Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-05-17 / 20. szám

MISSZIÓÜGY. Missziói munkák Budapesten. A budapesti' ref. egyház nemcsak számbelileg a leghatalmasabb gyülekezete a magyar ref. egyháznak, de dicséret és dicsekvés nélkül azt is el lehet mondani felőle, hogy kebelében indultak meg és folytatódnak mind áldásosabb eredménnyel azok a missziói munkák is, a melyek az élő hit feltámasztásával ós mélyítésével nemcsak az anyaszentegyház iránt való hűséget és áldozatkészséget fokozzák, hanem a szeretetnek önzetlen, nemes tényei által mindenekelőtt a legékesebb bizonyságtevők a tekintetben, hogy annak az anyaszentegyháznak, a melynek tagjai ily munkákra képesek, valóban a Krisztus képezi szegletkövét. Hasonló munkák más gyülekezeteinkben is indultak már itt-ott, de általánosakká nem tudnak még válni; pedig az idő sürgetőleg intene a fokozottabb és egyöntetű szorgoskodásra. Hogy mások is lássák, milyen missziói munkák folynak Budapesten, s ezeknek láttán kedvet kapjanak hasonlóknak megindítására, részint a kiadott évkönyvek, részint az Ébresztő február havi számában megjelent összefoglalás alapján, czélszerűnek látjuk ezeknek a munkáknak képét adni lapunk hasábjain. Adja Isten, hogy az a jó reménység, a mellyel a képet megrajzolni igyekezünk, valóra is váljék a felmutatandó munkák megkedveltetése által. Kezdjük a Lorántffy Zsuzsánna Egyesülettel. Tizenhat éve áll fenn és működik ez a tiszteletreméltó egyesület. S az az igazi evangéliomi hit és szeretet, a mely megalkotta, gyümölcsözővé is tette munkáját, mind a tagok egyéni, mind a budapesti ref. egyház egyháztársadalmi életében. Kicsiny kezdetből indult ki, mint az evangéliomi mustármag, s 16 év alatt már egész terebélyes fává növekedett, tekintélyes számú munkaágakkal. Fejlődése fázisaira nem terjeszkedhetünk ki; a helyett, a mult évről szóló jelentése alapján mutatjuk fel, hogy mily irányokban és miként működött. Az egyesület hat irányban fejtett ki működést. Munkája legelső sorban a hiterösítésre irányult, és pedig külön az egyleti tagok, külön a szegény munkásnők és külön a gyermekek körében. Az elsőnek czéljait szolgálták hétfőn délutánonként a Baldácsy-teremben tartott összejövetelek, a melyeken az egyesület misszionárius lelkésze (Böszörményi Jenő) és más buzgó férfiak tartottak hiterősítő előadásokat és bibliamagyarázatokat. A lelki épüléssel mindenkor össze van kötve a szeretet által ösztönzött hasznos munkálkodás, a mennyiben a tagok ezeken az összejöveteleken szabják és varrják a ruhákat az általuk gondozott szegények, főként a szegény gyermekek számára. A másodiknak: a szegény munkásnők valláserkölcsi gondozásának szolgálatában állottak a Baldácsy-teremben vasárnap délutánonként, az egyesület misszionárius lelkésze által tartott vallásos összejövetelek. A harmadikat, a gyermekek hiterősítési munkáját pedig 10 vasárnapi iskola folytatta, a melyben a tanítást az egyesület buzgó és hetenként előkészített tagjai és diakonisszái vezették. Sőt megtette a lépéseket az egyesület arra nézve is, hogy a nagyközönség hiterősítését is munkába vegye, vallásos estélyek rendezésével. A főváros átengedte erre a czélra a Tiizoltóutczai iskola napközi otthonának tágas termét, a melyben februártól kezdve az egyesület misszionárius lelkésze vezette a vallásos estélyeket, igen örvendetes sikerrel. A hiterősítő munkát támogatják az egyesület folyóiratai is. Egyik ezek közül, a felnőttek számára, a Paal Árpádné által, nagy buzgalommal és építő tartalommal szerkesztett Olajág; a másik pedig a Szilassy Miczi kisasszony által szerkesztett és a gyermekeknek szóló Örömhír. Az egyesület második fő munkaága a gyermeknevelés, a melyet akként gyakorol, hogy az elárvult, vagy züllésnek kitett 6—12 éves gyermekeket gondjába veszi, vidéken megbízható családoknál elhelyezi, iskoláztatja, ruházza és élelmezi; a már munkaképeseket, arravalóságuk szerint vagy diakonisszákká képezi, vagy pedig cselédnevelőjében kiképezve, cselédekként helyezi el. A mult évben 6 ilyen gyermeket gondoztak; a cselédin evelő intézetből pedig 6 növendéket bocsátottak ki. A harmadik fő munkaág a szegények gondozása, és pedig oly képen gyakorolva, hogy a jótékonyság egyfelől ne vesszen kárba, másfelől pedig a gyámolítottaknak vallási és erkölcsi építésére is szolgáljon. Az egyesület, igen helyesen, nem akar a lienyeségnek vagy a könnyelműségnek támogatója lenni. Épen azért addig egyetlen kérelmezőnek sem ad segítséget, a míg vagy diakonisszái, vagy az arra vállalkozó tagok által lakásukon fel nem keresi őket és meggyőződést nem szerez tényleges és gyámolításra méltó szegénységük felől. A hol restséget, könnyelműséget, vagy bűnöket tapasztal, ott legelső sorban az evangéliom erőivel igyekszik hatni, s csak akkor nyújt anyagi segedelmet ós további támogatást, ha a megtérés jelei mutatkoznak. A valóban segélyre szorultakat pénzzel, ruhával s más természetbeli adományokkal segélyezi, a keresetképeseket vagy mosóintézetében alkalmazza, vagy pedig varró- és kötőmunkákkal látja el. Ilyen czímen az egyesület a mult évben összesen 3554 K 43 fillért adott ki. A negyedik fő munkaág a betegek gondozása. Ennek szolgálatában áll a X. ker. Család-u. 8—10 szám alatt levő diakonissza - otthon és diakonisszakópző - intézet. A diakonissza-otthonban a mult évben 5 fölavatott és 8 próbanővér tartózkodott, a kik részint a poliklinikán, részint magánházakban teljesítettek betegápoló szolgálatokat, részint a szegények és betegek látogatásával és a vasárnapi iskolák vezetésével foglalkoztak. Az egyesület diakonisszái a poliklinikán 445 operácziónál segédkeztek; a gyermekeken és bejáró betegeken végzett operácziók száma több ezer volt, de azokról a testvérek nem is vezetnek kimutatást. A poliklinikán állandóan és