Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-06 / 36. szám

Rávetettem magam a logika, a lélektan, a metafizika, az ethika és a bölcselet történetének tüzetesebb tanul­mányozására. Szigorúan ultramontán munkák, de Maria, Tilmann, Pesch és Gutberlet munkáinak alapján dol­goztam. Az Innsbruckban elsajátított, de már-már szerte­szét foszló skolasztikus gondolkodási módot nemcsak az aszkézisnak kalapácsütéseivel akartam összeilleszteni, ismételt beható tanulással bevehetetlen várnak akartam körülbástyázni. A feltámadt kételkedést lenyűgöztem. Csak rkatholikus szellemű bölcseleti műveket olvastam. Csakhogy a természet visszatér, ha vasvillával űzöd is el. Chassez'le naturel, il revient au galop. A hamú alatt lappangó tűz fokozott erővel előtört. Hosszú nyelvű lángokkal pusztította el egymásután a légvárnak meg­ismert skolasztikus bölcseleti és theológiai rendszert. Azt hittem, hogy gyémántot tartok ujjaim között. Kide­rült, hogy egy pár fillért érő ragyogó üvegdarab van kezemben. 1901. május legvégén Rómába utaztam, ahol vagy három hétig időztem. Nem adtam magam -eszthétikai élvezetekre. Nem törődtem az antik és középkori művé­szet remekeivel. A római egyházi életre voltam kíváncsi. Hitemet akartam megerősíteni-—a római katholiczizmus főhelyén. A legszebb búzának is van alja. Sőt a fénylő nap­nak is van sötétlő pontja. De minden elfogulatlan tör­ténetíró tudja, hogy a pápaság chronique scandaleuse-e vastag kötetetekre terjed. Már csak az is. a mit Rómában szavahihető előkelő uraktól és külföldi papoktól hallot­tam, alaposan kiábrándított. Keveset szólok, de sokat mondok : a pápára nem voltam kíváncsi. A római kúria •előttem elkezdette veszteni nimbusát. Hiába. Annak a mondásnak, hogy „Roma veduta, fede perduta" van valami alapja; • A római tapasztalatom csak olajat öntött a tűzre. Mindazonáltal a rám nevelt és még mindig élő dogma­tikus hitemmel erőnek erejével azon dolgoztam, hogy a pápaság haldokló tekintélyét étheri befecskendezéssel bennem életben tartsam. Lelkületemben ahhoz a pont­hoz értem, melynek leküzdésére tulajdonképen Rómába indultam. (Folyt, köv.) BELFÖLD. A külső-somogyi ref. egyházmegye köz­gyűlése. Aug- 25-ikén Tamásiban, tartotta a külső-somogyi ref. egyházmegye rendes közgyűlését, melyet 24-én a tanügyi-bizottság előzött meg, 26-án pedig a fegyelmi és közigazgatási bíróság követett. A tanügyi-bizottság legkiemelkedőbb fontosságú dolga, a nyert utasításokhoz képest: a népiskolai könyv­tárak életbeléptetése és szervezése, majd a tanítóvá­lasztás és helyettesítés kérdéseiben hozott javaslat­tétel volt. A közgyűlés nagy és népes volt, alig hiányzott néhány ember. Azért mégis nagy hiányt éreztünk, mit szeretett gondnokunk: dr. Vécsey Tamás elmaradása okozott. Nagyon lehangolta a gyűlés tagjait az a levél, mit parádi gyógyuló helyéről írva úgy fejez be: és ki tudja, láthatom-e én még valaha szeretett egyházmegyénket? Néma könnyeink tanúi az igaz fájdalomnak! Jókíván­ságát a gyűlés siirgönyileg fejezte ki. Gondnokunk távol­maradása folytán Kálmán Gyula esperes legidősebb tanácsbiránkat, Parragh Bélát kérte fel az elnöki szék elfoglalására. A megüresedett gyönki tanárképviselői és lel­készi tanácsbirói szék betöltetett A dám József tanár ós Módra Imre lelkész urakkal. Kálmán Gyula esperes felolvasta ezek után évi jelentését, mely évről-évre csudálatosan gazdag és fényes ragyogása az ő lelki világának. Mindig kiemelkedő pontja lesz gyűléseinknek, mert stylusának könnyedsége, előadá­sának közvetlensége igazán lebilincselő. Megemlékezett a híres „Ne temere" pápai dekré­tumról, s azon indítványát, hogy a konvent kéressék meg a kerület útján, hogy e dekretum visszavonását követelje a kormánynál: elfogadta a közgyűlés. Szólott az adózás csökkentésének nehezen döczögő szekeréről és a segély felemelését kéri inkább, mintsem a meglévőknek szétosztását. Nem helyeselte a végre­hajtó-bizottság legutóbbi eljárását a nyugdíj ügyben, midőn előre lefoglalja a kongruás lelkészek kongruáját, eltérve a régi gyakorlattól, mely az özvegy-árva gyám­pénz kezelésében fejlődött ki, hogy t. i. a nov. 1-én hátralékban maradt járulékok csak a következő év januári kongruájából voltak lefoglalhatok. Elfogadta a közgyűlés ,ezzel kapcsolatban tett indítványát, hogy a konvent állítsa helyre a régi gyakorlatot. A helyi érdekű dolgok közül kiemelésre méltónak tartom : építkezésre ez évben 15,260 kor. fordíttatott; elhunyt Markó Sándor, Ságyár érdemes tanítója; büssüi ügy — tengeri kígyónk — kezd a megoldás felé köze­ledni, papot akar választani, főleg ha az adóreform alapján az egyház anyagi ügye rendezve lesz. Kegyes adományok persely- ós Isten dicsőségére adott pénzek, segélyek összege ez évben 20,172 koronát tesz ki. Fel­emelő vonása egyházi életünknek. Végül igazán kedves kis lokális jelenséget említett fel esperes úr. U. i Kenessey Béla püspök úr Balaton-Földváron nyaral évek óta és a közbeeső vasárnapok nagy részét Kőröshegyen prédikálással tölti, odagyűjtvén Balaton-Földvár kálvinista mágnás és közép-úri .osztályú nyaralóit a Krisztus evangélioma hallgatására. Itt a példa­adás előttünk a buzgóságra, hogy ne szégyeneljtik mi sem a Krisztus evangóliomát. A tanügyi jelentés kapcsán tárgy altattak a taiiügyi­bizottságbeli felterjesztett javaslatok. Tanítói állás betöltetett 6, jutalmazásra pedig a következők fogadtattak el: Fazekas Károly, mocsoládi, Kemény Lajos f. nyéki, Pápai Zoltán juthi tanítók. Dr. Kiss Ernő tanácsbiró tett ezek után javaslatot a ker. képviselő választás módozatát illetőleg. Előzménye ez indítványnak az, hogy az elmúlt években a kerületre küldött m. képviselő sohasem a bizalom folytán jutott fel, hanem a korteskedés fotytán. Természetes, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom