Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-07-05 / 27. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Hirdetési díjak : Két hasábos egész oldal . . . . 40 kor. Fél oldal 20 kor. Negyed oldal 10 kor. Nyolczad oldal 5 kor. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdstési díjak stb. intézendők. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Protestáns tömörüléseink sikereinek kulcsa. H. I. — Belföld: A ref. egyetemes konvent rendkívüli ülése. Referens. — Az ország 1906. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. Homola István. — Misszióügy: Az Egyesült-Államok református egyházának átirata a Konventhez. — Külföld: Amerikai egyházi szemle az 1907. évről. Harsányt Sándor. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Protestáns tömörüléseink sikereinek kulcsa. Az utóbbi évek a magyar protestantizmus körében is megindították a szövetkezések folyamatát. Nem szólva a már régebbi keletű Irodalmi Társaságról, megalakult a Bel missziói Egyesület, a Ref. Lelkészegyesület, a Kálvinszövetség s munkában van az Evangéliomi Szövetség megalakítása. Ez egyesületi és szövetségi alakulások sokakban támasztják fel azt az aggodalmat, liogy nem fogják-e azok szétforgácsolni erőinket s ez a szétforgácsoltság nem teszi-e sikertelenné törekvéseinket ? Sokan vannak, a kik a sok egyesület és szövetség helyett valami olyan tömörülést látnának ezélszerűbbnek. a mely össze tudná foglalni az egész magyar protestantizmust s annak részerőit. Ezt az aggodalmat és ezt az álláspontot meg tudjuk érteni. De ha megoldandó feladatainkra és kötelességeink különböző ágaira tekintünk, még sem látunk veszedelmet a több irányú tömörülésekben. Nem mondjuk, hogy egy olyan tömörülés, a mely felölelné munkakörébe mindazoknak a czéloknak a szolgálatát, a melyeket a különböző tömörülések magok elé tűztek, nem volna impozáns. De a felől már erős kételyeink varinak, hogy egy ilyen tömörülés mellett mindazok a feladatok, a melyek megoldandók, sikerrel meg is oldathatnának. A példaszó igazsága szerint, a ki sokat markol, keveset fog. S a gyakorlati tapasztalat is azt mutatja, hogy az életnek mai sokféleségében csak azok az egyesületek és szövetségek tudnak boldogulni és eredményes munkát végezni, a melyek jól megszabott, élesen körülhatárolt, specziális czélok szolgálatát tűzték maguk elé. A sokféle tömörülésben tehát, a gyakorlati eredmények szempontjából, én nem látok veszedelmet Két dolgot azonban feltétlenül szükségesnek tartok arra nézve, hogy különböző tömörüléseink ne erőink megosztására és az erőtlenségben való vegetálásra vezessenek, hanem ellenkezőleg erőink fokozására, kifejtésére és végeredményben a haza és az evangéliom javára szolgáljanak. Az első, a mi szerintem feltétlenül szükséges, az, hogy az egyes tömörülések a legtisztábban és leghatározottabban tűzzék ki azokat a czélokat, a melyeket szolgálni kívánnak. Tűzzék pedig ki azokat a leggondosabb figyelembevételével annak, hogy a többi tömörülések működési köreit ne zavarják s egymást se feleslegessé, se riválisokká tenni ne igyekezzenek. Ebben a tekintetben vannak kívánni és módosítani valók különböző tömörüléseink alapszabályaiban és program injaiban. Mindnyájára rá lehet mondani, hogy sokat markol, a specziális munkakör megállapításában pedig fogyaf

ékos. Nem csodálkozunk ezen, mert így szokot- ez történni a kezdetnél, a mikor még inkább csak a szövetkezés szükségességét érezzük, de kevéssé vagyunk tisztában feladataink megoldásának módjával és eszközeivel Azt hisszük, hogy akkor számíthatunk csak a nagyközönség támogatására, ha minél bőségesebb programmot adunk s ha munkakörünkbe felöleljük mindazt, a mi az egész protestantizmus előtt megoldandó feladatként áll. S az eredmény épen ellenkező, mint a mit vártunk Nem jő segítségére egyesületeinknek és szövetségeinknek a nagyközönség, s a gazdag programúi okból aligalig valósul meg valami. Miért? Mert sokat markoltunk — s így keveset fogtunk. Közönséget, támogatókat nyerni a mai világban nem általános s minél gazdagabb programmal, hanem csak specziális feladatok megoldására lehet nyerni. Mindenki csak ott érzi magát jól s ott nyer kedvet a munkára, ahol tehetségei számára teret talál s a hol oly czélokat szolgálhat, a melyek felé nem a külső dekórum, hanem lelke vágyai és egyéni meggyőződései vonják. A ki a valláserkölcsi regenerácziót és a lelkek intenzív evangéliomi gondozását tartja a legfonto-