Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-07-19 / 29. szám

r pénzünkkel és szavazatunkkal". Es ha ezek mellett tisztelt Értekezlet! utalok arra a mostanában oly nagy port felvert pápai dekretumra, mely a családi élet békéjét dúlja fel, s a lelkiismereti szabadság ellen valóságos merényletet követ el: azt hiszem, mindenki tiszta képet alkothat magának arról a veszélyről, a mely egyházunkat s azzal együtt a békés társadalmi együttélést fenyegeti. Sajnos, hogy a veszély nagyságát még fokozza az a szomorú tény, hogy ref. egyháztársadalmunkban is meggyöngült az ellenálló erő, s magunk is sok tekintetben pusztulni engedjük azt az alapot, a melyen hitem szerint egyedül épülhet fel az emberiség valódi boldogsága. Már pedig a ref. egyház nemes missziójának csak akkor tud eleget tenni, ha tagjaiban él az evangéliomi erő, az összetartozás érzete és a vallásos buzgóság. Látom és átérzem a veszély nagyságát, a mely minket fenyeget; de azért nem esem kétségbe. Egy nagy állambölcsész úgy nyilatkozott egykor, hogy csak a protestantizmusban van igazi nemzetfentartó erő, és hogy egyes népek vagy nemzetek a jövőben csak annyiban maradhatnak fenn, a mennyiben a reformáezió által új életre keltett és propagált evangéliomi eszmék szolgálatába állanak. Ha ez igaz, akkor reánk magyarokra nézve, kétszeresen igaz, mert nálunk a protestantizmus kiválólag nemzeti ügy. De jól megjegyezzük, hogy a protestantizmus e magasztos hivatásának csak akkor fog igazán megfelelni, ha az evangéliom elvei és örök igazságai öntudatosan élnek a lelkekben. A ref. egyháznak tehát első és legfőbb hivatása az evangéliomi igazságoknak hű és önzetlen ápolása, nemcsak a templomban, hanem künn az életben is. A mi egyházunknak nem szabad összetett kezekkel szemlélni a lelkeknek azt az óriási küzdelmét, a mely most foly, hanem arra kell törekednie, hogy az evangéliom alapján a mi hitünk fejedelmének lelke és szelleme hassa at a világot. És ezt a munkát öntudatosan kell végeznie. Sajnálattal látjuk azonban, hogy egyházunk híveiben mind nagyobb és nagyobb tért hódít az a balfelfogás, hogy mindegy, bármilyen vallást követ is valaki, és egyházunk lemondani látszik arról a nemzetfentartó hivatásáról, melynek oly sokat köszönhet a múltban a magyar faj. Pedig türelmesnek lenni a körülöttünk zajgó türelmetlenséggel szemben és aluszékonyoknak lenni a minden oldalról lábrakapott reakczióval szemben: ez nem egyéb, mint a hivatásról való megfeledkezés! Hiszen minden vallás egy-egy világnézetnek a kifejezője és képviselője; és a hittani elvek rányomják a maguk bélyegét nemcsak az egyénre és a magánéletre, hanem az egész társadalom kialakulására és a nemzet jellemére is. A história és az élő nemzetek példája mutatja, hogy mennyire nem közönyös az, hogy egy nemzet körében milyen vallásos irányzat uralkodik es ennek megfelelőleg milyen a világ nézete. Ha tehát a magyar ref. egyház magasztos hivatásának meg akarna felelni, akkor különösen napjainkban nagy éberségre, több kurapasztoralisra, nagyobb szeretetre és lankadatlan munkára van szüksége. Arra kell törekednünk, hogy a Krisztus evangélioma magunkban és híveinkben élő erő legyen, a mely mindent áthatni és megeleveníteni akar; de nem "hatalmi érdekből, hanem a szeretetnek ama lelkéből kifolyólag, mely ha egyszer megérezte az evangéliomból a felénk áradó boldogságot, akkor abban mindenkit részesíteni akar. Az evangéliomból felénk áradó erő nem mondhat le a lelkekben való térfoglalásról: és az a vallás, melyben ez az erő él, nem nézheti el sem a testi, sem a lelki nyomort, hanem annak enyhítésére minden eszközt felhasznál. Azért nekünk a mostani válságos viszonyok között mind nagyobb mértékben kell fordulnunk az evangéliom erőforrásához; magunkat egyénileg mindjobban kell erősítenünk a lelkiekben és mind nagyobb tevékenységet kell kifejtenünk a ref. öntudat ébresztésében, egyházunk missziójának munkálásában. De itt megállapodnunk nem szabad. Ennek az evangéliomi erőnek érvényesülni kell nemcsak az egyénben, nemcsak a hivatalos egyház különböző szerveiben, hanem az egész társadalomban is. Ezért melegen üdvözlöm mindazokat a mozgalmakat, egyesületi törekvéseket, melyeknek czélja, hogy ref. egyházunk híveiben felkeltsék az összetartozásnak elmosódott érzését, hogy ne legyen közöttünk egy is, a ki ne érezné azt a kötelezettséget, melyet egyházunkhoz való tartozása ró reá. Örömmel üdvözlöm az Orsz. Ref. Lelkészegyesületet, s rokonszenvvel kisérem az evangéliomi szövetség létesítésére vonatkozó törekvést; de különösen meleg szeretettel ragaszkodom az immár megalakult Kálvinszövetséghez, a melynek czélja a magyar ref. egyház híveinek oly nagyobbarányú egységes szervezetbe való tömörítése, melynek keretében együttes, öntudatos munkálkodást fejthetnek ki a hívek az egészséges társadalmi és egyházi élet, a vallásos és szocziális érzés megszilárdítására, a szellemi és anyagi jólét előmozdítása terén. Ajánlom e szövetséget a tisztelt Értekezlet pártfogó szeretetébe és kérem lelkésztársaimat, hogy gyülekezetük körében annak híveket szerezni méltóztassanak. Abban a hitben és meggyőződésben, hogy mostani értekezletünk által is éleszteni és erősíteni fogjuk magunkban és egymásban a ref. öntudat és összetartás érzetét, van szerencsém tanácskozásunkat megnyitni. Petri Elek.