Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1908-06-28 / 26. szám
mai először nem Budapest, hanem Sopron (16'8) tűnik föl, míg az ellenkező végletet szintén egy anyaországi város, Szabadka (86'3) szolgáltatja. A halálozások számának apadása nagyrészben a gyermekhalálozások megfogyatkozásával függ össze. Az 1906.. év e tekintetben is kedvezett a népmozgalmi arányoknak. Míg ugyanis az 1905. év az öt éven aluliak közül 254,150 gyermek elhalálozásával számol be, addig 1906-ban csak 230,776 gyermek halottunk volt, 23,374-gyel kevesebb, mint előbb. Igaz ugyan, hogy az 5. életéven aluli meghaltak száma 100 halálesetre számítva (45.7) némi (0'4) visszaesést mutat az arányokban, mert az 5 éven felüli korban elhaltak száma még inkább csökkent, mint az 5 éven aluliaké, azaz egy év alatt 306,771-ről 274,014-re, tehát 32,757-tel; de ha az öt éven alnl elhaltak számát 100 élve születéshez viszonyítjuk, akkor 31-4°/ 0 -os arányszámot kapunk, a mi 3'9%"°s apadást jelent az 1905. évi 35"3-hoz képest. Országrészek szerint tekintve, legnagyobb gyermekhalandósággal a Tisza balpartján (52*2) és legkisebbel a Királyhágón túl (44.6) találkozunk. Mindjárt megállapíthatjuk azt is, hogy a születési szélsőségeket szintén ezen országrészek szolgáltatják vagy legalább is ahhoz igen közel állanak, mintegy megerősítéséül annak a megfigyelésnek, hogy az egyes vidékek gyermekhalálozása ugyanazon vidékek születési arányával együtt emelkedik vagy fogy. Különben ezen megfigyelés helyességének még egy ellenpróbája is van. Hitfelekezetek és nemzetiségek szerint gyermekhalálozások folytán legtöbbet a különböző szertartású katholikusok és gör. keletiek, továbbá a ruthének és szerbek, legkevesebbet az unitáriusok és németek vesztettek; tehát a halálozás hullámzása itt is követi az illető hitfelekezetek nagyobb vagy kisebb szaporaságát. A népszámlálásnál kedvezőbb aránynyal tűnnek fel, a halálozás tekintetében hitfelekezeteink közül az anyaországban a protestánsok, továbbá az izraeliták és unitáriusok, Horvát-Szlavonországokban pedig a protestáns felekezeteken és az izraelitákon kívül még a róm. kath.; nemzetiségeink közül: Magyarországon a németek, tótok ós az egyébb alatt összefoglalt kisebb nemzetiségek, Horváth-Szlavonországokban ezeken kívül még a magyar rok. De még tisztább képet ad a hitfelekezetek és nemzetiségek halálozási viszonyairól a halálozásoknak ezer lélekhez való viszonyítása. Esett ugyanis ezer lélekre halálozás 1906-ban Magyarországon a róm. kath. 24'6 (25*4), a zárjelben levő számok Horvát-Szlavonországokra vonatkoznak, gör. kath. 26'3 (25*8), reform. 24'6 (19*3) [birodalmi 24'6], ág. h. ev. 22"2 (23'1) [birodalmi 22*2], gör. kel. 28"4 (27"4), unitár. 211 (—), izraelita 15'2 (14"5), magyar 241 (15*8) [birodalmi 24'0j, német 21 5 (19-2), tót 24-9 (22-8), oláh 271 (-), ruthén 240 (23'0), horvát 25-0 (27'0) [birodalmi 267], szerb 33"2 (27'3), egyéb 251 (15'3). A hitfelekezetek között legkedvezőbb halálozási arányuk van az izraelitáknak és legkedvezőtlenebb a gör. kel., míg a nemzetiségek közt a németek és szerbeké a szélsőség. Az 1906. év folyamán a halálozásoknak csak 55'7%-ban állapította meg orvos a halál okát. Lassú e téren a haladás, legjobb viszonyok uralkodnak e tekintetben a Duna—Tisza közén, hol 100 haláleset közül több mint 91 esetben orvos állapította meg a halál okát, a társországokban 100 eset közül csak 21 esetben ered orvostól. Az orvos ós nem orvos által megállapított halálok közt még mindig igen jelentékeny számmal szerepelnek a fertőző betegségek, jóllehet itt is a javulás kétségtelen jeleivel találkozunk. Ezek a betegségek a Magyarbirodalomban 126,003 embernek okozták halálát 1906-ban. A fertőző betegségek sorában most is a gümőkór áll első helyen, mely az anyaországban 67,297, a társországokban 10,928, összesen 78,225 emberéletet követelt. Van ugyan itt is némi javulás annyiban, hogy e pusztító betegség áldozatainak száma egy év alatt 10,895-tel szállott alább s az összes haláleseteknek giimőkórra eső százaléka az 1905. évi 15"9°/0 -ról visszaszorult 15'5-re. De ez a javulás akkor, midőn az összes halálesetek száma lényegesen alábbszállott, általában véve igen-igen csekély és a magyarság szempontjából vajmi kevéssé vigasztaló, ha meggondoljuk azt, hogy a gümőkór éppen az anyaország legmagyarabb országrészein pusztít legjobban. Leginkább sújtotta a Duna—Tisza közt és a Duna jobbpartját, hol a gümőkóros haláleseteknek az összes halálozásokhoz viszonyított arányszáma 17,illetőleg 16'2%-on állott és legkevésbé a Királyhágón túli országrészt, hol az arány 13%-01 1 fplül nem emelkedett. E pusztító kór áldozatainak nagy számáról még sötétebb képet találunk a városi törvényhatóságokban, melyek közül hét van olyan, hol a gümőkórban elhaltak aránya a 20°/<r°t is meghaladja. Ezeknek sorozatát Fiume nyitja meg 27'9%-kal, utána következnek: Zágráb (24'2), Újvidék (23"2), Budapest (221), Zimony (21"7), Temesvár (211) végül, Selmecz és Bélabánya (20'2). (Folyt, köv.) Homola István. KÖNYVISMERTETÉS. Virágvasárnaptól—Húsvétig. írta: Takaró Géza ref. h. lelkész. Kapható szerzőnél és Kókay Lajos könyvkereskedésében Budapesten. Ára 1 korona. A mű jövedelme a kőbányai ref. egyházrész orgona-alapjára fordíttatik. Mint a czím is mutatja, szerző Jézus életéből az utolsó hét eseményeit mondja el, világos tudással, hívő lélekkel és szerető szívvel. Kulcsot akar adni Krisztus követőinek kezébe, hogy annak segélyével benyithassanak és leszállhassanak az isteni élet mélységeibe, azt akarja, hogy a váltság csodás munkáját megismervén, hívő lélekkel boruljunk le az agyonsanyargatott, megfeszített, de dicsőséggel feltámadt Krisztus előtt, hogy keresve és megtalálva az egy szükséges dolgot, legyen üdvössége a mi házainknak, a mi szíveinknek.