatkozatok megérdemlik, hogy a jövőt illetőleg, a hogy mondani szokták, „leszögezzük" őket. Közöljük tehát mind a hármat, s hozzájuk adjuk azokat az értesüléseket is, a melyeket a küldöttség a rendezés mikéntjére vonatkozólag szerzett, hogy tájékozva legyenek lelkésztársaink a táplálható reménységeket illetőleg. A küldöttségben a következők vettek részt: dr. Baltazár Dezső, az ORLE. elnöke, Kis József és dr. Tüdős István, az ORLE. alelnökei, Ferenczy Gyula dr., az ORLE. titkára, Marjay Péter, Kecskeméthi Ferencz, Szabó Károly országgyűlési képviselő-lelkészek, Szász József, Halász Lajos és Kacskovits Géza országgyűlési képviselők, Nagy Lajos esperes, Murányi János, dr. Lencz Géza, Benkő István, Urházy Lajos, Pólya Lajos, Nagy Vincze, Szondy Géza, Kocsis József lelkészek, dr. Ferenczy Árpád jogtanár ós Veress Jenő katecheta. A küldöttség vezetésére és bemutatására az ORLE. elnöksége Antal Gábor dunántúli püspököt kérte fel ós nyerte meg. A küldöttség először Justh Gyula képviselőházi elnököt kereste föl, a kinél dr. Baltazár Dezső ismertette a küldöttség kérelmét. — Föllépésünknek formája — mondá — alázatos kérés; de a lényeg történelemre és tételes jogra támaszkodó igény. A történelem bizonyítja, hogy a családföntartó magyar református papság, a mely nyelvben és érzésben mindig hazafias nemzedékeket nevelt a hazának, úgy egyéneiben, mint egészében, hű volt mindenkor a magyar hazához. A nemzeti nyelv és kultura diadalmas