Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-08-09 / 32. szám

gosság megmásíthatatlan törvényét minden jogtalanság és erőszak ellen nyiltan hirdeti és védi." így áradozik Mgr. Vieari Hermán freiburgi érsek, midőn Szent Péter vértanú halálának XVIII. százados ünnepére felvonult 500 püspök 1867. június 29-én. Ez már előjátéka volt az infallibilitásnak. A szerepek ki voltak osztva a különböző kongregácziók között, a rendezők és súgók jöttek-mentek, zsebökben utasítás, hogy ki mit mondjon. Próbaköve volt az egésznek a „szeplőtlen fogantatás" meghatározása, midőn 1854-ben 206 bíboros és püspök, zsinat nélkül, csak a pápa szavára erősítette meg a Máriát hivatalos istennővé tevő dogmát Ekkor állították fel a következő alternatívát: mivel Pius maga mondotta ki a szeplőtlen fogantatás tanát vagy csalhatatlan volt, vagy nem ; ez utóbbi elesik magától, mert az egész püspöki kar csalhatatlan tényül ismerte el. Tehát: „élj soká szent atya — mondották 1862. június 8-án, a j apánk vér tanúk szentté avatásán:—haladj előttünk, mint a jó pásztor, példáddal, tápláld mennyei eledellel a juhokat és bárányokat. Mert te vagy oktatónk e józan tanítmányban (sic !), az egység központja, a nemzetek csalhatatlan fénye, melyet az isteni bölcsesség meggyújtott. Te vagy a szikla, alapköve az egyháznak, melyen a pokol kapui erőt nem vehetnek ; ha Te beszélsz, Péter szavát halljuk, ha Te határozasz, Krisztus tekintélyének engedelmeskedünk." Kedves Barátom ! Hát szeretnek az emberek gondolkodni? Ugy-e, hogy nem szeretnek? Nem is akarnak. Akármennyit kiabáljanak ós irkáljanak össze-vissza, hogy haladnunk kell, mert az emberi ész . . . így, meg úgy — ennek csak mosolyog Róma. Jó psychologus az. Mentől többet beszélnek az észről, ennek jogairól, annál jobban érzi magát. Mikor pedig már nagyon sokat beszélnek, kibocsát egy 80 tételes Syllabust, melyben elkárkoztat minden ismust és iánismust)

polgári házasságot, meg közös iskolát; majd ismét egy pótlistát, mint a mostani „alapkő" tette és aztán minden jól van megint, mert egy csöppet sem fél, hogy baj származik belőle. Ha pápista szól ellene, azt kiközösítik; ha protestáns, az eretnek, már előre is hazugság és ferdítés minden szava; ha zsidó, az meg mit beszól, mikor nem ért a legfelsőbb dolgokhoz! így van ez rendben, így pápaias ! Most aztán megírom, hogy a szerény levélkének mi a czélja, hogy elküldöttem Önhöz. Most nem vitázhatunk, hát így beszélgetünk. Ha tehetem, végtelen kicsiny mértékben is, óhajtanék fölserkenteni némelyeket a gondolkodásra. Ha megengedi, néhány következőben szólok majd a pápista dogmákról, aztán a csodákról, főleg Mária mennyei jelenéseiről, meg olykor a pápa úrról is. Nem szerénytelenség szól belőlem, ha azt mondom, hogy nem fog unatkozni olvasásukon, mert bizonyos komikum van abban, hogy a XX. századbeli fölvilágosodás a pápa jegyében indult meg, nem pedig Pikler Gyuláéban! Nagy Ferencz. „Via dolorosa". (Folytatás.) Az isteni hivatás, azaz a hét évi klerikális környezet szuggesztív ereje a papságba vezetett. A gyermeki szeretet pedig a prémontrei tanítórendbe vitt. A tanári állásban könnyebben lehettem volna jó anyám oldala mellett, mint kápláni minőségben. Ha Jászóról, a prémontrei rend székhelyéről nem küldenek az innsbrucki egyetemre magasabb theologiai tanulmányok végett, igen valószínű, hogy most valamely rendi gimnáziumban tanítanék. Asszimililáltam volna a magyar prémontrei rend szellemét. Zaj és összeütközés nélkül tovaguruló golyó lettem volna a többi egyforma golyó között. Az átlagos szemináriumi theologiai tudás és a kedvezőbb társadalmi viszonyok nem adtak volna alkalmat arra, hogy a bennem szunnyadó erő, a szabad gondolat felébredjen és parancsoló hangon követelje a maga jogait. Nem foglalkoztam volna oly behatóan és oly terjedelemben, annyi odaadással és buzgalommal, az éjjeli nyugalmamnak és a nappali pihenőmnek feláldozásával a vallástudományokkal. A rendi tagok lánczolatában olyan lánczszem lettem volna, mint a többi: egyforma és szürke. Sorsom máskép fordult. Külső ós belső életem folyása teljesen elütött a többi rendtagokétől. Szellemi táplálékomat először a jezsuita rendtől nyertem, majd később a szabad tudományból merítettem. A magyar prémontrei rendhez elejétől mindvégig csak jurisztikus kapcsolat: a professio religiosa, no meg a tanári állással járó anyagi előny fűzött. Még mielőtt a magyar prémontrei-rend belső életét megismerhettem, elöljáróim a többi növendéktársam közül kitüntettek és az innsbrucki egyetemre küldöttek. Az ottani jezsuitáknak adtak át szerzetes-papi nevelés és magasabb theologiai kiképzés végett. Nem a szokásos gimnáziumi oktatásra szántak, hanem theologiai tanárnak szemeltek ki. Szó sem eshetik nálam holmi tűzről, mely hamar fellobban és hamar oda van. Tevékenységemet és időmet négy hosszú esztendőn át az aszketikus képzés és a bölcseleti meg theologiai tanulmányok töltötték be. A jezsuiták lelkes tanítványának szegődtem. Az ifjúkor teljes entlniziazmusával vetettem magam bele az aszketikus és misztikus életbe. Az ifjúság az ember életében úgyis a vágyakozó rajongás és a révedező álom kora. Ebben a korban és hangulatban a mindenséget szeretné átölelni vagy a világtól teljesen megválni. A vallás, a költészet és a biológiai érzelem az ifjú emberben szinte egybeolvad. Az innsbrucki jezsuiták bennem jó anyagot leltek. Vallásos érzelmem rendkívül mély. Jobbnak hiányában azt a táplálékot vette magába, a mely éppen keze-ügyébé esett: a római katholikus papi ideált. A jezsuiták a maguk sajátságos értelmi és akaratbeli trainingjükkel vígan gyúrtak, faragtak és idomítottak. Jól tudják, hogy addig kell a fát hajlítani, a míg fiatal vessző. Különben az egész papi osztály lelkiismereti furdalás nélkül használja fel a maga hatalmi czéljaira azt az igazságot, hogy a fiatal ember úgy idomul, mint a viasz és az újjon úgy forgatható, mint a gyűrű. A theológiai tanulmányok, az aszketikus gyakorlatok és a teljesen homogén környezet hatása alatt a már előbb belém oltott papi ideál szerzetes-papi ideállá tejlődött. Mesterséges kiszínezése a többi pályával szemben ellenállhatatlanul magával ragadott. Környezetemben mindenki barátságosnak és jóságosnak mutatkozott. Napról^ napra láttam, hogy mennyire duzzasztja annyi