Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-08-09 / 32. szám

nehogy az evangéliumi protestántizmus puszta anti­pépizmussá, filosemitizmussd és liberalizmussá sülyedt individualizmus legyen ! A magyarság és keresztyénség mindennél előbbrevaló! Különben a liberalizmus minden ba­rátja egyesülhetne egy tágabb, antiklerikális vagy liberális szövetségben. Azonban első sorban magát a protestántizmust kell hatalmasan szervezett szö­vetségbe tömöríteni igazi hivatásának megvalósí­tása végett. Nekünk nem szabad megelégednünk a magyar protestántizmus életföltételeinek minimumáért, a felekezetközi egyenjogúságáért és lelkiismereti sza­badságért való alkalmi szövetkezéssel. Az egész nemzeti életben, az ország állami, társadalmi, gaz­dasági és kulturális életében ható, elevenítő, fej­lesztő tényezővé kell lennünk! Krisztus evangé­liumának isteni erőit be kell vinnünk az egész közéletbe. Küzdenünk kell a szellem és anyag minden evangéliumi fegyverével a keresztyén Ma­gyarország felséges eszményéért. E végre állandó egyháztársadalmi szervet, igazi Evangéliumi Szö­vetséget kell alkotnunk! Állandó egyháztársadalmi szervet, mely minden protestáns egyháztársadalmi, szoeziális, tudományos, irodalmi, humánitárius és szakszerű egyesületünket, szövetségünket és kö­rünket egységbe foglalja s egységes evangéliumi taktikával vezeti és irányítja. Kálvin-Szövetség, M. P. Irodalmi Társaság, Luther-Társaság, Ev. Belmisszió-Szövetség, egy csapat jótékonysági és evangelizáló egyesület, Lei­kész-, Tanár- és Tanító-Egyesületek mindkét pro­testáns egyházban, stb.: mindezeket egy hatalmas szervezetben kellene összefoglalni az egységes védő, építő és hódító munka sikere érdekében. Az ország összes kulturális egyesületeinek egységbe foglaló szervét, az Országos Közművelő­dési Tanácsot nem régen (június 21) alakították meg hazánk egységes kulturális haladásának mun­kásai. Jó példa ez arra, hogy a szétszórt erőket miként lehet egyesíteni a nagy ezél szolgálatában, a nélkül, hogy az egyes egyesületek önállóságát megsértenék. Szabadság és önállóság a részekben és mégis közösség és egység az egészben! A ró­mai katholiczizmus is megkívánta és most a római katholikus egyesületek országos szövetségét Orszá­gos Katholikus Szövetséggé, összes egyesületeit egységbe foglaló középponti szervvé szeretné át­játszani. Az összes protestáns egyháztársadalmi egye­sületed egységbe foglalásának nagy gondolatát ne vessék el, ragadják és valósítsák meg a szent ügy nemes vezetői! Ha pedig nem sikerülne ez az egyes egye­sületek jövőjét és hivatásuk betöltését előmozdító szervezkedés, — hát akkor a Szövetség intéző bizottsága előre állítsa fel az Evangéliumi-Szövet­ség szakosztályait, melyek közt okvetlenül ott kel­lene lenniök a szoeziális, tudományos, irodalmi, sajtóügyi, belmissziói, lelkészi, tanári, tanítói, ének­vezéri és — egyházpolitikai szakosztályoknak. Nagyon természetes, hogy a protestántizmus demokratikus egyházszervezetének, népegyházi jel­legének megfelelőleg magyar protestáns népünk összességét szerveznünk kell ebben az egyháztársa­dalmi szövetségben. Hitelvi igazság és történelmi tény, hogy a protestántizmus népegyház. Erőteljes kifejezést adnak ennek a nagy igazságnak és szükségérzet­nek a nyugati országok evangéliumi protestánsai Hatalmas kifejezést adott ennek nem régen Kla­veness krisztiániai lelkipásztor s szava valóban lel­künk mélyéig hat. Népegyházi jellegünkön sokat rontottak az új idők mulasztásai. Az Országos Evangéliumi-Szövetséggel népegyháztársadalmat kell szerveznünk szoeziális munkával, valláserkölcsi nevelő tevékenységgel, a toll, a szó és a munka hatalmával. Öntudatos, erős hitű, tiszta életű, jó­létben élő magyar evangéliumi protestáns keresz­tyén népet és társadalmat kell teremtenünk! Ez olyan nagy és felséges ezél, hogy ezért le kell mondanunk kisebb dolgainkban való különbségeink­ről, elméleti és gyakorlati ellentéteinkről és mun­kába kell államink mindnyájunknak a magyar protestántizmus jövője érdekében! Az elmondottak alapján egy nagy kifogásunk van az előkészítő értekezlet ama alapelve ellen, hogy az Evangéliumi-Szövetség távol tartja magát a napi (párt) politikától és kizár minden agresszivitást. A néppártéhoz hasonló protestáns pártpolitiká­nak és a napi politikába való elmeriilésnek mi sem vagyunk barátai, de a leghatározottabban hangsúlyozzuk, hogy a magyar protestáns egyház­társadalomnak az általános, különösen pedig az egyházpolitikára gyakorlandó befolyására óriási szükség van. Ezekben a klerikális időkben oly szomorú tapasztalatokat szereztünk a törvényhozás és kormány zás irányzatáról, hogy a tisztaliberálizmus, valódi szabadság és társadalmi haladás érdekeit veszé­lyeztetve látjuk. Protestáns lelkész-tanár- és más képviselőink nem valami dicséretreméltó magatar­tást tanúsítottak a törvényhozás házában a protes­tantizmus igaz érdekeinek megoltalmazása terén. Hallgattak, a mikor szólaniok, tiltakozniok kellett volna meggyőződésük teljes erejével s azzal a felemelő tudattal, hogy az egész magyar protes­tántizmus és liberálizmus mögöttük áll. Az Evangéliumi-Szövetségnek az 1848: XX. és az új liberális egyházpolitikai törvények alapján álló, tiszta, erőteljes, irányító és ellenőrző egyház­politikai munkásságot kellene végeznie — a ma­gyar protestáns társadalom élén. Tiltakoznia kel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom