Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-19 / 3. szám

holtakat is életre hívja. Sőt ekkor gondoljatok leginkább arra, hogy az Isten titeket így fog felébreszteni, hogy így ő benne elmélyedni mind jobban és jobban megtanuljatok. Azért, ha ezt az erős köztársaságot meg akarjátok tartani, vigyázzatok újra meg újra, hogy az a polcz, a melyre ő titeket helyezett, piszokkal be ne szennyeztessék. Mert egyedül ez a hatalmas Isten, a királyok Királya és minden uraknak Ura ki azokat, a kik őt tisztelik, méltóságukban tekintélyre fogja segíteni, azokat pedig, a kik kicsinyléssel vannak irányában, el fogja vetni. Imádjátok tehát őt az ő parancsolatai szerint és erről a dologról mind jobban és jobban gondolkozzatok. Mert tőle abban mindig legtávolabb vagyunk, a miben tökéletesednünk kell. Én ismertem mindegyiteknek szellemét és jellemét ós tudom, hogy ti buzdításra szorultok. Mert nincs senki, még a kiválóbbak között sem, a kinek még sok nem hiányoznék. Vizsgálja ínég tehát itt minden egyes önmagát és a minek hiányát magában észre veszi, kérje azt az Úrtól. Látjuk, hogy a földkerekség legtöbb gyülekezetében mennyi bűn uralkodik. Némelyek henyélnek és a közüggyel nem törődve, a saját dolgaik elintézésével foglalkoznak; mások egyéni szenvedélyeknek adják magukat; ismét mások az Isten kiváló adományait nem használják fel úgy, a mint illő lenne. Némelyek önmagukkal kérkednek és bizonyos elbizakodottsággal követelik a többiektől azt, hogy véleményüket helyeseljék. Az öregeket intem, hogy az ifjakra, a kikről tudják, hogy valamely képességekkel vannak az Úrtól felékesítve, ne irigykedjenek. Az ifjakat pedig figyelmeztetem, hogy távol minden túlzástól, szerényen viselkedjenek. Egyik a másikat ne zavarja. Kerüljétek az ellenségeskedést és a léleknek minden olyan keménységét, a mely a köztársaság igazgatásában sokakat eltérít a helyes czéltól. Ezeket pedig el fogjátok kerülni, ha minden egyes a saját hatáskörén belül marad s mindenki becsületes hűséggel igazgatja a köztársaságnak reá bízott részét. A polgári ügyekben való ítélkezésekben pedig, kérve kérem, hogy a kegynek vagy az ellenségeskedésnek ne legyen semmi helye; senki kétértelmű úton-módon a jogot fel ne forgassa; senki saját ajánlásaival állást ne foglaljon, hogy a törvények annál kevésbbé győzzenek ; senki attól, a mi igazságos és jó, el ne távozzék. Ha valakit valami helytelen érzés izgat, szilárdul ellenálljon és tekintsen arra, a kitől arra a méltóságra helyeztetett és kérje tőle a Szentlelket. Végiil pedig ismételten kérlek titeket, hogy az én erőtlenségeimet, a melyekről én Isten és az angyalok szine előtt, de főleg ti előttetek is, Tiszteletreméltó Urak, vallomást teszek és azt elismerem, nézzétek el nekem." Ezeket, a mint elmondotta, a hatalmas és jó Istent kérve, hogy őket ajándékaival mind inkább elhalmozván, Szentlelkével az egész köztársaság üdvére kormányozzon: mindenkinek jobbját nyújtván, mindnyájukat, a kik szomorúan és könnyek közt búcsúztak el a közös atyától, elbocsátotta. iFolyt. köv.) KÖNYVISMERTETÉS. „Kálvin János művei". Szerkeszti: Czeglédi Sándor. Hellyel-közzel van alkalmunk hallani a panaszt, hogy egyházi, vallásos életünk színtelen, keresztyénségünk erőtelen, hogy hidegség férkőzött a szivekbe, nem tudunk felemelkedni. Magának e jelenségnek észrevétele, következményeinek latolgatása nem sokat ér; a cselekvésnek, a munkának kell ama jelenségek felismerésének nyomába lépnie. Prédikáczió-irodalmunk szép, értékes s szorgalmas kezek forgatják is ama könyvek lapjait. Ki merné tagadni, hogy ez üdvös munka? Ámde annak, a ki lelkét az Igének ama szeretetével akarja megtölteni, mely másokban a közönyt megtörni, vallásos életünk elhalványult színét megújítani elég erős — sokkal mélyebbre kell hatolnia. A kidolgozott prédikácziók kész eredményt nyújtanak, eszméltetésre alkalmasak, de mindent nem adnak. A legszebben kidolgozott beszédnek is, melyet készen veszünk át másoktól, meg van az a hibája, hogy nem annak a lelkéből fakad, a ki íme hozzánk szól. Bármint legyen is a dolog, bizonyos, hogy jó prédikácziós könyveink mellett másra is szükségünk van: a reformátorok iratainak, munkáinak tanulmányozására. Az írás mellett első sorban ezeket a munkákat tudakozhatjuk nagy áldással. Nehezebb dolog ez, de a legbecsesebb fémeket a bányásznak is a föld mélyében kell nagy fáradsággal felkeresnie. Az igehirdető, lelkének legértékesebb vagyonában meggazdagodva tér vissza e munkából. A régi latinos világban, miclőn minden tudásnak czélja túlnyomóan a klasszikus nyelvek elsajátítása volt, az igehirdetők előtt nyitva állottak a reformátorok munkái, melyeknek ismerete egyéniségüknek is határozott jelleget adott. Idők folyamán a latin nyelv felületesebb ismeretével a prédikátrok előtt a hitújítók könyvei lassan bezárultak. A mily mértékben eltűntek az igehirdetők könyves polczairól ama hatalmas könyvek, oly arányban foglaltak ottan helyet a német elmeszülemények. A német könyvek pedig magukkal hoztak olyasmit, a mi reánk nézve mindvégig idegen maradt és a léleknek gyötrelme. Annyi csalódás, elhidegülés után szinte önkéytelentil ama könyvekre kellett az őrállók tekintetének esnie, a melyek útmutatása mellett alakult ki és nyerte meg nemzeti jellegét a magyar kálvinizmus. Igen ! Előbb-utóbb fel kell tárulniok ama könyveknek a szabad vizsgálódás egyházának minden híve előtt! Üde légáram az, mely onnan felénk száll s elűzi a ködöt! Ezeket a könyveket akarják előttünk felnyitni Czeglédi Sándor és lelkes munkatársai, midőn a reformátor munkáit hű, magyaros fordításban nyújtják felónk-Czeglédi Sándort és gárdáját nem ismerjük, de az első füzet („A genfi egyház kátéja") megjelenése után láttuk a jó czélt és a nagy akadályokat, melyekkel meg kell küzdeniök. Kálvint fordítani nehéz ; ámde ha ezt a nehézséget — a mint látszik — leküzdik is, ott van még szegénységünk és hidegségünk. Attól tartunk, a mitől