Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-06-28 / 26. szám

volna kis testvérkéi között az édes szülők angyali szárnyainak oltalma alatt. Pótolva van neki mindaz, a mit az édes szülei házban hagyott. Az intézeti élet azonban e vallásos komoly irányzatú nevelés daczára is nem rideg, nem komor. Van gondoskodva arról is, hogy játékokkal, tánczczal, télen korcsolyázással, sétákkal kirándulásokkal, testedző,lányoknak való sportokkal üdítsék fel lelküket, testüket, hogy aztán annál jobb kedvvel gyarapítsák lelkük kincseit, az ismereteket ic. Bámulatos és elő se számlálható az a gondosság, a mire itt az intézet kiváló műveltségű vezetőjének, az igazgatónőnek gondos figyelme kiterjed. A gyermeknek egy helytelen vagy félszeg mozdulata, nem korrekt kifejezése, ruhájának elhanyagolása, szorgalmának hanyatlása, vagy egészségi állapotában való változás, bármily csekély is, de az igazgató néni figyelmét el nem kerüli. Akár egy édes anya ezerféle gondjaival, olyan ő ott növendékei között. Ő ott mindent tud, mindent meglát, mindent megfigyel és a hol hanyagságot lát, ott szeretettel figyelmeztet, jósággal tanácsol, a hibát megdorgálja, a hiányt pótolni siet. Jobb kezekre nem lehetett volna bízni ez intézet vezetését. Segítségére van neki mindenben a jól és nagy tapintattal megválasztott tanárnői személyzet. Hogy minő sikeres volt ezeknek a tanítása az első évi tanfolyam alatt, arról meggyőztek bennünket érdeklődő szülőket és közönséget a most lezajlott záró vizsgálatok. Június 12-én délután 4 órakor tartották meg a zenevizsgát. 15-én délelőtt fél 9 órakor a vallásvizsgát. Ezeken nem voltam jelen, csak hallottam, hogy ezeket is az érdeklődő szülők és a budapesti lelkészek Petri Elek és dr. Szabó Aladár vezetése alatt tartották meg. De ott voltam az I. ós II. osztály 16-án tartott vizsgáján. Hiszen vettem én már részt sok vizsgán, hallottam ott fényes, tetszetős feleleteket, de kedvemre valóbb vizsgát még nem hallgattam végig. Nem a jól bemagolt tananyagnak folyékony lepörgetéséből állt itt a felelet, mint azt már vizsgákon tapasztalni szoktuk, hanem a gyermekeknek értelmes, öntudatos válasza a feladott kérdésekre volt az, a mi engem és a jelenlevő közönséget megragadott. Mintha gyönge tehetségű növendék nem is lenne köztük: ott a vizsgán mindenik tudott. Pedig Szőts Farkas úr is, a ki a vizsgát Szilassy Aladár úr eltávozása után vezette, Berecz Antal tankerületi igazgató úr is bőséges kérdéseikkel eléggé megostromolták a gyermeklelkeket, s elég alkalmat nyújtottak arra, hogy megmutassák, hogy egy év alatt sokat tanultak és sokat tudnak. Nagy megelégedéssel láttuk a nyelvek tanításában elért szép eredményt is. Oly növendékek, kik nyelvismeret nélkül jöttek az intézetbe, ím egy év után már beszélgetni kezdenek. De nem is grammatika tanításával töltötték ám el az évet, bár a mi szükséges, azt abból is megtanulták, hanem arra helyezték a fősúlyt, hogy beszédkészségük minél tágabb ós gyorsabb legyen. Ezt láttuk a német, ezt láttuk a franczia nyelv tanításánál. A gyönyörű kézimunkákról én nem referálhatok. Férfi lévén, nem értek hozzá. De a jelen levő hölgyek nyilatkozatai arról győztek meg, hogy az intézet e téren is kiállja a versenyt az apáczák zárdáival. A mire egy gyermekleány nevelésében gondolni kell, arra — mint láttuk — a Baár-Madas-intézet a legteljesebb mértékben kiterjesztette figyelmét. S ha még hozzáveszem, a mit már fentebb is kiemeltem s a mit én egyházunkra nézve elsőrendű fontosságúnak tartok: hogy igazi vallásos lelkű református leányokat nevel: akkor református vallású családjaink bizonyára örömmel sietnek ezután idehozni leányaikat a Baár-Madas-intézetbe. Református édesanya jobb helyre, jobb intézetbe nem viheti gyermekét. Módra Imre. TÁRCZA. Az ország 1906. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. (Folytatás.) IV. Halálozások. A halálozások összes száma az 1906. év folyamán 504,790 volt a Magyarbirodalomban. Ez évben tehát 56,131 halálesettel kevesebb fordult elő, mint 1905-ben s az ezer lélekre eső halálozási arányszám is kerek 3'0%-kal fogyott, 27'8-ról 24'8-ra, oly kedvező arányszám ez, melynél kisebb évtizedek óta egyáltalában nem fordult elő. Annál örvendetesebb ez, mert a születéseknél tapasztalható fellendüléssel egyidejűleg mutatkozik. Ebből a tünetből méltán következtethetünk közegészségügyi viszonyaink javulására s reményt meríthetünk a jövőre, hogy elérjük a nyugoti államok alacsony halálozási arányát. Az 504,790 halottból Magyarországra 438,442 és Horváth-Szlavonországokra 66'348 jutott. A vármegyék közül legkedvezőbb arányszámmal emelkedik ki Sáros (19'6), Zemplén (20*6), Brassó (214), Sopron (2T7), Szepes (22'5), Abauj-Torna (22'7), mind oly vármegyék, melyekben viszonylag a születés is kevés volt. Ellenben a legsajnálatosabb halálozási viszonyok mutatkoznak a Királyhágón túli két vármegyében, továbbá nagyobb részben az Alföldhöz számítható két vármegyei törvényhatóságban és pedig Csík (30-3), Bihar (30'3), Kőrös (29'3) és Arad (29*3) vármegyékben; mind a négynek születés, aránya jóval fölötte áll az illető országrész születési átlagának, mintegy bizonyítékul arra, hogy a halálozások számának hullámzása legtöbb esetben kapcsolatos a születések számának emelkedésével vagy csökkenésével. Horvát-Szlavonországokban a szélsőségeket egyrészt Belovár-Kőrös (21'6), másrészt Yerőcze és Szerem (egyaránt 28"7) szolgáltatják. A városi törvényhatóságok közt, az egész államban legalacsonyabb halálozási aránynyal, ez alkalom-52*