Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-06-21 / 25. szám

hogy mi a lényege ennek a rendelkezésnek, a püspök úr kijelentette, hogy míg eddig Magyarországon a vegyesházasságban a tridentium kötelezése alatt nem álló, nem róm. kath. házasfél vitte magával római kath. házastársát, vagyis: a nem róm. kath. félre nézve fenálló és házasságérvényesítő szabványok érvényessé tették a házasságot a rkath. félre nézve is, most, az új pápai dekrétummal az az intenczió, hogy a róm. kath. felet kötelezzék arra, hogy indirekte magával vigye a házasság érvényességét, illetőleg a nem róm. kath. házasfelet. A róm. kath. egyház: „kényszeríteni akarja tehát híveit, hogy a pap (t. i. róm. kath.) áldásával lássák el frigyöket". „De mivel csak a saját egyházi áldását ösmerheti el minden egyház, ezért természetes, hogy mi is azt kívánjuk a katholikus hívőtől, hogy katholikus lelkésztől vegye át frigyére az áldást". A püspök úrnak a M. Sz. által ekképen reprodukált kijelentései aligha vannak ugyan betűszerint visszaadva, de mégis eligazíthatják az intenczió igazi mivoltát illetőleg mindazokat, a kik csak valamennyire is járatosak a szövegmagyarázatban. Ha semmi egyebet nem mondott volna is Kohl Medárd, csak azt, hogy ennek a pápai rendeletnek az az intencziója, hogy a vegyesházasság megkötésénél a róm. kath. felet kényszerítse házassága egyházi részének a róm. kath. pap előtt leendő elintézésére, már ezzel is eleget mondott arra nézve, hogy a legkomolyabb védekezésre hívjuk fel a protestáns lelkészkedő papságot. Mert mit is akar elérni a pápai dekrétum világszerte s közelebbről Magyarországon ?! Azt, hogy ha róm. kath. fél vegyesházasságot köt, azt nemcsak az egyházi fenyítékek terhe, hanem házasságának és születendő gyermekei törvényességének terhe alatt, kizárólag csak róm. kath. pap előtt kösse meg egyházi tekintetben. S mi annak előfeltétele, hogy a róm. kath. pap egyházilag megkösse a vegyesházasságot? Az, hogy a nem róm. kath. fél reverzálist adjon születendő összes gyermekeinek a róm. kath. vallásban leendő neveltetését illetőleg. A végczél tehát nem egyéb, mint az, hogy a házasságot kötni akaró rkath. fél az egyház fegyelmi hatalma által kényszeríttessék a másik féltől adandó reverzális kicsikarására! Itt van a helyzetnek bennünket, protestánsokat is komoly veszedelemmel fenyegető jelentősége. Eddig, ha a protestáns fél nem akart reverzálist adni, megköthető volt megelőző polgári kötés után a házasság a protestáns lelkész előtt is, a nélkül, hogy a házasság a róm. kath. egyház által érvénytelennek minősíttetett volna. Ezentúl az ily módon kötött házasság csak konkubinátus, s az abból származó gyermekek, a róm. kath. egyház felfogása szerint, törvénytelenek. Ilyen követelménnyel állván szemben pápai dekrétum alapjám a róm. kath. egyház a félig róm. kath. vegyesházasságokkal, nem természetes következménye lesz-e ennek az, hogy a hitéhez csak valamennyire is ragaszkodó róm. kath. fél valósággal kényszeríteni fogja más vallású jegyesét házasságuknak a róm. kath. pap előtt leendő egyházi megkötésére és ennek előfeltétele képen a reverzális kiállítására?! A dekrétum következménye feltétlenül ez lesz. Az eredmény pedig csak a vegyesházasságok révén szenvedett veszteségeink fokozódása! Ne csak azt követeljük tehát, hogy ez a pápai rendezkedés a jus placeti alkalmazásával érvénytelenné tétessék Magyarországon, hanem arra is igyekezzünk, hogy annak a reverzálisok tekintetében elérni kivánt számításait paralizáljuk. Lapunk évről-évre beszámolt azokról a veszteségekről, a melyeket a magyar protestáns egyház a reverzálisok törvényesítése óta szenvedett. Most egy újabb, még komolyabb veszedelem fenyeget bennünket a pápai dekrétumban. Vigyázzunk azért s tegyük meg kötelességeinket, mert ellenkező esetben igen szomorú az a jövő, a mely reánk várakozik! H. I. TÁRCZA. Egy „ötödik evangéliom". (Folytatás és vége.) A nagy és kinos feltűnést keltett Megváltóhoz a miesbachi csillag hírére a hatalmasok három főembert küldenek, kilétének és czéljának megtudása végett. Otmár müncheni érsek, von der Heide birodalmi gróf és Gierig gyáros el is mennek hozzá (a keleti bölcsek és Keresztelő János tanítványai látogatásának misztifikált imitácziója!) és kemény feleleteket kapnak. Vallásának meghamisítását, szeretetük, életük kétszínűségét és a tömegnyomor iránt való érzéketlenségüket veti szemükre. Saját vallásának csődjét hirdeti; a felebaráti szeretetet kétes erkölcsi érzelemnek mondja és a morálnak a vallás alól való felszabadítását sürgeti. S közvetlen utána — ellentétben az előbbiekkel — azt mondja, hogy egy a bűn: az önzés, és egy az erény: az igazi, a hamisítatlan, a mélységes emberszeretet, és ennek dicséretét zengi Pál apostolnak gyönyörű szavaival. (28—32. 1.) — A látogatók elmenvén, titokban tartják mindezeket és a nyugalom megőrzése végett azt hirdetik, hogy nem hallottak semmi különöset. Egymás után mindenek megmozdulnak. A gazdagok mosolyognak, a szegények reménykednek, a munkaadók haragusznak, a munkások szervezkednek, a papok gúnyosan szánakoznak, a hitetlenek kaczagnak a fölforduláson, a doctrinairek előkutatják „legostobább észokaikat", a társadalmi tudomány művelői pedig újra átnézik könyveiket. A Vatikán azonban büszkén hallgat. Csak a poéták és művészek járnak közönyösen eddigi útjokon, mert ők pogányok. A müncheni nagygyűlésre, melyen az égető társadalmi kérdéseket tárgyalják, meghívják Jézust is. Az egyenlőséget követelőknek az egyenlőtlenséget fejtegeti, a múltnak megbecsülését hangsúlyozza, a munkát az