Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-15 / 46. szám

könyvi törvény elleni gyűlölete, másrészt pedig ennek a törvénynek a hívek által való meggyűlöltetése s ebből fakadó tervszerűen előkészített engedetlenségre való egyenes felhívás. Tekintettel pedig arra, hogy a templomban nyilvánosan, számos hívő jelenlétében történt s alkalmas volt arra, hogy a jelenlevőkben a törvény iránti tiszteletet, az engedelmességet megrendítse: vádlott tette bűncselekmény. Ezekhez képest mindkét elsőfokú biróság ítéletét meg kellett semmisíteni s a törvénynek megfelelően marasztaló ítéletet hozni. A büntetés kiszabásánál bár súlyosítóul mérlegeltetett az, hogy vádlott mint pap, egyházi működése közben követte el a cselekményt, holott neki mint lelkésznek hivatásánál fogva is a vallási béke föntartására és a társadalmi rend megőrzésére kell törekedni, — viszont azonban túlnyomó enyhítő körülményként vette a kir. Kúria a vádlott büntetlen előéletét, agg korát. A bűnügyi költségről való rendelkezés a Bp. 480. §-án alapul. Budapest, szept. 17. " d íi iJ ' .r. :. Bernáth Os. k. Valkó Pál, s. k. előadó. MISSZIÓÜGY. Társadalmi tevékenység az egyházban. (Folytatás és vége.) És hogy milyen lendületet adhat az egyházi életnek ez az Öntudatos, mások javára való küzdelmes munka, — arról a tapasztalás győzhet meg bennünket. Egyik alföldi faluban — és ez nagyon jellemző — a parasztházaknál ott függ a falon a szocziáldemokrata vezér sokszorosított arczképe, berámázva, megkoszorúzva; s mint hallom, azzal indokolták ezt a tettüket, — hogy a nagyságos úr volt az első úr, a ki kezet fogott velük s a házuk küszöbét átlépte. Magam is tapasztaltam a legtöbb látogatásaimnál, hogy az emberek alig várták, hogy elmondhassák, hány papot ismernek, ki eskette meg őket; a faluról felkerültek pedig az ő tiszteletes urukat megemlíteni el nem mulasztották volna. A magyar nép ma még egyházias, azt mondhatjuk; tud lelkesedni a szépért, magasztosért, tud áldozatot hozni; ezeket a fényes tulajdonokat kell megragadnunk, midőn az egyes lelket akarjuk megragadni s munkára lelkesíteni! X. Y. nevű hitoktató, vagy így is kezdhetem N. N. valamelyik vidéki gyülekezetben működő segédlelkész, néhány évi munkálkodás után megválasztatott egy kis gyülekezetbe. Szép magyar népközé került; — örömmel fogadták, ő is örömmel ment. Telve nagy tervekkel, reményekkel. Megalakítja majd az ifjúsági- és nőegyletet, alakít dalárdát, olvasókört, egész sereg „Koszorú" füzettel árasztja el a falut, szeretetvendégség lesz minden hónapban, vasárnapi iskolába járnak a gyermekek stb. Terveit elmondotta az öreg tanítónak, a ki szörnyen elcsodálkozott, mikor a nagy terveket hallotta. Szép ez tiszteletes úr, de nem ismeri a mi népünket; meg is haragudnának ezekért az újításokért; ne bontsuk meg a gyülekezet békéjét. A pap nem csüggedett, s templom után a presbiterekkel közölte gondolatait, azonban azok sem helyeselték; még az olvasókör talált leginkább tetszésre. Hiába, egyszerre nem lehet egyletezni, a munkálkodásban a viszonyokat is tekintetbe kell venni. Más úton kezdett hozzá az ifjú tiszteles. Minden presbiteréhez elment látogatóba, hogy családjukat, otthonukat megismerje. Azután sorra vette a gyülekezet többi tagjait; naponkint meglátogatott néhány családot, mindenütt hangsúlyozva, hogy semmi mást nem kér tőlük, mint szeretetet az egyház s munkája iránt. A mikor ennek híre ment, azok, a kiknél még nem volt, megkérdezték tőle templom után : „Hát mihozzánk mikor tetszik már eljönni?" Ezután kihirdette, hogy a hol beteg van: tudassák ; ott akar a betegek ágyánál is lenni. Az eredmény mutatkozott ás, mert mintha többen kezdtek volna templomba járni. Egyik téli vasárnap délután, templomozás utánra valami felolvasásfélére volt összehíva a falu népe. Szokatlan dolog lesz ott, — vallásos estély I Kihirdették a katedrából, az iskolások is hazavitték a hírt, sőt a presbiterek is hirdették mindenfelé. Sokan összejöttek, olyan szép is volt. A pap felolvasott a magyar ref. egyház s a magyar nemzet szenvedéseiről, a tanító elszavalta a „Kr>sztus mindenütt" czímű verset, iskolás kis fiúk s leányok néhány éneket énekeltek; s különösen az anyák könnyeztek, talán örömkönnyeket hullattak, mert egyiknek a kis fia, másiknak a kis lánya volt benne az iskolás énekkarban. Az egész olyan szép volt, hogy általánosan kívánták — még egy ilyent kellene csinálni. Megismételték hát két hét múlva. Egyszer csak azt vették észre, hogy már minden vasárnap összegyűlnek, már alig férnek el, — sohasem únják. Mikor pedig tavaszodni kezdett, — úgy érezték, mintha az evangéliumi szeretet melege is napsugaras tavaszt hozott volna a szívekbe. Ez összegyülekezések látogatóiból minden akadály nélkül „Református Kör" alakult meg. Alapja volt Istennek a Jézus Krisztusban megjelent szeretete s a ref. hívek vallásos buzgósága; czélja a vallásosság, erkölcsiség emelése; tagja lehetett minden tisztes életű ref. férfi és nő, ki 18-ik életévét már betöltötte. Járatott evang. lapokat, gyakorolt szeretetet, könyörületet. Helyiségük két kis szobából állott először, a mit majdnem ingyen ajánlott fel egyik buzgó presbiter. A kántor énekkart szervezett felnőttekből; a fiatal leányokat a tiszteletes asszony gyűjtötte maga köré, hogy néha-néha varrogassanak a szegények számára meleg ruhát. A „Református Kör"-ben együtt volt az ifjúsági és nőegylet, együtt voltak erős férfiak az ezüstfürtű vének-