Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-05-17 / 20. szám

I. Népesség. Az 1900. évi népszámlálás óta elmúlt hat év alatt a magyar szent korona országainak népessége a szüle­téseknek a halálozások fölötti többlete útján nem keve­sebb, mint 1.314,648 lélekkel gyarapodott. Ha a népszáni növekvése csak a természetes szaporodás alakulásától függne, a Magyar birodalom népessége az 1906-dik év végén már 20.548,472 lélekre rúgott volna. Leszámítva azonban e számból — a nemzetközileg elfogadott mód­szer 'szerint — a legutóbbi népszámlálás eredményei alapján megállapított kivándorlási különbözetet, a ki­számított népesség 20.469,157 lélekre csökken, a miből 17.876,189 esett Magyarországra és 2.592,968 Horvát-Szlavonországokra. A kivándorlásnak ez utolsó népszám­lálás óta ijesztő mértékben történt megnövekedése, — mely az utóbbi években már majdnem teljesen felemész­tette a népességnek a természetes szaporodás útján előálló többletét, — kétségtelenné teszi, hogy a népesség valóságos száma a kiszámított népesség itt közölt számai­nál jóval kisebb. A hiányt pontosan megállapítani, ki- és visszavándorlási statisztikánk hézagos volta, bevándorlási statisztikánknak pedig teljes hiánya miatt, nincs módunk­ban. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy az utolsó hat évben csak a tengerentúlra kivándoroltak száma közel járt a 700,000-hez, a visszavándorlás és a be­vándorlás számításba vételével is körülbelül félmillióra lehet becsülni a hat évi népveszteséget, úgy hogy az 1906. óv végi népszámot alig tehetjük 20 millióra, a miből hozzávetőleg 17.500,000 jutna az anyaországra és 2.500,000 a társországokra. A hitfelekezetek aránya az 1900. évi népszámlálás szerint a birodalomban: róm. kath. 51'5, gör. kath. 9'6, ref. 12'7, ág. h. evang. 6'7, gör. kel. 14*6, unit. 0'4, izraelita 4'4, egyéb O'l. II. Házasságkötések. A Magyar birodalom területén összesen 176,826 házasságot kötöttek az 1906. év folyamán; 6266-tal többet, mint 1905-ben. De a házasságkötések ezen magas száma, melyből az anyaországra 153,992 és a társorszá­gokra 22,834 esett, szabályszerűnek épen nem mondható; mert 1905-ben az ujonczozás nem lévén megtartható, a törvényszerű szolgálati idő letelte után szabadságolandó legénységnek a tényleges szolgálatban való visszatartása miatt sok házasságkötés 1905-ről 1906-ra tolódott át. Mindazáltal az 1906. évi eredmény — valószínűleg az óriási mértéket öltött kivándorlás behatása folytán — jóval alatta marad az 1904. évinek, mikor hasonló körül­mények közt 182,170 kötött házasság jelezte a háza­sulási hajlamnak eddig soha nem tapasztalt kedvező megnyilvánulását. Az 1906. évi házasságkötések előbb jelzett szám­beli emelkedése (6,266) kizárólag az anyaország javára esik; a társországoké 173-mal rosszabb az 1905. évinél. Ugyanazt mutatja az ezer lélekre eső házassági arány­szám is, mely úgy Magyarországon, mint az egész állam­ban az 1905. évhez képest 8'4-ről 8*7-re növekedett, a társországokban ellenben 9-ről 8'9-re csökkent. A felbomlott házasságok száma 128,074 volt. Ebből 124,184 házasságot a halál szüntetett meg; elválás foly­tán pedig 3.890 házasság bomlott fel. A kötött házassá­gok többléte e szerint 48,752-t tett ez évben, mi az 1905. évi többlettel szemben 19,848 új családot jelent. Ezen örvendetes eredmény a házasságok nagy számán kivül főleg annak tulajdonítható, hogy — jóllehet az elvált házasságoknál némi emelkedés (-j- 252) mutatkozik — a halál sokkal kevesebb házasságot bontott fel 1906-ban (— 13,834), mint 1905-ben. Területi megoszlás szerint ezer lélekre számítva 10-en felüli aránnyal kiválnak : Bács-Bodrog (10'4), Heves (10"5), Torontál (10"4), Nógrád (101), Zimony (10 9). Mérsékel­tebb házassági arányokkal jelentkeznek (ezer lélekre 7%"on alul) Szepes (6*8), Árva (6"3), Komárom (6"9), Sopron (6'8) Selmecz- és Bélabánya (6*7), Yarasd (6'5). A házasságkötések megoszlását hónapok szerint most is a régi szabályszerűség jellemzi. Első helyen (23'l0 /o"kal) február hónap, másodikon (17'3%-kal) novem­ber hónap áll. Legkevesebb házasság köttetett az egy­házi böjtök és advent, továbbá a mezei munkálatok idején. Az összes kötött házasságok csak 3'4%"a esik márcziusra, 4*2% augusztusra jut; július ós deczember­ben pedig egyaránt csak 4'4%• Még szembeötlőbben jut kifejezésre ezen szabályszerűség Horvát-Szlavonországok­ban, hol a lakosság túlnyomó része az egyházi böjtöt szigorúan megtartó róm. kath. és gör. kel. hitfelekezet­hez tartozik s hol ennélfogva a házasságkötések aránya márcziusban (0'5) és deczemberben (0'8) jóval alul marad az egy százalékon. A házasságra lépők életkorát illetőleg ismét azzal a jelenséggel találkozunk, hogy a 25 évnél fiatalabb vőlegények ós a 20 évnél fiatalabb mennyasszonyok aránya némi elhajlással csökkenő, az idősebbeké ellenben emelkedő irányt követ. Ha az arányoknak ezen eltoló­dása a családalapítás körül kívánatos megfontoltságra vall, akkor abban kedvezőtlen tüneteket nem fedezhetünk fel, annyival kevésbbé, mivel a még mindig legjobb, legtermékenyebb korban levő 30 éven aluli vőlegények és 25 éven aluli menyasszonyok az összes házasulók­nak több, mint háromnegyed részét képezik, vőlegények­nél ós menyasszonyoknál egyaránt 76'1. Az egybekelt házaspárok előbbi családi állapotát tekintve, a nőtlenek ós hajadonok közt kötött házassá­gok aránya (protogon házasság) volt legnagyobb Magyar­országon 80'8, a társországokban 81'2; ellenben azok a házasságok, melyekben egyik fél sem lép először házas­ságra (tiszta palingam házasság), Magyarországon 6'9, Horvát-Szlavonországokban 7'5 százalékkal szerepeltek. Özvegy és elvált férfi a Magyar birodalomban 16,141 esetben kötött házasságot hajadonnal, míg legény csak 5371 esetben választotta hitvesét özvegy és elvált nők közül. (Folyt, köv.) Homola István.

Next

/
Oldalképek
Tartalom