Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-05-24 / 21. szám

fel. — Bármi legyen is valakinek a véleménye az ORLE. felől, annyi kétségtelen dolog, hogy az alapszabályok megerősítésének késedelmezése igen különös dolog akkor, a mikor a róm. kath. népszövetség és a klerikális tömörülések alapszabályai minden nehézség nélkül, sőt soron kívül megnyerik a belügyminiszteri megerősíttetést. S hogy a megerősítés miért késik, arra elég világot vet Tóth János kultuszminiszteri államtitkárnak, a hevesnagykunsági egyházmegye gondnokának az egyházmegye gyűlésén legközelebb az ORLE. felől tett nyilatkozata. „Ennek az egyesületnek — mondá — az állami szempontok szólnak leginkább ellene; mert a helyett, hogy a teljes viszonosságot és jogegyenlőséget szolgálná, hivatásszerűen ápolja a vallási féltékenykedéseket és felekezeti türelmetlenséget s ekként belerántja az egyházat, a vallásos erkölcs tiszta menedékét, a napi politika fertőjébe és ezzel maga mozdítja elő híveinek erkölcsi züllését". íme, ilyen megítélésben részesül az ORLE. a minisztériumokban, még kálvinista ember részéről is. Nincs tehát mit csodálkozni azon, hogy a megerősítés késik; sőt azon sem fogunk csodálkozni, ha az megtagadtatik. Azon azonban már igen csodálkozunk, hogy Tóth Jánosnak és másoknak azok az éles szemei, a melyek az ORLE.-nek eme rettentő veszedelmeit látják, nyomban vakokká lesznek, mihelyt a r. kath. szervezkedésekre tekintenek! De hát persze az más. Azoknak a szervezkedéseknek az élén nem kopott palástú tiszteletesek, hanem ragyogó talárú főpapok állanak, — és ez ma mindent megmagyaráz! A miből mi is tanulhatunk! A Regisi Szent I erencz-Egyesi'det nem régen tartotta meg évi közgyűlését és számolt be működése eredményeiről. Ez a r. kath. egyesület azt a szép czélt tűzte ki maga elé, hogy a vadházasságban élőket törvényes házasság megkötésére bírja. Megszerzi nekik a szükséges okmányokat; eljár dolgukban, s ha szükség van reá, némi anyagi támogatásban is részesíti őket, Ez a szép czél azonban, mint minden pápás humanisztikus intézmény, össze van kötve a római katkoliczizmus érdekeinek szolgálásával és a lelkek halászásával is; mert hiszen az egyesülethez forduló vegyesvallású feleket igyekeznek tiszta róm. kath. vallású házasfelekké tenni, vagy legalább a gyermekeket biztosítani reverzálisok útján a r. kath. egyház javára. Hogy mily munkát fejtett ki egy év alatt az egyesület, annak illusztrálására közöljük a következő adatokat, Az 1907- évben az egyesület irodájához 820 pár fordult. Törvényesen megesküdött ezek közül 710 pár. A többié elintézés alatt van. Az irodához fordult párok közül tiszta katholikus 596, vegyes vallású 224. A vegyes vallású párok közül áttérés folytán tiszta katholikus lett 28. A többi vegyespár reverzálissal esküdött meg. Halálos ágyon történt az esketés 6 esetben. A házasságok megkötése folytán 1812 gyermek törvényesíttetett. Okiratot beszerzett az iroda 7024-et. Bevétele volt 11,951 kor. 50 fill.; kiadása 10,634 kor. 99 fillér. — Az egyesület működése folytán tehát, csupán egy év alatt, 224 családot hódított meg a római katholiczizmus és körülbelül 600 lélekkel szaporította az egyház tagjainak számát. — Bizony tanulhatnánk belőle! Mert ne mondjuk, hogy ezekhez az eredményekhez csak a vagyon segíti a pápistaságot. Nagyobb súllyal esik az ilyen dolgoknál latba a buzgóság és a czéltudatos munka, mint a pénz. Nekünk, igaz, hogy kisebb az anyagi erőnk; de még nagyobb baj ennél az, hogy a buzgóság tőkéje is mintha szétmálladozna, épen akkor, a mikor arra a legnagyobb szükségünk volna! Harangavatás. A várpalotai ref. egyház' folyó hó 17-én avatta fel új harangját. A harangavatáökor az imát és áldást Szűcs Lajos nádasdladányi lelkész mondotta; a délelőtti istentiszteleten Peti Sándor helyi lelkész, a délutáni istentiszteleten pedig Pap K. Ödön csóri lelkész prédikált. Délben közebéd volt, délután pedig népünnepély a lelkészi udvaron. A budapesti theologiai akadémia igazgatósága felkéri az egyházakat, hogy azon esetben, ha a piinkösti ünnepekre legátust fogadni nem óhajtanának, ezt az igazgatósággal május hó 28-ig tudatni szíveskedjenek. Az idegenforgalom emelkedése. Állam, társadalom mindent elkövet, hogy hazánk s kultúránk megismertetése végett az idegenforgalmat fokozza. Nem tudjuk, ennek az akcziónak, vagy a kedvező helyzetnek az eredménye-e ? — de egy tekintetben: a külföldi kongregácziók, apácza- és szerzetesrendek betelepedése tekintetében erősen fellendült nálunk az idegen forgalom. S az emelkedés még nem érte el tetőpontját. így a mult héten is azt az örvendetes (? 1) hírt olvastuk a napilapokban, hogy a híres sartrŐzi karthauzi barátok priorja járt Budapesten, azzal a szándékkal, hogy a megszűnt világhírű sartrőzi likőrgyárnak Budapestre telepítéséhez alkalmas telket keressen. Hisszük, hogy a prior úr érintkezett a pénzügyminisztériummal is és ott igen előzékeny fogadtatásban részesült. Bizonyára egy tekintélyes szeszkontingens kilátásba is helyeztetett a fiyár részére. Miért is ne, a mikor Budapest lenne híres a sartrőzi likőrről — ha már másról nem lehet híres! — és a mikor a szeszexport s vele a nemzetgazdaság (! ?) jelentékeny emelkedést nyerhetne! — A prior úr budapesti látogatására is azonban azt mondhatjuk: Tuneo Danaos et dona ferentes! Van már Magyarországon és Budapesten elég pálinkafőző és az elégnél is több pálinkamérő. Ezeknek számát nem kívánjuk szaporítani, még a híres sartrőzi barátok likőrgyárával sem ! Zavart ideák. Ez alatt a czíin alatt vezérczikkezik a Budapesti Hirlap f. hó 20-diki száma, az új politikai pártalakulás eszméjével és báró Bánffy Dezső szegedi beszámoló beszédével kapcsolatban. A pártalakulás kérdése, valamint báró Bánffy beszámolójának politikai vonatkozásai nem tartoznak reánk itt, egy nem politikai lap hasábjain. így nem reflektálunk tehát a B. H. vezérczikkének politikai elemeire sem. Van azonban ebben a vezérczikkben egy rész, a mely az egyházpolitikai helyzet és irányzat szempontjából bennünket is érdekel. Báró Bánffy ugyanis reámutatott arra beszámolójában, hogy „az egész közéletet átható törekvés mind erősebben és erősebben kezdi magán a klerikális reakczionárius irányzatot érvényesülni engedni". Erre a passzusra reflektálva a B. H. ezt írja: „Valóban difficile est satyram non scribere, a mikor azt látja az ember, hogy a kik mindent felekezeti szempontból ítéltek meg, a szabadelvűség nevében izennek hadat a nem létező klerikalizmusnak ; hogy a kikben legerősebben dominál a faji érzület, fekete reakcziót látnak azokban a törekvésekben, a melyeknek czélja a.tudatlanabb, de tisztességes embereknek a kizsákmányolás ellen való védelme." így ír a Méltóságos Hírlap, a mely első azok között, a kik a protestáns öntudat legcsekélyebb jelei, vagy épen a szervezkedés láttára tüzet kiáltanak és a felekezeti békesség feldulását kürtölik bele a világba, de a kik a száz ágú klerikális agitáczióban és s-ervezkedésben semmi veszedelmet nem látnak, s nemcsak képesek letagadni a klerikális reakczió létezését, hanem akczióit egyenesen nemzetmentő munkának minősítik! Valóban: difficile est satyram non scribere! A B. H. vezérczikírója valóban önmagát jellemzően irta czikke czíméül e szavakat: „Zavart ideák!"