Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-20 / 38. szám

minden lelkipásztornak s jövőre szép eredménnyel számolhatunk be. A „Bethlen Gábor Kör"-nek, felséges czéljai elérésére, egyházmegyénk 20 koronát szavazott meg s utasította pénztárnokát, hogy a segélyt mielőbb küldje el. A közigazgatási czélokra küldött fölemelt államsegélyt megfelelően szétosztottuk, juttatván 1080 korona 20 fillért összes egyházainknak is közigazgatási költségeik fedezésére, minők: a kerületi és egyházmegyei jkönyvek és névtár díjai; az egyházlátogatók és iskolai körlátogatók fuvardíjai; nemkülönben a gyűléstartó egyházak ellátási összegei; fölemelvén a tavaszi gyűléstartó egyház eddigi összegét 120, az ősziét 100 koronával. Megalakítottuk az új törvény értelmében a számvevőszéket, a hol az egyházközségek költségvetését és zárószámadásait a tanácsbírák, mint előadók fogják referálni. A meszesi egyház utasíttatott, hogy már régebben felfüggesztett lelkészi állására hirdessen pályázatot, mert meggyőződtünk két év alatt arról, hogy lelkész nélkül az egyház parochiát talán sohasem fog tudni építeni. A lelkészválasztás előkészítésével s a felügyelettel Beregszászy Ferencz szendrői lelkésztársunk bízatott meg. Majd az egyházlátogatási járások elosztása után megállapodtunk abban, hogy jővő tavaszi közgyűlésünk helye Sajókazincz lesz. Bírósági ügyünk nem volt. Gyűlés után közebéd volt, a melyről természetesen nem hiányoztak a lelkes felköszöntők sem. Szuhay Benedek, egyházmegyei főjegyző. NEKROLOG. PAULSEN FRIGYES. 1846--1908. A modern filozófia egyik legismertebb képviselője dőlt ki Paulsen Frigyessel, a berlini egyetemnek a minap elhalt rokonszenves professzorával. Ha nem is volt oly eredeti gondolkodó, oly sokoldalú tehetség, oly nagyszabású filozófiai elme, mint lipcsei kollegája, Wundt Vilmos : irodalmi működése még sem enyészhetik el nyomtalanul a filozófia egyetemes történetében. Paulsen azon még mindig kevésszámú német filozófusok egyike volt, a ki választott studiumát világosan és közérthetően elő tudta adni, a nélkül, hogy azért a felszínesség vádjával lehetett volna illetni. Ellenkezőleg, sokszor igen is mélyen szánt. Jellemzi még, hogy a filozófiai problémákat a kultura fejlődésével kapcsolatosan szereti feltűntetni; és végül, hogy a szélső irányoktól idegenkedik és bizonyos (de éppenséggel nem sekély) ekklekticzizmus felé hajlik. Legtöbb műve úgyszólván közkézen forog, és a mi ritkaság az ily jellegű munkáknál, — feltűnően sok kiadásban jelent meg. Mint Kant egyik hive, az új kantizmus egyik úttörője kezdte meg működését, s Kantról írt munkáival tűnt fel először és mindvégig az ő hatása alatt maradt; — de hatott rá Fechner és Wundt is. Világnézete — mely nem egyszer érintkezik a keresztyén világfelfogással, a melynek jelentőségét igen szépen méltatta — idealisztikus alapon áll és alapmeggyőződéséből kifolyólag hevesen síkra száll az ellentétes törekvések ellen (Haeckel, Ellen Key). Protestáns érzületéről a „Das jüngste Ketzergericht iiber die moderne Philosophie" (O. Willmann prágai tanár „Geschichte des Idealismus" czímű művének bírálata), „Kant der Philosoph des Protestantismus" és „Katholicismus und Wissenschaft" czímű értekezései tanúskodnak. Rendkívül szép és világos munkája az „Einleitung in die Philosophie" (1906-ban 14 kiadásban!), mely világnézetének egyik legérdekesebb okmánya. Klasszikus pedagógiai műve a „Geschichte des gelehrten Unterrichts", melynek helyes alapgondolata, hogy gimnáziumaink utraquizmusa, mely a holt nyelvek hagyományos tanításával az új tudományok és a modern nyelvekben való tanítást akarja egybekötni, — nem tartható fenn többé. Miután pedig a régi latin iskola medrébe való visszatérés lehetetlennek bizonyult, a továbbhaladás csakis a latin nyelv rovására történhetik. A jövőre nézve pedig oly állapot jósolható meg, mikor minden nép saját műveltségének elemeiből fogja meríteni a középiskolai tanítás anyagát. Sok támadásba kergette Paulsent a Haeckel Világtalányairól írt lesújtó bírálata, mely egyik-másik részében nem is eléggé tárgyilagos. Némi ellenmondással találkozott a „Zur Natúr geschichte des Pessimismus" cz. munkája is, melyben Schopenhauerrel, Hartmannal és Mephistophelessel, mint a pesszimizmus három képviselőjével foglalkozik. Különösen a Hamletről mondottak keltettek visszatetszést, a mint nem is fogadható el, hogy Hamlet ein „Mann ohne Kraft, ohne Glauben, ohne Liebe". Paulsen egész irodalmi működésének koronája kétkötetes Etikája. Tagadhatatlanul legérettebb, legmélyebb és legszebb munkája. Rendszerét „teleologiai energismusnak" nevezi. Azt vallja, „hogy a jó és rosz értékkülönbsége nem abszolút qualitást, hanem valamely czélnak megfelelő viszonyt jelent, Ebben az értelemben jó az a cselekvőség, mely előmozdítja, rosz az, mely megakadályozza az emberi jólét kifejlődését. Az összességnek jóléte tehát a legfőbb jó, a minek általános formája az ember lényegében rejlő élettevékenységnek kifejtése." Paulsen legutolsó könyve „Moderne Erziehung und geschlechtliche Sittlichkeit" czímet viseli és több kisebb czikket foglal magában, melyek legtöbbje Ellen Key szexuális etikája ellen irányul. Vele szemben Paulsen a konzervatív (keresztyén) álláspontra helyezkedik. Mindezen munkáinál és áldásos katedrai tevékenységénél fogva Paulsen valóban halhatatlanná vált abban az értelemben, melyet etikájában oly szépen kifejtett: „az életet a halál soha meg nem semmisítheti, az egyes