Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-06-28 / 26. szám

Korábban az volt az elv a kultuszminisztériumban, hogy ezek a püspöki főgimnáziumok a püspökök által tartandók fen s nem is részesítették őket államsegélyben. Az új évadban, úgylátszik, megváltozott a felfogás. Gróf Apponyi államsegélyt utalványoztatott már a szerzetes középiskolák tanári fizetésének rendezésére is; most pedig juttat abból a kimeríthetetlen és bőséges államkasszából a szegény püspök uraknak is, hogy javadalmaikból ne legyenek kénytelenek költeni a saját gimnáziumaikra sem! Hiába! haladunk szépen, — csakhogy nem előre, hanem hátrafelé! A felekezeti, törvényhatósági és községi középiskolák ideiglenes segélyezésére fel van véve 30,000 (40,000) korona. Ugyanezen intézetek tanárainak (ezek között természetesen a szerzetesrendi iskolák tanárainak is) fizetéspótlékára 600,000 (u. a.) korona. A birtoklakók honorálására 25,000 (21,000) kor. Befektetésekre 508,985 (428,660) korona. Új építkezési segélyezésre fel vannak véve: mezőtúri ref. fogimn. 100,000, hajdúböszörményi ref. főgimn. 40,000, felsőlövői evang. főgimn. 200,000, karczagi ref. főgimn. 10,000, nyíregyházai evang. főgimn. 15,000, selmeczbányai főgimn. 210,000 kor. Az építkezési államsegélyek nyújtásánál is vannak jellemző adatok. így a sátoraljaújhelyi r. kath. főgimn. már kapott 150,000, a kézdivásárhelyi r. kath. főgimn. 200,000 kor. segélyt s még újabban kapnak, az előbbi 40,000, az utóbbi 30,000 koronát. A székelyndvarhelyi r. kath. főgimnázium 500,000 koronás építkezéséhez kap 300,000, az érsekújvári r. kath. főgimn. 400,000 koronás építkezéséhez 200,000 korona segélyt. A miskolczi kir. kath. főgimnázium, a melyre nézve az indokolás is megjegyzi, hogy a vallás- és tanulmány alapból kellene fenntartania, 500,000 koronás építkezéséhez kap 100,000, az újvidéki, hasonló elbírálás alá eső kir. kath. főgimnázium 500,000 koronás építkezéséhez kap 250,000 kor. segélyt. A róm. kath. intézetek tehát nem szűkölködnek a jóindulatban, sőt íme, megvan a tendenczia arra is, hogy az ilyen iskolák költsége is, a melyek egy olyan alapból kellene hogy fenntartassanak, a melyből nem r. kath. jellegű intézetek egy fillért sem nyerhetnek, — egészben vagy jó nagy részben az államkasszára háríttassanak át. Haladunk tehát itt is! A népoktatási intézeteket illetőleg, a következő főbb adatokat emelhetjük ki: a felekezeti tanítóképezdei tanárok fizetéskiegészítésére fel van véve 155,000 (tavaly 76,000) korona. A községi, felekezeti és magán népiskolák tanítóinak fizetéskiegészítésére, korpótlékára stb. fel van véve 7.571,500 (tavaly 3.485,000) korona. A községi, felekezeti és magán felső nép- és polgári iskolai tanítók részére ugyanezen czímek alatt 230,000 (tavaly 150,000) korona. Segélyt nyer végül a késmárki evang. liczeum könyvtára, 3500 koronát, a pápai ref. főiskola könyvtára 3000 koronát és a sárospataki ref. főiskola könyvtára 3000 koronát. Ezek voltak azok az adatok, a melyek bennünket az 1908. évi vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetéséből érdekeltek. Az egyes s előttünk különösnek látszott tételekre esetről-esetre megtettük megjegyzéseinket. Az elmondottakhoz még csak azt fűzzük hozzá, hogy a tények, a mi ítéletünk szerint nem szolgálhatnak bizonyságául annak az egyenlő, részrehajlás nélküli elbánásnak, a mit pedig a kultuszminiszter oly erősen hangoztat s nem alkalmasak arra, hogy azt a bizalmatlanságot, a mely gróf Apponyi kultusz- és kultúrpolitikáját a protestánsok részéről fogadja és kiséri, megnyugtató bizalommá változtassa át. Tudjuk, hogy a tárcza költségvetését nem maga a miniszter készíti el, hanem elkészítik a szakosztályok. Tudjuk azt is, hogy a kormányzatban, az ügyek elintézésében a miniszter, miután sem nem mindentudó, sem nem mindenható, a legtöbb esetben a szakosztályok és referensek előterjesztései és javaslatai szerint intézkedhetik. Éppen ezért megengedjük, hogy a költségvetés és a kormányzás méltán kifogásolható tételeiért és tényeiért, nem mindig magát a minisztert lehetne ós kellene felelősnek tartanunk. A miniszteri felelősség elvénél fogva azonban mégis csak maga a miniszter az, a ki a nyilvánosság előtt megítélhető és felelősségre vonható. Gróf Apponyi Albert tehát, bármilyen fájdalmasan essék is neki egyénileg, kénytelen viselni a magyar protestantizmus elégedetlenségének és bizalmatlanságának súlyát; mert bár ő egyénileg — megengedjük — nem akarná is részrehajlólag ós a klerikalizmus czóljai szerint irányítani a magyar kulturát ós kultúrpolitikát, de, úgy látszik, minisztériuma eléggé meg van rakva olyan emberekkel, a kik a klerikalizmus, vagy a legjobb esetben is az antiszemita és antiprotestáns „keresztény" revival diadalra juttatóját benne látják, s a kik, az agilis néppárt fedezete és támogatása mellett arra törekszenek, hogy a jó alkalmat felhasználva, olyan medret ássanak a magyar kultur- és kultúrpolitikának, a melyben haladva eljusson Magyarország a Regnum Marianumba. Ha azt óhajtja gróf Apponyi, hogy felőle és politikája felől más legyen a protestantizmus ítélete s ha ő valóban nem az, a minek politikája mutatja, vegyen magának fáradságot arra, hogy körültekintsen minisztériuma személyzete körében s paralizálja azokat, a kik miatt kellemetlenségei támadnak ; azután pedig álljon a maga lábára és ne engedje magát elveitől eltántorítani, sem a mézes-mázos beszédek, sem a néppárti fenyegetőzések által 1 A míg azonban ez megnem történik ós a míg politikája a protestánsokkal szemben csak abban határozódik, hogy megadja azt, a minek meg nem adása lehetetlen, de honorál minden klerikális követelményt, a minek semmi jogalapja sincs és ezzel szarvakat növel azoknak a törekvéseknek, a melyek végeredményükben a legkomolyabb kulturharczot szülhetik: ne várja, mert meg nem kaphatja a protestantizmus szimpátiáját!