Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-27 / 39. szám

jogéletbe®, hova csak jogtalanul csempésztettek be,1 még ma is érvényben ? ! De a római egyháznak más a fogalma a jogról, az igazságról! Szerinte mindaz igazságos, mindaz jog, a mi érdekeinek kedvez; mindaz jogtalanság, visszaélés, a mi azokat sérti. Hol van ez nemcsak az igazságosság krisztusi parancsa, de a nagy agnosztikus bölcselőnek: Herbert Spencernek az igazságosságról vallott ama fölfogása mögött is, hogy igazságos mindaz, a mi mások hasonló szabadságát, jogát nem csorbítja?!Róm. kath. főpapjaink az uralkodóknak az egyház körüli jogait készséggel elismerik, mikor holmi Explanatio Leopoldinákat, Carolina Resolutiokat bocsájtanak ki, sőt azokat évtizedeken át jogforrásoknak tekintik, de a mikor II. József türelmi rendeletét kiadja, az ellen sietnek tiltakozni és rögtön eszükbe jut, hogy a vallási ügyek az országgyűlés hatáskörébe tartoznak. Pedig az az uralkodónak éppen olyan hatalmi ténye, mind az előbbi kettő. Ugyanezt látjuk a placetum tekintetében is. Józsefről azt vallják, hogy „őrült abszolutizmusa érdekében hozta be" a tetszvényjogot. De azt már nem akarják észíevenni, hogy a placetumot visszavonó 50-iki pátenst éppoly abszolutisztikus fejedelmi akarat hozta létre, mint II. Józefnek a placetum érvényben létéről szóló rendeletét : József rendeletét mégis teljes mértékben jogtalannak tartják, elítélik, míg Ferencz Józsefét örömmel fogadják és Magyarországra való kiterjesztése érdekében minden követ megmozgatnak! .ús>u«*v»i'ó*< Szántszándékkal elfeledik azt is, hogy a róm. kath. főpapság milyen szolgalelkű és hazafiassággal távolról sem vádolható emlékiratban kérte 1850-ben a császárt, hogy a placetumot megszüntető pátenst Magyarországra i&'terjessze ki! S nékünk felekezeti gyűlölködésből származó hyperloyalitást vetnek a szemünkre csak azért, mert a tetszvényjogot védelmezzük: „Jogi érzékkel bíró ember — mondja a Religió — ötletszerűen nem szaporítja a király alkotmányos jogait csak azért, mivel felekezeti szempontja egy más vallás hátrányára bizonyos esetekben azt éppen jónak találja". Pedig a placetum nem a király fönntartott joga, hanem a magyar államhatalomé. Mikor azt védelmezzük, nem a királyi hatalmat akarjuk tehát növelni, hanem a magyar koronában megtestesített magyar államhatalmat védjük, melynek — mint a nemzet jogosított tagjai — mi mindnyájan részesei vagyunk! „Alkotmányunk szellemét és múltját tagadja meg az — mondja Kmety ki a király legfőbb kegyúri jogát a királyi közhatalom s így az állami közhatalom köréből kikülöníteni, az alkotmányos faktoroknak, így az országgyűlésnek és a felelős minisztériumnak arra való befolyását kizárni akarja".3 >.;,r

>lUV19".-.; A' ••=.>• i L -!'••<. i 7- .. . 1 Még a tetszvényjog ellen író Porubszky is azt vallja, hogy a konkordátum nálunk, mint alkotmányos országban, nem volt államtörvény, mert az országgyűlés nem ismerte el (20 1.) 3 L Colliris P. Howard: „Herbert Spencer synthetikus filozófiájának kivonata" (magyar ford:) 272 1. 3 Közjog 174 1. Ez a felekezeti érdekekből táplálkozó jogi fölfogásuk mondatja vélük ama utolsó ellenvetésüket is, hogy a ius placeti manapság, a vallás- és sajtószabadság korszakában szégyenletes anachronizmus. Bőséges anyagunk lenne ahhoz, hogy éppen a hazai róm. kath. egyház köréből több „szégyenletes anachronizmustu

említsünk föl, de — máskorra hagyjuk. Mindenki, a ki higgadtan gondolkozik, belátja, hogy egy olyan egyházzal szemben, a mely törvényeit nem önmaga alkotja", hanem külföldről „kapja", az államnak bírnia kell az ellenőrzés-és jóváhagyás-, s a mennyiben szükséges, a megakadályozás-, sőt megtorlás jogával is. Nagyon helyesen hivatkoztak az említett országgyűlési viták során többen arra, hogy a pápát vagy bibornokait valamelyik alkotmányunkba ütköző törvényért, rendeletért nem állíthatjuk esküdtszékünk elé, mint az előzetes czenzura nélkül megjelenő könyv avagy czikk íróját!1 De a placetum a többi egyházak szabadságához viszonyítva se juttatja hátrányos helyzetbe a róm. kath. egyházat. Könnyű rámutatnunk annak az érvelésnek a hibás voltára — a mivel már Szeredynél is találkozunk —, hogy a többi hazai felekezetek ügyébe senkise avatkozhatik, azok egyenjogúak a róm. katholikussal s ez mégis csak a placetum határain belül élvezheti egyenjogúságát.2 Elfeledik, hogy ezek a többi egyházak nem külföldről kapják törvényeiket, hanem önmaguk alkotják és azok még így is csak királyi szentesítés után léphetnek életbe! Az analógia.világos:,amia,királyi,szentesítésr

azönmagunk alkotta törvényeinkre nézve, ugyanaz a királyi placetum a római egyháznak Rómából kapott törvényei/re nézve! Sőt éppen az döntené meg a felekezetek egyenjogúságát, ha a nemzeti egyházak törvényeihez továbbra is szükséges lenne a királyi szentesítés, míg a róm. katholikusok az államhatalom ellenőrzése és jóváhagyása nélkül kaphatnák ezentúl a pápától törvényeiket! * * * Fejtegetéseink során láttuk tehát, hogy a római egyház a XIII. századbeli lateráni, sőt mondhatjuk, a XVI. századbeli tridenti zsinatig nem ismer „törvénytelen" házasságokat és azokből származó „törvénytelen" gyermekeket. A római egyház most mégis a házasságok és az azokból származó gyermekek törvénytelenné nyilvánítására s az annak alapján kierőszakolható reverzálisokra alapítja egészen a „Ne temeró"-ben bejelentett hadjáratát. Ezzel belegázol nagy küzdelmek és hosszú harczok eredményeként kijegeczedett állami törvényeinkbe és földúlja nagy áldozatok árán biztosított felekezeti békességünket! Az állam sohse mondott le és most se mondhat le arról a jogáról, hogy a törvényei és elsőrangú nemzeti érdekei 1 S nem tilt-e ki az állam egész csomó külföldről jövő s nemzeti érdekeinket megtámadó könyvet, lapot; nem koboz-e el egész sereg kivándorlásra stb csábitó levelet ?! Csak Rómából jöhetnének minden akadály nélkül a tételes állami törvényeink ós felekezeti békességünk fölforgatására irányuló iratok ?! 2 I. m. 240 1. 5. jegyzet.