Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-27 / 39. szám

ellen bármely külső hatalom, avagy bárki részéről érkező támadást visszaszorítson. A visszaszorítás fegyvere Rómával szemben a több százados múlttal biró s nemcsak törvényeinkben, de állami létünk lényegében is gyökerező jogi a ius plaeeti. -Majd elválik, tud-e néki érvényt szerezni az a többség, mely a negyvennyolczas nagy alkotások, így a felekezetek teljes egyenjogúsága elvének letéteményese gyanánt foglalja el a nemzet házának legtöbb székét, úgyszintén a vallás- és igazságügyminiszteri székeket is! Meglátjuk, meg tudják-e legalább az 1841-iki brévét és az ahhoz fűzött instrukeziót védelmezni? Elődeik jó félszázaddal ezelőtt — akkori fogyatékos törvényeink daczára — azt is keveselték. Meglátjuk, sokalják-e utódaik a 48:20, 68:53 és a kilenczvenes évek nagy egyházi törvényei ellenére is ?! Nem tudjuk! Egyet azonban biztosan tudunk: azt, hogy Magyarországon nem is lesz addig igazi békesség a felekezetek közt, míg a törvényhozás vissza nem tér az 1868:53 álláspontjára, míg a gyermekek — minden egyezség (reverzális) kizárásával — nemük szerint nem követik szüleik vallását! Míg a törvény a lélekhalászatnak: a születendő gyermekek kierőszakolt eligértetésének szabad teret enged, csak harcz lesz — hol ádázabbul, hol elcsöndesedve! Szét kell vágni a hálókat: meg kell szüntetni a reverzálisokat, akkor azután jöhet a „Ne temeré^-k egész sorozatai Még a placetum jogát &e kell. vélük szemben elővenni! Dr. Kováts J. István. Zsilinszky Mihály megnyitó beszéde. (Folytatás és vége.) Tudjuk, hogy a tridenti zsinat határozatai tették lehetetlenné az egész keresztyénség reformálását, azon kijelentéssel, hogy a keresztyén egyház kizárólag csak egy lehet, t. i. a római katholikus, — és hogy ez csalódhatatlan ! Mi/nden más vallásos nézet eretnekség, mely kárhozatba visz — ós ezért üldözendő. Azt is tudjuk, hogy ugyanez a zsinat határozta meg azt a szerencsétlen és a mai világban meg nem tűrhető esküformát, melyet minden kath. püspöknek le kell a pápa kezébe tennie, mielőtt szent hivatalát megkezdené. Ezt az esküt teszik le a magyar állam kenyerét élvező római püspökök is, azt fogadván, hogy az eretnekeket, schismatikusokat és rebelliseket, vagyis a protestánsokat, lehetőleg üldözni fogják. (Haereticos, schismaticos et rebelles, eidem Domino nostro vei succesoribos praedictis, pro posse persequar et inpugnabo !) Mit jelent ez nálunk, t. kerületi közgyűlés? Röviden mondva azt, hogy a magyar gazdag kath. püspökök nem tartoznak tisztelni azokat a törvényeket, melyek a mi prot. evangéliumi vallásunk szabadságát védik, melyeknek megtartatására a magyar koronás király is, kormánya is ünnepélyes esküt tesz! Mert a pápának föltétlen engedelmességgel tartozó püspökök arra esküsznek, hogy bennünket lehetőleg Üldözni fognak ! Lehet-e ennél nagyobb államjogi képtelenség a mai czivilizált világon? Pedig ebből a képtelenségből ered a hazában minden vallásfelekezeti baj, minden animozitás és minden klerikáris bün! Ebből származik a „Ne temere"-féle vakmerőség, mely a nem katholikus pap előtt kötött vegyesházasságok ezreit törvényteleneknek nyilvánítja. Ebből erednek az ellenünk való szervezkedések, titkos és nyílt támadások. Az a szó: „lehetőleg", kifejezi azt is, hogy az üldözés módjai lehetnek, sokfélék, csak czélhoz vezessenek. Ujabb formula szerint, nem kell egyenesen a hegynek hajtani, mikor szép görbe hajlású utakon biztosabb a czél elérése. Jellemző az is, hogy ez a második V. Sixtus (ma X. Pius) azt a pápát választotta magának követendő például, a kit az egykorú okmányok eszesnek, álnoknak és gonosznak is mondanak. Ez volt az, aki Giordano Brúnót, korának egyik legjelesebb bölcsészét a szent inquiziczió útján tüzhalálra ítélte. Ez volt az, a ki Klement jezsuitát, a ki a protestáns vallású Navarrai Henrik franczia királyt meggyilkolta, megdicsérte ; mert nézete szerint ezzel az Isten azt jelentette ki, hogy nem hagyja el Francziországot! Ilyen szellemben akarják most, szemünk láttára restaurálni a hazai katholiczizmust f Ez a restaurálás tényleg folyik a katonailag szervezett kongregácziókban, jótékony egyletekben, irodalmi tár&ulatokbaiv, országos népszövetségekben, híveink csábításában, jogtalan adóztatásában és országos törvényeink megszegésében! Látjuk és tapasztaljuk, hogy rendszeres politika iizetik a hazai protestantizmus megtörésére. És ha látszólagos jóakarattal, „segély" alakjában, kegyelemből/ csalétkül odadobnak nekünk egy-egy milliót, az csak azon római ravasz számítással történik, hogy a míg éveken át a koncz felett veszekszünk, az alatt a katholikus autonóma népszerű, de hamis czíine alatt suttyomban milliókat érő állami vagyont juttathassanak az egyedül üdvözítő római egyház kezébe. Látjuk és tapasztaljuk, hogy idegen országokban székelő felsőbbségek alatt új szerzetek hozatnak be országunkba. Lazaristákat, hogy ezek Budapesten máipalotákat építenek magoknak és a Francziaországból kiűzött és nálunk meghúzódott jezsuiták és egyéb férfi és női rendek, szövetkezve magyarhoni rendtársaikkal, elérkezettnek találták az időt arra, hogy itt, e Mária országában vagyont szerezzenek maguknak ! Látjuk és tapasztaljuk, hogy a gyászos emlékű Bach-korszak örökségeként törvénytelenül hazánkban maradt jezsuita-rend, melynek régi működéséből szerencsétlen hazánkra Bocskay Istvántól II. Rákóczi Ferencz száműzetéséig kibeszélhetetlen átok származott, ismét fészkelődik. Tagjai háborítatlanul járnak izgatni országszerte a protestánsok ellen. Látjuk, hogy ez a rend, melynek hazánkban elkövetett bűneit és gaztetteit nem a protestáns elfogultság, hanem egyik legnagyobb tanít-