Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-06-21 / 25. szám

emberibb morált követel. A Vatikán közeledik a Quirinálhoz és azt ráveszi, hogy a gyönge belügyminiszter kiadja a parancsot a rendőrségnek, hogy Jézust harmadnapra idézzék meg; ha bűnösnek találják, zárják be, azután pedig tolonczoltassák vissza Miesbachba. A Mestert értesítik erről tanítványai. Ő nem szól semmit. Az egész világon róla beszélnek. A belügyminiszternél és a rendőrfőnöknél próbálják a tanítványok a parancs végrehajtását megakadályozni. A Vatikán is megmozdul s az ő akarata érvényesül. Jézus a parancs vétele után nem mozdul ki hajlékából, szomorú és hallgatag. Tanítványaival együtt vacsorál, aztán a róla szóló lapokat és könyveket átnézik. Látja, hogy mindenki ellene van és azt a rettentő antikrisztiánus vallomást teszi: „Az emberiséget nem lehet megváltani, hogy erre nem ltépes semmiféle Isten s hogy ez a megváltás nem is szükséges (109. 1.). A „bölcseknek" azt a tételét sem fogadja el, hogy az egész emberiséget csak az egész emberiség válthatja meg. Isten és ember két örökké egymásra vágyó s örökké elérhetetlen czél, örök meddő, borzalmas körforgásban. „Embernek lenni kin, Istennek lenni gyötrelem" (110. 1.). Választottait azért mégis megbízza, hogy tanitsák az embereket arra, a mire megtaníthatok és az emberszeretetben jelöli meg a létért való küzdelemben egyedül lehetséges üdvösséget. Az átvirrasztott éjszaka után kora reggel kivezeti tanítványait Tivoliba és közönyös, egyszerű dolgokról való beszélgetés után egymáshoz való jóságra inti őket. Végül azt a kijelentést teszi: „Jártak istenek a földön és nem hitt nekik az emberiség. Járt egy Isten és annak sem hitt. Küzdelem kell neki? Legyen az ő óhajtása szerint. Most mtól kezdve megszakad minden összeköttetés az ég és föld között. Azzal a gyötrő tudattal távozom, hogy az emberiséget nem bírom megváltani s hogy nem is szükséges, mert szerencsétlen lenne, ha nem a maga erejével küzdené ki kisded czéljait. Elmegyek, de nem egészen. Szellemem itt marad és járatlan helyeken fog bolyongani. Nem akarom, hogy az ember útjain való haladásában belém ütközzék. Tiétek legyen e föld egészen, a boldogság, de az ősnyomor s az emberiség zokogása is örökkön örökké. Sem az egyikről, sem a másikról nem fog többet tudomást venni a magasságos ég." — Hosszasan, végtelen szeretettel néz tanítványaira. Fölkel, bemegy a tivoli olajfaerdőbe és — Yartin egy másik írása szerint — fénypárává oszlik szét keserűségében. A tanítványok utána rohannak a sötét erdőbe, s kétségbeesve kiáltozzák a Mester nevét. Az erdő mélyében túlvilági fényesség dereng, az is szétoszlik. A Mestert nem találják többé. Keserves zokogással vetik magukat a földre. Alant a néma mező s a San Pietrónak a földre óriási lidércznyomásként nehezedő kupolája. íme, Yartin „Ötödik evangéliom"-ának kissé részletesebb tartalma. Részletesebben ismertettük azért, mert a rajta átvonuló veszedelmes szellemről így akartunk tájékozást nyújtani. Zubriczky Aladár, a róm. kath. egyetemi tanár, a keresztyénséget gazdasági rendszernek felfogó szocziáldemokrata szellem termékének tartja Yartin könyvét. (A Kereszténység Lényege 24.1.). Raffay Sándor a modern vallásos irányzatok legszerencsétlenebbjének, a vallástalanság irányművét látja benne (Prot. Szemle 1907. 6. f. 383. 1.). Birtha József, megjelenése után nem sok idővel, a Dunántúli Prot. Lapban csupán a Róma-ellenes irányzatát tüntette fel. Egyik értékelés sem teljes. Szocziáldemokrata, antiklerikális, antikrisztiánus és antireligionális szellem furcsa, sok ellenmondással telt keveréke. Jézusát és magamagát is többször czáfolja meg. Jézusa is az említett alkotórészekből összetákolt szánalmas alak, ki a legdrámaibb helyzetben, a Vatikánnal szemben a leggyengébb. Nincs mit csodálkoznia „Nyitrainak" azon, Abduluh Khesz jövetelekor írt czikkében s másutt, hogy ilyen élhetetlen megváltónak nem hittek a XX. század emberei. Egy végzetes — sok emberrel közös, különösen Magyarországban sokszor ismétlődő — tévedésére kell különösen rámutatnunk. A római katholiczizmust azonosítja az egész keresztyénséggel. Pedig az Jézusa szerint nem egyéb, mint antiprotestantizmussá, antiszemitizmussá és antiliberalizmussá sűlyedt vatikánizmus. A Szent Kelemen-templomban is hiába keresi a tiszta keresztyénséget. Az Isten örök igéjében, az a szerint szervezett evangéliomi egyházakban és az örökké élő Evangéliomban: a négy evangéliom, hitünk és az örökkévalóság Jézus Krisztusában van a tiszta keresztyénség. Ezt kellene megismernie s átélnie Yartinnak s modern pogány társainak és mindenkinek. Akkor lenne krisztusi szoczietás. Gyorsan megérkeznék az a bizonyos új-zeelandi utazó a vatikánizmus romjainak lerajzolására s az egyetemes világkeresztyénség megtisztított templomában diadalt ülhetne az emberiség Megváltója az egész világ hozsánnája között I Veress Jenő. BELFÖLD. A dunamelléki ref. egyházkerület rendkívüli közgyűlésé. A dunamelléki ref. egyházkerület rendkívüli közgyűlésre jött össze f. hó 16-án s tanácskozásait csak 17-én délben végezte be. A mikor a rendkívüli közgyűlés összehivatott, úgy hallottuk, hogy az összehívás legfőbb oka az volt, hogy az adócsökkentési segélykérvények elbírálhatók és a jövő hónapban tarandó rendkívüli konventre felterjeszthetők legyenek. Ezt a valóban fontos ügyet azonban nem találtuk a gyűlés tárgysorozatán, s maga a gyűlés sem foglalkozott vele. Miért — miért nem? Nem tudjuk. Ennek elbírálása különben nem reánk tartozik. Azt azonban már igazi sajnálkozással fűzhetjük hozzá gyűlési tudósításunkhoz, hogy az olyan nagyfontosságú és aktuális kérdésekről is, mint a milyen az evangéliomi szövetség, a 48. XX. végrehajtását illetőleg a kultusz-