Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-08-09 / 32. szám

nehogy az evangéliumi protestántizmus puszta antipépizmussá, filosemitizmussd és liberalizmussá sülyedt individualizmus legyen ! A magyarság és keresztyénség mindennél előbbrevaló! Különben a liberalizmus minden barátja egyesülhetne egy tágabb, antiklerikális vagy liberális szövetségben. Azonban első sorban magát a protestántizmust kell hatalmasan szervezett szövetségbe tömöríteni igazi hivatásának megvalósítása végett. Nekünk nem szabad megelégednünk a magyar protestántizmus életföltételeinek minimumáért, a felekezetközi egyenjogúságáért és lelkiismereti szabadságért való alkalmi szövetkezéssel. Az egész nemzeti életben, az ország állami, társadalmi, gazdasági és kulturális életében ható, elevenítő, fejlesztő tényezővé kell lennünk! Krisztus evangéliumának isteni erőit be kell vinnünk az egész közéletbe. Küzdenünk kell a szellem és anyag minden evangéliumi fegyverével a keresztyén Magyarország felséges eszményéért. E végre állandó egyháztársadalmi szervet, igazi Evangéliumi Szövetséget kell alkotnunk! Állandó egyháztársadalmi szervet, mely minden protestáns egyháztársadalmi, szoeziális, tudományos, irodalmi, humánitárius és szakszerű egyesületünket, szövetségünket és körünket egységbe foglalja s egységes evangéliumi taktikával vezeti és irányítja. Kálvin-Szövetség, M. P. Irodalmi Társaság, Luther-Társaság, Ev. Belmisszió-Szövetség, egy csapat jótékonysági és evangelizáló egyesület, Leikész-, Tanár- és Tanító-Egyesületek mindkét protestáns egyházban, stb.: mindezeket egy hatalmas szervezetben kellene összefoglalni az egységes védő, építő és hódító munka sikere érdekében. Az ország összes kulturális egyesületeinek egységbe foglaló szervét, az Országos Közművelődési Tanácsot nem régen (június 21) alakították meg hazánk egységes kulturális haladásának munkásai. Jó példa ez arra, hogy a szétszórt erőket miként lehet egyesíteni a nagy ezél szolgálatában, a nélkül, hogy az egyes egyesületek önállóságát megsértenék. Szabadság és önállóság a részekben és mégis közösség és egység az egészben! A római katholiczizmus is megkívánta és most a római katholikus egyesületek országos szövetségét Országos Katholikus Szövetséggé, összes egyesületeit egységbe foglaló középponti szervvé szeretné átjátszani. Az összes protestáns egyháztársadalmi egyesületed egységbe foglalásának nagy gondolatát ne vessék el, ragadják és valósítsák meg a szent ügy nemes vezetői! Ha pedig nem sikerülne ez az egyes egyesületek jövőjét és hivatásuk betöltését előmozdító szervezkedés, — hát akkor a Szövetség intéző bizottsága előre állítsa fel az Evangéliumi-Szövetség szakosztályait, melyek közt okvetlenül ott kellene lenniök a szoeziális, tudományos, irodalmi, sajtóügyi, belmissziói, lelkészi, tanári, tanítói, énekvezéri és — egyházpolitikai szakosztályoknak. Nagyon természetes, hogy a protestántizmus demokratikus egyházszervezetének, népegyházi jellegének megfelelőleg magyar protestáns népünk összességét szerveznünk kell ebben az egyháztársadalmi szövetségben. Hitelvi igazság és történelmi tény, hogy a protestántizmus népegyház. Erőteljes kifejezést adnak ennek a nagy igazságnak és szükségérzetnek a nyugati országok evangéliumi protestánsai Hatalmas kifejezést adott ennek nem régen Klaveness krisztiániai lelkipásztor s szava valóban lelkünk mélyéig hat. Népegyházi jellegünkön sokat rontottak az új idők mulasztásai. Az Országos Evangéliumi-Szövetséggel népegyháztársadalmat kell szerveznünk szoeziális munkával, valláserkölcsi nevelő tevékenységgel, a toll, a szó és a munka hatalmával. Öntudatos, erős hitű, tiszta életű, jólétben élő magyar evangéliumi protestáns keresztyén népet és társadalmat kell teremtenünk! Ez olyan nagy és felséges ezél, hogy ezért le kell mondanunk kisebb dolgainkban való különbségeinkről, elméleti és gyakorlati ellentéteinkről és munkába kell államink mindnyájunknak a magyar protestántizmus jövője érdekében! Az elmondottak alapján egy nagy kifogásunk van az előkészítő értekezlet ama alapelve ellen, hogy az Evangéliumi-Szövetség távol tartja magát a napi (párt) politikától és kizár minden agresszivitást. A néppártéhoz hasonló protestáns pártpolitikának és a napi politikába való elmeriilésnek mi sem vagyunk barátai, de a leghatározottabban hangsúlyozzuk, hogy a magyar protestáns egyháztársadalomnak az általános, különösen pedig az egyházpolitikára gyakorlandó befolyására óriási szükség van. Ezekben a klerikális időkben oly szomorú tapasztalatokat szereztünk a törvényhozás és kormány zás irányzatáról, hogy a tisztaliberálizmus, valódi szabadság és társadalmi haladás érdekeit veszélyeztetve látjuk. Protestáns lelkész-tanár- és más képviselőink nem valami dicséretreméltó magatartást tanúsítottak a törvényhozás házában a protestantizmus igaz érdekeinek megoltalmazása terén. Hallgattak, a mikor szólaniok, tiltakozniok kellett volna meggyőződésük teljes erejével s azzal a felemelő tudattal, hogy az egész magyar protestántizmus és liberálizmus mögöttük áll. Az Evangéliumi-Szövetségnek az 1848: XX. és az új liberális egyházpolitikai törvények alapján álló, tiszta, erőteljes, irányító és ellenőrző egyházpolitikai munkásságot kellene végeznie — a magyar protestáns társadalom élén. Tiltakoznia kel-