Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-26 / 4. szám

felé futást, a másodikban ennek a mikéntjét, a Jézusra nézést fejti ki okosan és melegen. A változásban a Változhatatlanra, a hitetlenséggel, kételkedéssel és bűnnel szemben a hit Fejedelmére, a Szentre és Igazra mutat. Kár, hogy a görög eredeti szerint nem javította ki a textust, melyben nem a hit fejedelméről, hanem elkezdőjéről (ápxYjfoc) van szó. A rajtunk levő egyetemes terhet hitetlenségnek és kételkedésnek nevezi, holott a textus és a tapasztalat szerint mindezeket magában foglaló bűn az. A bizonyságok fellegét hamisan magyarázza a sok keserű csalódásra, fájó tapasztalatra, mert az a 11-ik részben felsorolt hithősökre vonatkozik. A III. beszéd közönséges, Jak. 1, 22—27. az alapigéje. Dr. Hausrath Adolf nyomán irta a szerkesztő, ifj. Péter Károly. Czíme: „A jócselekedet". Értékes beszéd tartalmilag, szerkezeti hibája mellett is. Csak a 22—25 versek alapján van felépitve. A 26. és 27. vers nincs kifejtve. Kár is volt bele venni a textusba • az egy egész külön beszéd textusául szolgálhat. A beszéd két részének megfelelőleg a théma és a czím ez volna: „Az ige hallgatása és megtartása" és nem az, a mi beszéd fölött áll. Bevezetése nem közvetlenül a textussal fiigg össze; kissé messziről indul és épen azért a thémája is helytelenül hozzá módosult. Nagyon szép az ige hallgatásáról szóló rész. Mindenki hallgatja bizonyos mértékig az Isten igéjét, hivő gyermekkorára való emlékezésében, a természeti kijelentésben, az egyéni lelkiismeretben és élettapasztalatban. A második rész is jó ; benne a mai ember jellemzése elmés és hatásos. A IV. beszéd böjti alkalomra való, „Az Úr hallgatása" czímmel Luk. 23, 8, 9. alapján, melyet Máté 26, 62-63- 27, 14. és Ján. 19, 9- verseivel való összevetésre ajánl. Helyesebben mondva négy alapigén felépített beszéd, a mi a bevezetésből mindjárt kitűnik, bár a szerző, illetőleg átdolgozó, a párhuzamos igéket az első alapigével csak összevetendőknek mondja. Nagy magyar és külföldi prot. szónokok példája és homileták elmélete egyaránt akczeptálhatóvá teszi egy beszédhez több textus használatát. E beszédet dr. Schwarz K. után Biró Sándor székelyudvarhelyi főgimn. vallástanár írta. Tartalmas, keresztyén építő erejű beszéd, de szerkezete hibás. Hosszú a bevezetése és befejezése és a diszpozicziójának megfelelő tárgyalás rövid. A nagy fej, hosszú végtag és rövid derék aránytalanságát nem a négyes textus okozza, mert még azok alapján is lehetett volna arányos bevezetést és egész beszédet írni, hanem az, hogy a tárgyalás anyagának egy részét anticzipálta az exordium. A befejezés nem helyes. Nem Jézus fenségének elismerése a mi kötelességünk, hanem példájának követése. Nem elismerés, hanem elhatározás kell ide! Ezt invoválná a keresztyén igehirdetés természete, sőt ennek a beszédnek szelleme és a befejezés előbbi része is. Az V. számú böjti beszéd szintén dr. Schwarz K. után készült. Irta — r—y (tán Péter Károly ?). Alapigéje Máté 27, 24—44. (Ján. 19, 1-18.). Czíme: „A kereszthez vezető út". Az előbbivel összefügg, ez a magyarázata a pár szóból álló bevezetésnek. Nemes, keresztyén szellemű beszéd, mely külső és belső tekintetben egyaránt arányos gonddal felel e négy kérdésre, melyek a kereszthez vezető utón merülnek fel lelkünkben: Ki ama bűnös? Ki a biró? Miféle népcsoport veszi körül az elitéltet? és milyen út ez a kereszt felé ? A VI. konfirmácziói beszéd virágvasárnapi alkalommal Márk 10, 13—16. alapján. írója Sándor János miriszlói lelkész, tb. esperes. Krisztusi lélekből fakadt, kiváló alkalmi beszéd. Propozicziója, a kissé hosszú bevezetés után ugyan nincs pontosan megjelölve; — talán a particziója sem teljes, a théma és a czím hiányzik (a konfirmácziói beszéd sem nem théma, sem nem czím igaz érteleniben) és eme formahibák mellett is igen értékes beszéd tartalmilag. A gyermeki lélek tiszta, tündöklő naivitása, Isten országára volt alkalmatossága a bizodalmasságban (1), engedelmességben (2), kevéssel való megelégedésben (3) és megbocsátásban (4) páratlan lélektani finomsággal és hűséggel van megrajzolva. Az író a mennyei Atya gyermeke és a gyermekek ama nagy Barátjának tanítványa s azért árad lelkéből a mennyország illata. A VII. nagypénteki beszéd Ján. 19, 30. alapján „Elvégeztetett" czímmel, néhai Berde Sándor, volt kolozsvári theol. tanártól. Egy teljesen kerek, külső formában, rendszerben és belső gondolat és hittartalomban egyaránt kimagasló ünnepi beszéd. Thémája: „Elvégeztetett". Propozicziója és particziója: a kereszthalál gyötrelme (1) és gyönyöre (2). Mindkettőt erőteljesen festi és melegen buzdít azoknak életünkben való megvalósítására. A VIII. közönséges egyházi beszéd I. Kor. 1, 22-^24-en felépítve, Ravasz Lászlótól, dr. Kirmss Pál nyomán. Kiváló beszéd. Mélység és magasság, költészet és bölcsészet, hit és élet hatalmas harmóniába olvadnak benne. Thémája és czíme: „A megfeszített Krisztus". Propozicziója: Az örökkévalóság kérdése az, hogy mi nekünk a Krisztus. A beszéd szervezetében ragyogó (előre ki nem jelentett és a textusból folyó) partitió : a megfeszített Krisztus a zsidóknak botránkozás (1), a görögöknek bolondság (2). A hivatalosoknak Isten hatalma (3) és bölcsesége (4). A nagyszerű bevezetésnek megfelelő befejezés: mi pedig prédikáljuk a megfeszített Krisztust! A IX. áldozó csütörtökön mondott konfirmácziói beszéd. Alapigéje Jak. 2, n. Szerzője Vajda Ferencz székelyudvarhelyi lelkész. Czímül is szolgáló thémája: „A hit gyümölcsei". Propozicziói: melyek a keresztyén hit gyümölcsei ? E kérdésre felelő particzio: A szeretet, a bátorság és a szabadság. A felosztás és az alapeszmék Schwarz K.-tól vannak átvéve. Hittel teljes, bölcs és lelkesítő alkalmi beszéd. Hibás azonban ama két hyperbolikus kijelentése, melyekben a keresztyén vallást kissé kevésre szorítja. A keresztyén vallás nem csupán a könyörülő testvéri szeretet vallása (53., 54. 1.), hanem a megváltó és üdvözítő szeretet vallása. A X. számú pünkösti beszéd Luk. 11, 13. alapján