Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-20 / 38. szám

szlavonországi prot. gyülekezetek között fennáll. Mind az evang., mind a ref. egyház királyilag megerősített törvényei szerint a magyar korona országaiban (a közjogilag Magyarországhoz tartozó, de kormányzás tekintetében Ausztria kezelése alatt álló Dalmáeziát kivéve) élő összes evangélikus és református lakosok egy-egy egyházat alkotnak. Miért kellene vájjon ezt a viszonyt könnyelműen megszakítani és a horvát-sziavon állami ábrándoknak azzal is tápot adni, csak azért, mert valaki püspök akar lenni ? ! S vegye tekintetbe a bányai egyházkerület és az egyet, evang. egyház ezenfelül még azt is, hogy ha a horvát sziavon egyházaknak a bán törvénytelen beleavatkozásával erősített elszakadási kívánságának eleget tesz, milyen kínos helyzetbe hozza azáltal a református egyházat is. Hiszen, ha az evang. gyülekezeteket sikerül elszakítani a magyargyűlölő horvát politikának a hazai egyháztól, nyomban meg fog indulni a törekvés az iránt is, hogy ugyanebbe kényszeríttessenek bele a reform, gyülekezetek is. Az evang. hazai egyház talán tehertől szabadulna meg a horvát-szlavonországi gyülekezetek elbocsátásával; talán kevesbítené ezáltal nemzetiségi bajait is, s nem nagy vesztesége volna a különben sem magyarnyelvű horvát-szlavonországi evangélikusoknak a horvátságba beolvadásával; — de nem így vannak a reformátusok az ő horvát-szlavonországi gyülekezeteikkel ! Ezeknek a gyülekezeteknek jó nagy része magyar, még a magyar reformáczió legelső éveiből való, a melyeknek elvesztése valósággal nemzeti veszteség volna. Gondolja meg azért a bányai kerület is, az egyetemes egyház is, hogy mit cselekszik! Egy bizonyos és ez az, hogy a református egyház a végletekig fog ragaszkodni horvát-szlavonországi gyülekezeteinek a jelenlegi törvényes kötelékben való megtartásához! A másodnapi gyűlés fontos tárgya volt még az országos lelkészi nyugdíjintézet tervezetének a kérdése. A gyűlés a mellett nyilatkozott, hogy a nyugdíj alaptétele 2400 korona legyen, 35 évi szolgálat után ; azonban lehetővé tétessék az is, hogy a nagyobb javadalmú lelkészek, a megfelelő tehervállalás mellett, ennél magasabb nyugdíjat is biztosíttassanak magoknak. A harmadik napi ülés kiemelkedő mozzanatai a következők voltak. Kimondták, hogy az egyet, gyűlés útján feliratot intéznek a kormányhoz aziránt, hogy az 1894. XXXIV. t.-cz. alapján adjon stóla váltságot a lelkészeknek. Elhatározták, hogy felkérik az egyet, egyházat arra, hogy a tulajdonát képező bpesti épületben, a reformáczió négyszázados emlékére egy internátust létesítsen. Elfogadták a Blatniczky Pál által az 1907. XXVII. t.-cz. sérelmes intézkedései tárgyában készített memorandumot, s elhatározták annak a képviselőházhoz és a főrendiházhoz leendő beterjesztését, azzal a kérelemmel, hogy a törvény sérelmes intézkedései módosíttassanak, a kormány pedig arra utasíttassék, hogy jövőben a prot. egyházat is érdeklő ügyekben előzőleg hallgassa meg az egyházakat. A negyedik napon letárgyalta a gyűlés az egyházi tisztviselőkre vonatkozó pragmatika-tervezetet. Elhatározta, hogy felterjesztésben kéri fel az egyet, gyűlést annak kormányhatósági kimondatására, hogy vasárnap és ünnepnapokon országos vásárok nem tarthatók. Foglalkozott a gyűlés a papi fizetések rendezésének kérdésével is, a melynek tárgyalása közben Zsilinszky Mihály kívánatosnak jelezte azt is, hogy a lelkészi fizetéseknek ne csak minimuma, hanem maximuma is állapíttatnék meg, minden felekezet papjaira nézve. (Bizony üdvös doiog volna! Akkor majd a dús pápás főpapi jövedelmekből több jutna az alsó papság kongrua-rendezésére évi 700,000 koronánál! Szerk.) Ez ügy tanulmányozására és részletes előkészítésére a közgyűlés bizottságot küldött ki. A közgyűlést több, belkörű ügy elintézése után 11-én délben Scholtz Gusztáv püspök imádsága rekesztette be. Referens. A nagybányai ref. egyházmegye gyűlésé. A nagybányai ref. egyházmegye f. hó 10-én tartotta közgyűlését a kiesfekvésű bikszádi gyógyfürdőben. Általános tetszéssel találkozott az elnökség azon intézkedése, hogy a közgyűlés színhelyéül Bikszádot választotta, mert míg egyfelől így összeköttetett a hasznos a gyönyörűségessel, addig másfelől Szatmármegye ezen szélső pontján, az avasi bérezek között, hol magyar szót alig hallhatunk, dokumentáltatott az idegen oláh nemzetiségűek előtt egyházunk fénye és ereje. A gyűlést megelőzőleg lelkészi értekezlet tartatott, melynek módosított alapszabályai keltettek nagyobb ernócziót s az alapszabályok elfogadásával az értekezlet czíme is egyesületre változtattatott. Több praktikus eszme letárgyalása után adott helyet az egyesület az egyházmegyei közgyűlésnek. A közgyűlést a XC. zsoltár eléneklése után Széli György esperes magas szárnyalású imájával nyitotta meg, utána pedig Helmeezy József egyházmegyei gond^ nok tartott magvas, erős kálvinista öntudatról tanúskodó beszédet, melynek során erős szavakkal verte vissza a lelkiismereti szabadságot megtámadó „Ne temere" kezdetű pápai bréve ellenünk irányuló rendelkezését és az egyházmegye el is határozta, hogy a kerület és konvent útján kéri sürgetni a kormánynál a sérelmes intézkedésű pápai irat visszautasítását. A gondnoki beszéd egész terjedelmében jegyzőkönyvbe kerül, hadd melegítse tovább is a szíveket s hadd lássák meg sok világi férfiaink, hogy miként tud érezni, egyházunkért lelkesülni az, kinek szívét, lelkét az igaz kálvinista vallásosság hatja át. Az esperesi jelentés hű tükrét adta belso-küiső egyházi állapotainknak. Látszik, hogy az esperes fáradhatatlanul őrködik egyházaink felett s a hol a legkisebb bajt fedezi is fel, siet alkalmazni a panaczeát. Majd a szavazatbontó-bizottság jelentése következett. Világi tanácsbíróvá megválasztatott Bay Lajos, lel-