Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-08-30 / 35. szám

Nagy Juliánná volt. Az elemi iskola elvégzése után Pápára került és itt végezte tanulmányait 1848-ig, a mikor a pápai diákokkal együtt Börzöli is zászló alá állott s mint közhonvéd végigkiizdötte a szabadságharczot. Az önvédelmi harcz elnyomása után Börzöli is bujdosott s az általános amnesztia létrejöttével újra tanulni vágyott, Kecskemétre ment és elvégezte a theologiai akadémiát. Mint végzett theologus ment Kövesdre az úgynevezett „ három éves akadémikapromoczióra". Ekkor, mint ő maga írja egyik iratában: „előttem állt a káplánság. És mert nekünk, Kossuth honvédjeinek, alig nyílott más pálya, oly szorongás volt e pályán is, hogy én, elkerülendő a húsz-huszonöt évig tartható káplánságot, megmaradtam tanítónak s megnősülék". így lett Börzöliből tanító ! Pedig, hogy a lelkészi pályára is szép tehetséget vitt volna magával, igazolja az az öt kötet búcsúztató és sírbeszéd, mit neve alatt fennhagyott maga után. Nem üres rigmusok, nem a külső hatásra vadászó, rikató beszédek ezek, hanem mély evangéliumi hit és határozott költői tehetség szülöttei, miket igaz lelki élvezettel olvashat az ember ma is, bizonyára épülni ós hitében erősödni fog általuk. Hogy Börzöli tanító lett, annak oka az ő megnősiilési szándékában keresendő egyfelől, másfelől abban, hogy ő a tanítói pályára is igazi hivatást érzett magában. 0 nemcsak tudást, hanem szeretetet is vitt tanítványai közé. Igazi édesatyai szeretettel oktatta tanítványait. Negyvennégy évre terjedő tanítói pályája alatt hány gyermeket nevelhetett fel egyházának és a hazának?? E negyvennégy év alatt Börzöli több helyen tanítóskodott : Kölesden, Rózsafán, Kistótfalúban, Czinderibogádon és Nagytótfalúban. Ez utóbbi helyen harmincz esztendeig szolgálta a népnevelés ügyét igaz hűséggel. Nagytótfalú középkorú férfiai és leányai és ezek gyermekei mind Börzöli keze alul kerültek ki az iskolából, gyermeki szeretettel csüggve a jó tanítón, kinek szájából növendékei mindig csak szeretettől áthatott szavakat hallottak. De bármilyen erős szervezettel bírjon is valaki, bármilyen délczeg termetet hordozzon is, egyszer csak eljön az az idő, „a melyben megmozdulnak a háznak amaz őrizői és nem bírják magukat az erősek és megállanak az ételnek őrlői és meghomályosodnak az ablakon kinézők." (Pred. 12: 5—6.). Nyugalomba vonult Börzöli is, hogy fiatalabb erőnek adjon helyet 1897-ben. De tud-e az nyugodni, ki nem érzi fáradtnak magát ? Börzöli seliogysem érezte jól magát a tétlenségben s a felsőbaranyai espereshez fordult, helyezze el ideiglenes tanítónak olyan egyházba, hol nincs tanító, hadd szolgáljon addig, míg az illető egyház tanítót kap. A nyugalmazott Börzöli ilyen módon nyugalomba vonulása után is tanított még ideiglenesen több egyházban s a tanításra nemcsak a szellemi és testi erő érzete, hanem a megélhetés gondja is reáutalta. Hatszáz koronás nyugdíjjal, beteg, elaggott feleségével bizony keservesen élhetett. Kitaníttatott fiai, kikre támaszkodhatott volna, elhaltak, életben levő gyermekei ugyancsak a megélhetés nehéz gondjaival küzködtek. Midőn már az öregség terhe annyira reánehezült, hogy a tanítói feladatnak meg nem felelhetett, Pécsett lakó gyermekeihez vonult nejével együtt. Itt élte le életének utolsó egy-két esztendejét, megőrizve lelkének derűjét, evangéliumi hitét, mely nem rendült megakkor sem, midőn a betegséget nem ismert testet a halált siettető kór lepte meg: nyelvrákot kapott. A pécsi közkórházban tölté utolsó napjait, ott is halt meg augusztus 8-án. Temetése augusztus 9-én volt, melyen megjelentek a nagytótfalusi ref. egyház tagjai is szép számmal Toldi Ferencz tanító vezetésével s a pécsi egyház tagjai közül is mindazok, a kik e jánosi lelkületű aggastyánt ismerték. A nagytótfalusi énekkar szép gyászéneke után alulírt lelkész beszélt a Jób könyve IV. rész 3—4 versei alapján; a temetőben pedig Makay Márton nagyharsányi nyug. tanító mondott sírbeszédet. A szépen megfutott göröngyös pályát bevégezve, most már igazán nyugvóra tért az ősz sáfár s ha itt e földön az elismerés legfeljebb szavakat és papírra vetett betűket nyújthatott neki, a koldusalamizsna csekélységű nyugdíj mellett, odafenn bizonyára megnyerte azt a koronát, mit a híveknek tart fenn az Úr s a kevésen hív szolgát többre bízta az ő országában. Egyszerű sírhalma felett pedig ott lebeg az isteni ígéret: a kik sokakat az igazságra visznek, mint a csillagok fénylenek örökké! Nyáry Pál, pécsi ref. lelkész. IRODALOM. I'rotestatió a gondolatszabadság megtámadása ellen. Ez alatt a czím alatt kiadott füzetével szól bele a Warga-Zoványi-féle odiózus ügybe a pozsonyi evang. theologia tanári kara. A füzetben a tanári kar a parókhiális könyvtárbizottság és a konvent ismeretes határozatait a legélesebb megítélés tárgyává teszi. Szerintük a könyvtári-bizottság kijelentésével „a hazai reformátusok újból belehajtották fejőket a szolgaság amaz igájába, a melyből a reformátorok megszabadítani igyekeztek e világot. Ismét ráléptek az ember tisztelet sikamlós lejtőjére, bálványképei állítottak fel maguknak, a melyről hivatalosan is kimondták, hogy csak földig borulva szabad előtte megjelenni". „E dicsteljes eljárással a hazai reformátusok a szabadgondolkozás, a szabadmeggyőződés ellenségeinek táborába szegődtek". „Ez flagráns megsértése a protestáns szabad lelkiismeret jogának; felidézése ama „legvadabb türelmetlenségnek", a mely egykor Servet Mihályt a máglyára juttatta". Azzal, hogy a konvent ezt az ügyet egy bizottság elé utasította, „súlyos sérelmet ejtett a tudománynak széles e világon elismert autonómiáján, a mely csak bizonyítást és argumentálást enged meg; de mindennemű hivatalos beavatkozást, bizottsági döntést a legenergikusabban visszautasít". Mindezek alapján, mint a hamisítatlan protestantizmus hívei, felemelik tiltakozó szavukat a pozsonyi evang. theol. tanárok és tiltakoznak a ledőlt bálványok újból való becsempészése, valamint az ellen, hogy Zoványi Jenő meggyőződésének szabad és őszinte kinyilvánítása miatt bántalmat és üldözést szenvedjen. Tiltakoznak az ellen, hogy tudományos kérdések, melyek csakis a tudomány terén tudományos fegyverekkel intézhetők el, bizottságok által döntessenek el. — Ebben az ügyben nem kívántunk polémiába bocsátkozni kezdettől fogva. Nem közöltük Zoványi védekező nyilatkozatát, miután a dolog a hivatalos eljárás útjára tereltetett. Ezen az álláspontunkon megmaradunk most is, ha megrót is miatta a pozsonyi evang. theol. tanári kar. Némi megjegyzések nélkül azonban a pozsonyi tiltakozó szót mégsem hagyhatjuk. Mi úgy látjuk, hogy a mikor a pozsonyi evang. theol. tanári kar a könyvtári bizottság véleményét és a konvent határozatát oly élesen megtámadja és védelmére kel a szerinte flagránsan megsértett gondolat- és véleményszabadságnak, elfelejtett valamit, a mi pedig döntő súllyal esik itt a latba. Szerintünk nem arról van itt szó, hogy Zoványinak, vagy bárkinek szabad-e a maga tudományos