Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-22 / 47. szám

KÖNYVISMERTETÉS. Mészáros János: A keresztyénség lényege szószéki egyházi beszédek alakjában. I. kötet A) és B) rész: A Krisztus. A : 4-50 K. B : 4 K. 1908. Budapest, Kókai Lajos (IV., Károly-u. 1.) (Folytatás és vége.) Az egész mű rendszerének és theologiai álláspontjának bírálata után a benne foglalt igehirdetés tárgyalására kell áttérnünk. Itt mindjárt meg kell állapítanunk azt a tényt, hogy a Mészáros beszédei nagyobb lélekzetű, nem annyira az egyszerű falusi nép, mint a műveltebb közönség, illetőleg a lelkipásztorok számára való beszédek. Általában véve beteges és hibás állapotnak tartjuk az egyházi beszédek reczitálását. Még hibásabbnak azt a felfogást, mely csupán a gyakorlati használhatóság szempontjából értékeli az egyházi beszédeket. Az egyházi beszéd az igazság hirdetésének egy módja és formája. Mészáros a korszellem által kedvelt drámai formának egyházi téren megfelelelő egyházi beszédformát választotta irodalmi formául. Ebben a formában nemcsak az egyszerű falusi gyülekezetnek, hanem művelt protestáns közönségünknek és lelkipásztortársainak is hirdeti a keresztyénség lényegét. Sajnos, hogy nálunk nem a gyülekezet, hanem csak a lelkipásztor olvasssa az egyházi beszédeket. A külföldön szokásos akadémiai és lelkészi hallgatóságnak szóló egyházi beszédek ismeretesek. Ne tartsuk hát hibának, ha Mészáros nemcsak falusi gyülekezetének, hanem sokkal szélesebb köröknek is akar szólani beszédeiben. A szerző intencziója szerint elfogulatlanul bíráljuk a művet. Igehirdetésének tárgya, tartalma műve czímében, illetőleg alczimében ki van fejezve. A Kris/.tust, az élő Isten Fiát hirdeti ismert theologiai álláspontján. A Jézus Krisztus életének nagy drámáját tárja elénk az igeszerű praexistentialis léttől a Lélek kitöltéséig. Születése, gyermekkora, ifjúsága, megkereszteltetése, megkísértése, rokonaival és lakóvárosával szemben elfoglalt megváltói tekintélye, a nőkért való munkája, csodái, magáról és az Istenről adott kijelentései, királyi útja, utolsó vacsorája, gyötrődése, elfogatása, nagy pere, halála, feltámadása, mennybemenetele, Lelke által való egyházalapító munkája és személyiségének fővonásai mind fel vannak dolgozva lélektani és történeti módszerrel. Térszűke miatt nem sorolhatjuk föl az A) rész 22 és a B) rész 16, tehát az első kötet 38 beszédének czimeit. Utalunk a Szemle 1907. évi 8. és ez évi 9-dik számára, melyek mindkét rész valamennyi beszédének czímét és felosztását közlik. A B) rész a G-ecsemane-kerti gyötrődéstől a Lélek kitöltéséig vezet. Különösen értékesek e részben a szenvedést, a nagy pert, a keresztrefeszítést és a feltámadást, az arról való megbizonyosodás különböző módjait tárgyaló beszédek. Függelékül A) alatt jelenlegi gyülekezetében tartott első beszédét és beköszöntő beszédét közli: „Az igehirdetés eszményképe" és „Az igehirdetés eszményi tárgya" czímen, „A mi igehirdetésünk" közös felirattal. B) alatt „Sírvirágok elhunyt kedveseim sírjáról" czímen három síri beszédet, C) alatt két esketési beszédet ad. E függelék közlése fölösleges volt. Csak rontja a mű egységes rendszerét. Legfennebb az A) csoportban közölt, Krisztusról, mint eszményi igehirdetőről és igehirdetésünk eszményi tárgyáról szóló két beszédet sorolhatta volna e kötetbe. Sőt ezeket is lehetett volna a többiekkel együtt a keresztyén emberről szólandó második kötetre hagyni. Egyébként különösen az A) csoportbeli két beszéd igen értékes. A két első halotti beszédben hiba a halotthoz való szólás, a harmadikban a földi életre szóló vígasz mellett alig jut szóhoz az örökélet nagy vigasza. Az esketési beszédek közül az első őskeresztyén szellemű egyszerűségével és bizodalmasságával, a második poétikus és biblikus jellegével válik ki, de „A KrisztusK

írója a három utolsó beszédben szinte kerüli a Krisztus lelke mellett az Ő nevét. Különösen ki kell emelnünk nekünk is, a mit minden bíráló, még Marton János is elismert, hogy a bibliaismeret és bibliamagyarázat olyan előkelő helyet foglal el Mészárosnál, mint előtte talán egyetlen magyar igehirdetőnél sem. A biblia anyagát és szellemét egyaránt ismeri Mészáros. A bibliai segédtudományokban is jártas, ezek segítségével jutott el a biblia ismeretére is. A bibliának ez az alapos ismerete sokszor túlzásba és hibába viszi Mészárost. Nem abba, a mit Marton mond, hogy tudományt fitogtatva festi a szentföldet, a történetek színhelyét, a mit Jézus nem tett. Hiszen helyes és megragadó milieu-re szükség van. Hanem a bibliai helyek összezsúfolásának, túlhalmozásának hibájába. Több helyen az ó-szövetségi helyeket minden megszorítás nélkül alkalmazza — hagyományos magyarázattal — az újszövetségi gondolatok támogatására. Itt kell megemlítenünk az idézésben való következetlenségét. Hol a régi, hol az űjabb szöveg szerint idéz, hol csak a szöveg értelmét idézi. Szerintünk egységesen és pontosan kell ezt a bibliai idézést végezni. Mi még a revideált bibliával szemben is az eredeti szöveghez és annak mai magyar nyelven való fordításához ragaszkodunk. Legújabban revideált bibliánkban is több a rógiesség, mint a mennyit olvasóközönségünknek a megértés veszélyeztetése nélkül adhatnánk. írás magyarázata általában véve alapos, mélyen járó. Néhol, de a legritkábban, követ el e téren vétséget. Azok az exegétikai hibák, a melyeket Marton Mészárosnak felró, egy jó részben nem a Mészáros, hanem Marton hibái, illetőleg tudásbeli hiányosságai és elfogultságai. A József és Mária illetősége és lakása kérdésében Marton téved. Nem ismeri Schneller Lajos volt bethlehemi evang. lelkésznek a szentföldről szóló értékes könyvét. Mindjárt más világításban állana előtte a dolog ós nem hibáztatná Mészárost. A vendégfogadóról szóló tradiczionális magyarázat nem egyezik az evangéliummal és a keleti viszonyokkal, hiába védi Marton. A népszámlálás történeti tényét nem lehet egyszerűen elvetni. Szabó