Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-07-05 / 27. szám

sabbnak, az nem találja otthon magát a gazdasági irányú munkakörben, és megfordítva. A kire nézve a papság, a tanítóság specziális érdekei bírnak elsőrendű fontossággal, az természetesen kisebb érdeklődéssel viseltetik az egyetemesebb czélok iránt. A kinek az a meggyőződése, hogy a magyar protestantizmusnak nemcsak védekező, hanem támadó munkát is kell folytatnia, nem fog csatlakozni az ellenkező véleményüekhez. S ha mi e tapasztalati igazság daczára is olyan programmokat készítünk, a mely az összes feladatokat magában foglalják, csak természetes, hogy az egyik ember az egyik, a másik a másik, a harmadik a harmadik stb. ok miatt távol marad s erő hiányában a gazdag programmok keresztülvihetetlenekké válnak. Ezen a bajon csak a jól átgondolt, lehetőleg keveset markoló, specziális programmok megalkotásával lehet segíteni. Ne akarjon minden egyesület és szövetség mindent, hanem csak azt, a mit specziális czéljaként tűzött maga elé. Ne igyekezzék úgy feltűnni egyik sem, mint a mely a többieket feleslegesekké teheti, hanem csak úgy, mint a mely a maga specziális munkakörében nélkülözhetetlen. Ha specziális program injaikat bölcsen, határozottan, mások czirkulusait nem rontva állapítják meg egyesületeink és szövetségeink, meg vagyunk győződve, hogy meg is fogják találni a maguk közönségét. A másik szükséges dolog szoros kapcsolatban áll az elsővel s tulajdon képen az által van feltételezve. Ez az egyesületek és szövetségek közt levő harmónia. Ennek eddig meglehetősen hijjával vagyunk. Egyesületeink, szövetségeink inkább riválisoknak tekintik egymást, mintsem egy közös főczél részszolgálatára rendelt szerveknek. Okai ennek a mindent magába ölelni kívánó és így egymással összekeveredő általános programmok. Már csak ennek a rivalitásnak a megszüntetése végett is felette kívánatos volna a programmok speczializálása. De még kívánatosabb a végeredmény szempontjából. Sokféle a feladat, a melyet meg kell oldanunk a belmisszió, a protestáns irodalom, a szocziális élet, a felekezeti viszonylatok terén s a lelkészi, tanári, tanítói körök szellem-erkölcsi és anyagi viszonyai körében. Ezek sikeres megoldása csak specziális czélú tömörülések útján történhetik ugyan meg, — de az ezekre irányuló munkáknak egy magasabb egységben kell harmonikusan összeolvadniok. Ez a magasabb egység, ez a közös czél nem lehet más, mint az evangéliom életadó erőinek első sorban az egyház minden szervébe és tagjába, általuk pedig az állami és a társadalmi élet minden nyilvánulatába való bevitele, hogy az eredmény az egyház virágzása és a haza boldogulása lehessen. Ne feledje egyetlen egyesület és szövetség sem, hogy létezése csak addig indokolt, a míg működése e közös főczél megközelítését segíti elő. Ne feledje, hogy ma, a római katholikus revival idejében, a mikor a rkath. egyház élő, ható erőként működik az élet minden viszonylataiban, s ennek folytán az a nézet kezd világszerte kialakulni, hogy egyedül csak ez az egyház lehet az államok támasza és a társadalmi veszedelmek eltávolítója, akkor minden protestáns tömörülésnek elodázhatatlan kötelessége, úgy specziális munkakörében való odaadó és buzgó tevékenykedése, mint a többi tömörülésekkel való harmónia ápolása által bebizonyítani, hogy egyedül az evangéliom és az azon felépült protestantizmus lehet a világ erjesztő, átalakító és boldogságra, megszentelődésre vezető kovásza! Ha a két dolog : a programmok bölcs speczializálása és a specziális munkáknak a magasabb czél érdekében való egyetértő folytatása megtörténik, akkor nem veszedelem támad a különböző tömörülésekből, hanem áldás, mert a biztosan meghatárolt körben való czéltudatos munkák harmóniába olvadnak s az evangéliom ereje diadalra fog bennünket segíteni! Adja Isten, hogy így legyen minél előbb! H. I. BELFÖLD A ref. egyetemes konvent rendkívüli ülése. A ref. egyetemes konvent jún. hó 30-án rendkívüli ülésre jött össze Budapestre. Kerületek és konvent elég bővében vannak az utóbbi esztendőkben a rendkívüli gyűléseknek, a melyek korábban a zsinattal, most pedig az új törvények által megteremtett intézmények életbeléptetésével állottak, illetve állanak összefüggésben. E sok gyűlésezés daczára is azonban, csak lassan tudunk belejutni az új kerékvágásba, jeléül annak, hogy az alkotmányos időkben igen konzervatívokká váltunk s az újabb átalakulások meglehetős készületlenségben találtak bennünket. Innen van az, hogy lassan tudunk csak megindulni s lépéseink, fent és alant, még mindig elég bizonytalanok, és szinte elfogyhatatlanok az utólagos rekriminácziók. Volt ezekben része a konventnek most is, a lelkészi nyugdíj- és özvegy-árva gyámintézet életbeléptetésével kapcsolatban. A középponti iroda csaknem két óra hosszán át referálta az appellátákat, a melyek vagy a nyugdíjigény terminusának, vagy az évi járulékoknak a megállapítását kifogásolták. Honorálásban azonban alig részesült egy néhány, mert a legtöbb