Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-06 / 36. szám

Rávetettem magam a logika, a lélektan, a metafizika, az ethika és a bölcselet történetének tüzetesebb tanulmányozására. Szigorúan ultramontán munkák, de Maria, Tilmann, Pesch és Gutberlet munkáinak alapján dolgoztam. Az Innsbruckban elsajátított, de már-már szerteszét foszló skolasztikus gondolkodási módot nemcsak az aszkézisnak kalapácsütéseivel akartam összeilleszteni, ismételt beható tanulással bevehetetlen várnak akartam körülbástyázni. A feltámadt kételkedést lenyűgöztem. Csak rkatholikus szellemű bölcseleti műveket olvastam. Csakhogy a természet visszatér, ha vasvillával űzöd is el. Chassez'le naturel, il revient au galop. A hamú alatt lappangó tűz fokozott erővel előtört. Hosszú nyelvű lángokkal pusztította el egymásután a légvárnak megismert skolasztikus bölcseleti és theológiai rendszert. Azt hittem, hogy gyémántot tartok ujjaim között. Kiderült, hogy egy pár fillért érő ragyogó üvegdarab van kezemben. 1901. május legvégén Rómába utaztam, ahol vagy három hétig időztem. Nem adtam magam -eszthétikai élvezetekre. Nem törődtem az antik és középkori művészet remekeivel. A római egyházi életre voltam kíváncsi. Hitemet akartam megerősíteni-—a római katholiczizmus főhelyén. A legszebb búzának is van alja. Sőt a fénylő napnak is van sötétlő pontja. De minden elfogulatlan történetíró tudja, hogy a pápaság chronique scandaleuse-e vastag kötetetekre terjed. Már csak az is. a mit Rómában szavahihető előkelő uraktól és külföldi papoktól hallottam, alaposan kiábrándított. Keveset szólok, de sokat mondok : a pápára nem voltam kíváncsi. A római kúria •előttem elkezdette veszteni nimbusát. Hiába. Annak a mondásnak, hogy „Roma veduta, fede perduta" van valami alapja; • A római tapasztalatom csak olajat öntött a tűzre. Mindazonáltal a rám nevelt és még mindig élő dogmatikus hitemmel erőnek erejével azon dolgoztam, hogy a pápaság haldokló tekintélyét étheri befecskendezéssel bennem életben tartsam. Lelkületemben ahhoz a ponthoz értem, melynek leküzdésére tulajdonképen Rómába indultam. (Folyt, köv.) BELFÖLD. A külső-somogyi ref. egyházmegye közgyűlése. Aug- 25-ikén Tamásiban, tartotta a külső-somogyi ref. egyházmegye rendes közgyűlését, melyet 24-én a tanügyi-bizottság előzött meg, 26-án pedig a fegyelmi és közigazgatási bíróság követett. A tanügyi-bizottság legkiemelkedőbb fontosságú dolga, a nyert utasításokhoz képest: a népiskolai könyvtárak életbeléptetése és szervezése, majd a tanítóválasztás és helyettesítés kérdéseiben hozott javaslattétel volt. A közgyűlés nagy és népes volt, alig hiányzott néhány ember. Azért mégis nagy hiányt éreztünk, mit szeretett gondnokunk: dr. Vécsey Tamás elmaradása okozott. Nagyon lehangolta a gyűlés tagjait az a levél, mit parádi gyógyuló helyéről írva úgy fejez be: és ki tudja, láthatom-e én még valaha szeretett egyházmegyénket? Néma könnyeink tanúi az igaz fájdalomnak! Jókívánságát a gyűlés siirgönyileg fejezte ki. Gondnokunk távolmaradása folytán Kálmán Gyula esperes legidősebb tanácsbiránkat, Parragh Bélát kérte fel az elnöki szék elfoglalására. A megüresedett gyönki tanárképviselői és lelkészi tanácsbirói szék betöltetett A dám József tanár ós Módra Imre lelkész urakkal. Kálmán Gyula esperes felolvasta ezek után évi jelentését, mely évről-évre csudálatosan gazdag és fényes ragyogása az ő lelki világának. Mindig kiemelkedő pontja lesz gyűléseinknek, mert stylusának könnyedsége, előadásának közvetlensége igazán lebilincselő. Megemlékezett a híres „Ne temere" pápai dekrétumról, s azon indítványát, hogy a konvent kéressék meg a kerület útján, hogy e dekretum visszavonását követelje a kormánynál: elfogadta a közgyűlés. Szólott az adózás csökkentésének nehezen döczögő szekeréről és a segély felemelését kéri inkább, mintsem a meglévőknek szétosztását. Nem helyeselte a végrehajtó-bizottság legutóbbi eljárását a nyugdíj ügyben, midőn előre lefoglalja a kongruás lelkészek kongruáját, eltérve a régi gyakorlattól, mely az özvegy-árva gyámpénz kezelésében fejlődött ki, hogy t. i. a nov. 1-én hátralékban maradt járulékok csak a következő év januári kongruájából voltak lefoglalhatok. Elfogadta a közgyűlés ,ezzel kapcsolatban tett indítványát, hogy a konvent állítsa helyre a régi gyakorlatot. A helyi érdekű dolgok közül kiemelésre méltónak tartom : építkezésre ez évben 15,260 kor. fordíttatott; elhunyt Markó Sándor, Ságyár érdemes tanítója; büssüi ügy — tengeri kígyónk — kezd a megoldás felé közeledni, papot akar választani, főleg ha az adóreform alapján az egyház anyagi ügye rendezve lesz. Kegyes adományok persely- ós Isten dicsőségére adott pénzek, segélyek összege ez évben 20,172 koronát tesz ki. Felemelő vonása egyházi életünknek. Végül igazán kedves kis lokális jelenséget említett fel esperes úr. U. i Kenessey Béla püspök úr Balaton-Földváron nyaral évek óta és a közbeeső vasárnapok nagy részét Kőröshegyen prédikálással tölti, odagyűjtvén Balaton-Földvár kálvinista mágnás és közép-úri .osztályú nyaralóit a Krisztus evangélioma hallgatására. Itt a példaadás előttünk a buzgóságra, hogy ne szégyeneljtik mi sem a Krisztus evangóliomát. A tanügyi jelentés kapcsán tárgy altattak a taiiügyibizottságbeli felterjesztett javaslatok. Tanítói állás betöltetett 6, jutalmazásra pedig a következők fogadtattak el: Fazekas Károly, mocsoládi, Kemény Lajos f. nyéki, Pápai Zoltán juthi tanítók. Dr. Kiss Ernő tanácsbiró tett ezek után javaslatot a ker. képviselő választás módozatát illetőleg. Előzménye ez indítványnak az, hogy az elmúlt években a kerületre küldött m. képviselő sohasem a bizalom folytán jutott fel, hanem a korteskedés fotytán. Természetes, hogy a