Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-20 / 38. szám

lelkesen küzdöttek az 1848-iki szabadságért és a protestáns autonómiáért. Bámultuk jellemszilárdságukat, tiszteltük önfeláldozó tevékenységüket, igazságszeretetüket és különösen a kötelességérzetnek azt a magas fokát, mely ma már — fájdalom — ritkaságszámba megy. Méltók arra, hogy elvesztésük feletti fájdalmunk Őszinte kifejezése mellett, érdemeiket jegyzőkönyvileg is megörökítsük. Az a testvéries viszony, mely a két evang. prot. egyház között századok óta fennáll, arra indít engem, hogy a református egyház két jeles püspökének, Kiss Áronnak és Bartók Györgynek elhunyta felett is őszinte részvétünk érzelmeit tolmácsoljam. Nagy idők nagy igazságainak harczosai voltak ezek is. Fájdalom, mindnyájan azon leverő tudattal szállottak a sírba, hogy az általuk olyannyira szeretett evangéliom drága kincseit az újabb nemzedék nem tudja kellőleg se megbecsülni, se megvédelmezni. Oh, hányszor keseregtek Kölcsey vei, hogy: „Más faj állott a kihunyt helyére, Gyönge, romlott, szívtelen!" Ezt a szigorú ítéletet némileg csak azon óvatosság enyhítheti, melynél fogva nem akartuk magunkra venni azt a gyanút, mintha csupa felekezeti érzékenységből mi indítottuk volna meg a hazai kulturháborút. Ma már az utolsó három évi tapasztalás bizonyítja, hogy a vallási és társadalmi béke magasztos érdekében türelemmel néztük a fejleményeket, egészen azon határig, a melyen túl már egyházi érdekeinknek elárulása és hivatalbeli eskünk megszegése következik. Összetetttikezekkel néztük és hallgattuk róm. kath. testvéreink szervezkedését a katholiczizmus restaurálása czéljából, vezéreiknek szónoklatait, melyek szerint „a politikát ke;l bevinni az egyházba és az egyházat a politikába", a néptömegeket pedig fel kell hívni ily irányú tevékenységre, hogy vége legyen a szavaló katholiczizmusnak, mert most már a tettek katholiczismusa kezdődik! Es a tettek csakugyan következtek Napfényre került a papimozgalomnak titkos ragója és valódi mozgatója : t. i. a vallásfelekezeti békének esküdt ellensége, a római pápa, a ki az ő Syllabusával, a pápai bulláknak és enczyklikáknak nagy sokaságával utasításokat ád ki követőinek; a ki az egész művelt világ előtt azzal kérkedik, hogy a híres triedenti zsinat alapján, V. Sixtus pápa nyomdokain haladva, fogja lábraállítani és restaurálni a mai katholiczizmust! Tehát vissza akarja idézni a XVI. századbeli gyűlölködést, minden átkaival együtt! Már ez a jelszó tökéletesen megfejti a magyar klerikális mozgolomnak okát és czélját. (Folyt, köv.) BELFÖLD A bányai evang. egyházkerület közgyűlése. A bányai evang. egyházkerület f. hó 9—12. napjain tartotta meg közgyűlését Budapesten. Nagy jelentőséget adott a közgyűlésnek Zsilinszky Mihály felügyelő megnyitó beszéde. Miután azonban a beszédet lapunk más helyén közöljük ós méltatjuk, itt csupán a gyűlés fontosabb végzett dolgairól kívánunk beszámolni. Az első napi ülés végzett dolgai közül kimagaslik az a határozat, a mely a vegyesházasságok köriiL eddig is folyt, a Ne temere kihirdettetése, után pedig még tűrhetetlenebbül folyandó r. kath. lélekhalászásnak kívánja útját vágni. Kimondta nevezetesen a gyűlés, hogy az egyetemes gyűlés útján felkéri a prot közös bizottságot a Ne temere állami érvénytelenítésének kieszközlésére. Miután pedig a vegyesházasságok körül folyó lélekhalászás egyik fő oka a reverzálisokat megengedő 1964. XXXII. t.-cz., hasson oda a prot. közös bizottság (Az ugyan maga ezt meg nem fogja csinálni ha a protestáns hivatalos és nem hivatalos közvélemény hathatósan nem követeli! Szerk.), hogy e törvény hatályon kívül helyezésével a gyermekek vallásának megállapítását illetőleg az 1868. LIII. t.-cz. rendelkezései állíttassanak Vissza. , •/ ^ A második napi ülés idejét legnagyobb- részben a horvát-sziavon egyházmegye elszakadásának ügye foglalta le. Scholtz Gusztáv püspök, a ki a tavalyi közgyűlés határozata alapján személyesen puhatolódzoft - a horvátszlavon egyházmegye gyülekezeteinek akarata felől,: azt a jelentést tette, hogy a gyülekezetek közül1

Csupán három kiván megmaradni a jelenlegi helyzetben ; a többi vagy a magyarországi anyaegyháztól való teljes elszakadást vagy legalább is a külön hor.vát-szlavonors-zági •egyházkerület megalakítását • kívánja;- -r^ví -<••' • : • A jogügyi-bizottság azt a javaslatot terjesztette elő, hogy a kerület bocsássa ki hatásköréből a horvátsziavon egyházmegyét; a gyűlés többsége azonban, igen helyesen, nem kivánt beleugrani az ügynek ilyen módon való elintézésébe, hanem, hosszabb vita után Wáyner G. A. újverbászi lelkész indítványa értelmében határozott, vagyis felhívta az egyházmegyét arra, hogy mutassa ki részletesen azokat az eltéréseket, a melyek az egyházi és horvát-szlavonországi egyházpolitikai törvények között fennforognak s a kerület majd csak ezeknek ismerete mellett fog határozni a további teendők iránt. /;; Megvalljuk, már tavaly csodálkoztunk a kerület jogügyi bizottságának az ideihez hasonló javaslata fölött. Igazán nem értjük, hogy miért oly igen hajlandó a jogügyi-bizottság annak a történeti és törvényes- kapcsolatnak, a mely a hazai evang. egyházhoz hozzáfűzi a horvát-szlavon evang. gyülekezeteket, oly egyszerűen való szétszakítására? A lapunkban e tárgyban közölt okmányok, valamint a tények ismerete világosan bizonyítják, hogy ebben az elszakadási törekvésben a nemzetiségi és politikai okok játszák a legfőbb szerepet és az egyetlen számbavehető, de egyszersmind elítélendő egyházi szempont csak az, hogy a mint Veress József helyesen mondta: „Valaki püspök akar lenni". Azután pedig,nem hagyható figyelmen kívül az az egyházjogi és államjogi kapcsolat sem, a mely a magyar birodalom -és Horvát-Szlavonország és a magyar prot. egyház és a horvát-