Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-06 / 36. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Hirdetési díjak: Két hasábos egész oldal .... 40 kor. Fél oldal 20 kor. Negyed oldal 10 kor. Nyolczad oldal 5 kor. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. intézendök. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Nevelésünk, — jövőnk. — A „Ne temere* és a ius placeti. Dr. Kováts J. István. — Tárcza: Via dolorosa. — Belföld: A külsö-somogyi ref. egyházmegye közgyűlése. Balatoni István. — Klerikális krónika. Krónikás. — Külföld : Holland egyházi élet. Sebestyén Jenő. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Hirdetések. Nevelésünk, — jövőnk. A nyári szünet után újra feltárulnak a nevelés csarnokainak kapui. Légió a száma azoknak, a kik bejutni kívánnak a megnyitottt kapukon, hogy ott benn megtölthessék eszüket, szívüket azokkal az ismeretekkel és érzelmekkel, a melyekkel a földi élet harczainak diadalmas küzdői lehessenek. Új iskolai esztendő kezdődik. S ennek kezdete nemcsak a szülőket indítja komoly gondolkozásra : mit tevők legyenek gyermekeikkel ? mely pályára s mely intézetbe adják őket? — hanem keli, hogy komoly gondolkozásra ösztönözze azokat is, a kik a reájuk bízott jövő nemzedék tanítására és nevelésére vannak hivatva. Mit tanítsunk, mire neveljünk ? — lehetetlen, hogy ezek a kérdések megoldandó nehéz problémák gyanánt ne álljanak minden új iskolai év kezdetén, minden hivatott pedagógus előtt. De a magyar pedagógusok előtt még inkább ott kell azoknak állaniok. Legfőképen pedig ott kell állaniok a protestáns alsó-, közép- és főiskolák tanító személyzete előtt. Sokszor hangoztatott, de örök igaz és soha nem felejtendő szállóige, hogy nemzetünk, egyházunk jövője ifjúságunk nevelésétől függ, s a szerint leszen az a jövendő boldog vagy boldogtalan, a mint tanítói és nevelői feladatainkat megoldottuk vagy elhanyagoltuk. S ez a komoly, a jövő alapjait magában hordó szempont az, a mely az új iskolai év kezdetén megszólalásra késztet bennünket. Az iskolák legelsősorban ismeretközlő intézmények, a melyek arra vannak hivatva, hogy vagy az általános műveltség alapjainak lerakásával, vagy a szakismeretek közlésével a mind magasabbra emelkedő kultura terjesztői legyenek és nemzetünket a művelt népek színvonalára emeljék. Hogy ez a czél eléressék, gondoskodnak arról a különböző fokú iskolák tantervei, s e pontnál csak arra van szükség, hogy az ismeretek közlésére hivatott tanító-személyzet át legyen hatva kötelessége tiszta tudatától s rendelkezzék azzal a pedagógiai ügyességgel és személyes vonzóerővel, a mellyel növendékeiben fel tudja kelteni a tudásvágyat, a szorgalmat és a kitartást. Az iskolák ismeretközlő, tanító hivatása főfontosságú ugyan előttünk, de — általános emberi, nemzeti és vallásos szempontból — mégis fontosabb az abban folyó munkának a jellemképzésben, a hazafias és a valláserkölcsi érzelmek fejlesztésében és megszilárdításában nyilatkozó nevelő eleme. A tudás drága kincs és nagy hatalom. Tőle függ jórészben földi, anyagi boldogulásunk s hazánknak, nemzetünknek, a népek politikai, gazdasági és kulturális életküzdelmei között való érvényesülése is. De a tudás maga sem egyénileg boldoggá és becsületessé nem tehet, sem per1

' a nemzetek strugle for life-jában egy nemzetet ;zá nem juttathat a diadal pálmájához. A tudás ilyen hatalommá csak akkor válhat, ha annak épülete a hazafias és valláserkölcsös jellem fundamentumán épült fel. Ne felejtsük el tehát nevelésünkkel lerakni ezeket a fundamentumokat ! Ne felejtsük el mi, magyar pedagógusok különösen, s ne felejtsük el, mi magyar protestáns pedagógusok a legkülönösebben! A statisztika szomorú világot vet iskoláink hazafias, magyar nemzeti nevelésére, s politikai és társadalmi életünknek nemzetiségi bajai bizonyságát szolgáltatják annak, hogy a statisztika nem hazudik. Szomorú, de igaz, hogy hazánknak igen sok részében idegen a magyar a maga földjén s a hódolat és megbecsültetés helyett megvetés, gyűlölet, elnyomatás az osztályrésze. S szomorú tapasztalat az is, hogy a nemzetiségi hetvenkedésekkel és zsarnokoskodással csak kevés helyei áll szemben az öntudatos és a szellem felsőségével