Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-20 / 38. szám

készévé Magos Ferencz, ki azonban a megtiszteltetést nem fogadta el. Az egyházmegyei lelkészi nyugdíjintézeti alap a lelkészek között szolgálati idő arányában osztatik fel. A nagybányai egyház nagyarányú építkezési tervei jóvá­hagyattak. A kisded berendi leányegyliáz iskolaépülete az államnak 10 évre bérbeadatik. A történeti nevezetes­ségű Erdődön immár egyházunknak előkönyörgő tanítója van, kinek díjlevele megerősíttetett. Segélykérvények s egy pár fegyelmi ügy elintézése után a közgyűlés véget ért, hogy helyet adjon a lelkes hangulatú, fehér asztali összejövetelnek, hol Helmeczy József gondnok látta vendégeiül az egyházmegyei köz­gyűlésnek összes alkotó tagjait, gondoskodván azok el­látásáról bőkező magyaros vendégszeretettel. A közebéden szebbnél-szebb köszöntők hangzottak el; sőt történt egy olyan momentum is, a mely feled­hetetlenné tette összegyülekezésünket. Ugyanis az adó­csökkentési tervezet elkészítésére kiküldött kerületi bi­zottság egyik tagja: Andrássy Kálmán buji lelkész, gyö­nyörű tósztjában lelkesítette az egyházmegye tagjait összetartásra és kívánt áldást az egyházi ós hazafias küzdelmekre, oly ékes szavakkal, oly megragadó lelkes beszédben, hogy az egész vendégsereg önkéntelenül zen­dített reá a himnusz dallamára, melyet állva énekelt végig, így adva kifejezést nemcsak a gyönyörű beszéd által fölkeltett lelkes hangulatának, hanem a beszéd el­mondója iránti elismerésének is. A lezajlott közebód után oszlottak el az egyház­megye tagjai, feledhetetlen benyomását vivén el a gyö­nyörű fekvésű fürdőben eltöltött szép napnak és a hála érzelmeivel a fürdő igazgatósága iránt, mely előzé­kenységével elismerésre kötelezte le maga iránt a meg­jelenteket. P. A felsőborsodi református egyházmegye közgyűlése. Egyházmegyénk szokásos Őszi vándorgyíilését a hangácsi egyházban szept. első napjaiban tartotta meg, Vadászy Pál esperes és Ragályi Béla egyházmegyei gondnok kettős elnöklete alatt. Ének és az esperes imája után, Ragályi Béla gondnok rövid, de nagyon megszív­lelendő megnyitót tartott, melyben azon véleménynek adott kifejezést, hogy 40 év alatt soha sem volt olyan szükség az összetartásra, mint napjainkban, midőn min­den téren erősen küzdeni kell ellenségeinkkel. Töreked­jünk azokra, a melyek bennünket összeforrasztanak s ne bolygassuk az alkotmány szent épületét. Gyűlés megalakulása után a félévi esperesi jelentés olvastatott jel, mely szerint egyházmegyénk lassan, de biztosan halad előre. Itt-ott felütötte ugyan fejét a nagyobbmérvű lélekhalászat s megbontotta a klerikáliz­mus gyepüinket; de bízva Istenben, szeretjük hinni, hogy meg tudunk állani, — ha összetartunk — ha kitartó cselekedetre határozzuk magunkat. Néhány belkörű ügy elintézése után. Szuhay Benedek lelkészi főjegyző indít­ványára kimondta közgyűlésünk, hogy a mindjobban ter­jedő klerikálizmus meggátlása tárgyában feliratot intéz az egyházkerületi közgyűléshez. Foglalkozik a felirat úgy a róm. kath. autonómiával, mint az alapok ós alapít­ványok jogi természetével. A feliratot nagy lelkesedéssel tette magáévá a közgyűlés és szeretjük hinni, hogy ha a kerület is így gondolkozik, s ha megküldi összes prot. egyházkerületeinknek, s ha a negyedfél millió protestáns talpra áll: határt szabhat a klerikálizmusnak. Ugyancsak főjegyző indítványára kimondotta köz­gyűlésünk a „Ne temere" pápai dekretumra vonatkozó­lag, hogy mélyen megbotránkozik annak kibocsátása és kihirdettetése fölött és hogy tisztelettel arra kéri felettes főhatóságainkat, hogy hassanak oda, hogy ez a, szentesí­tett törvényeinket semmibe vevő, harczra ingerlő dekrétum hazánkra nézve hatályon kívül helyeztessék. Ezután következett Szentmártoni Dániel aljegyző előadásában a lelkészértekezlet határozatainak, illetve javaslatainak felolvasása. Kiemeljük belőle, hogy a kebel­beli gyámtár 50,000 korona tőkéjéből, öt évre felosztva, elveszünk 10,000 koronát lelkészi nyugdíjintézeti fizet­ségeink pótlására, abban az arányban, a mennyi a szol­gálati évünk. Eddigi és ezutáni özvegyeink semmit se veszítenek, mert biztosítottunk egyetemleges kötelezett­séggel egy-egy özvegynek 280—280 koronát. Hasonló­kép zörgettünk a kerület ajtaján is, hátha itt is meghall­gatnák kiáltó szavunkat! A Miskolczon szeptember 22—23-án tartandó kerü­leti közgyűlésre, elnökségen kívül, kiküldettek mint kép­viselők : Botos József, Szuhay Benedek, Elek József lelkészi; ifj. Vay Tihamér, Szekrényessy Árpád, Zsóry Gusztáv világi részről. Az országos névtár kiadatása érdekében is felír egyházmegyénk felettes hatóságainkhoz. Hiszen most sok községnek neve megváltozott, s a régi konvent öt esz­tendőnkint határozta el a névtár kiadatását. A régi egyetemes névtárat, pedig a 80-as években adtuk ki. A tanügyi-bizottsági helyettes elnök: Bárdos István tanügyi előadó jelentése olvastatott ezután fel, mely 61 iskola szellemi és anyagi ügyeiről referál híven és lelki­ismeretesen. E szerint a tanítók kötelességeiket pontosan teljesítik. Iskoláink szellemi állása következő: kitűnő 28; dicséretes 24; jó 6; elégséges 2; egy iskolába betegség miatt a körlátogatók nem osztályozhattak. Az iskolák felszerelése hiányos. Hiába 1 szegények vagyunk s a gyülekezetek nyögnek a rettenetes teher alatt, a mi vállaikra nehezedik. A Bodnár István t -biró helyére a szavazás nov. 1-i határidővel elrendeltetett. Tanügyi bizottsági elnökké és lelkészi nyugdíjintézeti pénzkezelővé: Elek József t.-biró választatott. A Prot. Irodalmi Társaság és a Lorántffy Zsuzsánna elnökségétől beküldött felhívó szózatot hathatós ajánlat kíséretében küldtük szét egyházközségeinkbe^ azt hisszük, a Koszorú füzetek terjesztése kedves kötelessége lesz

Next

/
Oldalképek
Tartalom