Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-05-10 / 19. szám

állt a mozgalom élére, melyben az egyházak vezérfér fiai mind képviselve vannak. Francziaországban is megalakult mintegy 40 tagból a bizottság s az összes protestáns irányzatok képviselve vannak benne. Németországban a Református szövetség indított nagyarányú gyűjtést az emlékműre. Minden jel arra mutat, hogy 1909 július hó 10-én Genf városa hatalmas manifesztáczió helye lesz. Kálvin születésének négyszázados évfordulóján a világ protestánsai bizonyságot tesznek arról, hogy mindannyian egy nagy család gyermekeinek vallják magukat, kiket, ha egyes kisebb dogmatikai különbségek, avagy különböző nemzetekhez tartozás, távolság elválaszt is, a közös eredet és az előttük lebegő közös czél összeforraszt. Az öreg város várfokának lábánál (az Esplanade des Bastions-on) leleplezik ezt a nagy emlékmüvet, mely nem egyedül Kálvinnak, hanem mindazoknak a nagyoknak szól, kik közt mégis ő volt a legnagyobb. De nem a személyeknek, hanem az azokban megnyilatkozott hatalmas eszmének, mely a világtörténelem számára új eszméket adott, új -ösvényt szabott, új nyomokat vágott, a világ népeinek lelkében pedig kiolthatatlan világosságot gyújtott. Ebben a világraszóló manifesztáczióban a kontinens legnagyobb református egyházának, a magyar református egyháznak is részt kell vennie! Annak a hatalmas emlékműnek a felállításához a magyar kálvinisták százezreinek is hozzá kell járulniuk a maguk filléreivel! Alakítsuk meg tehát mindenekelőtt a magyar bizottságot. Ne várjuk egymást! Ne azt nézzük, kik kezdik? Álljunk mindnyájan melléjük! Nyissuk meg szivünket és erszényeinket szavukra. Indítsunk mozgalmat, hogy ez év október 31-én, a reformáczió emlékünnepén Kálvin életéről, küzdelmeiről halljon egyházunk minden fia: kicsinye, nagyja. A reformáczió emléknapján összeadott filléreinket akár az egyházi lapok útján, akár az alakuló bizottság révén juttassuk a genfi bizottsághoz. Ha mindannyian szivünkre vesszük ezt a szent ügyet, nem lesz nehéz elérnünk, hogy alig maradjon hazánkban kálvinista lélek, ki legalább egy fillérjét ne küldené a reformáczió nagy emlékmüvére. Négy-ötszázezer frankot remél a bizottság összegyűjteni. Ne feledjük, ebből több ezer reánk vár! így lesz az a szobor az egész világ s Magyarország minden kálvinistájának is közös szent kincse, így lesz annak alapja ércznél, márványnál, mindennél erősebb, mert milliók szivében lesz! Így tesz bizonyságot a harmadfél millió magyar kálvinista is arról, hogy érzi ahhoz a nagy családhoz való tartozását, melynek tagjai büszkén vallják magukat a nagy reformátorról kálvinistáknak! így fűzzük ismét szorosabbra azokat a szálakat, melyek századokon át a külföldi protestáns nemzetekhez fűztek bennünket, melyek azonban — sajnos — az utóbbi időkben annyira szakadozni kezdtek. Antal Géza tanárral együtt mi is fájó szívvel látjuk ezt. A nagy világban úgyszólván barátok, rokonok nélkül állunk. Százados küzdelmeinkben sokszor éreztük gályarabjainkkal együtt a. protestáns nemzetek barátságát, támogatását. A küzdelemnek még távolról sincs vége. Barátaink meg — bármerre tekintünk — nincsenek ; ellenségeink pedig megsokasodtak! Egyházunk minden őrállója viselje szivén, hogy hosszú évtizedek mulasztásait kell és lehet most helyrepótolnunk. Itt az alkalom! Mutassuk meg, hogy nekünk a protestantizmus keleti bástyáját védőknek a karja nem merült még ki a sok hadakozásban. Nem ejtettük még ki kezünkből sem a bibliát, sem a „vakoló kanalat!" Mutassuk meg, hogy a mi lelkünkben is él Kálvin városának ősi jelszava: „Fost tenebras lucem spéro/•' Mi is remélünk még több százados küzdelmeink, elnyomatásunk sötét éjszakája után fényes nappalt: tiszta evangéliomi alapokon nyugvó Magyarországot! Dr. Kováts J. István. A M. P. I. T. és az egyházkerületek. A M. P. I. T. az egyházkerületekhez a következő megkeresést intézte : Fötiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Tisztelettel alulírottak, a M. P. I. T. választmányának megbízásából azzal az ajánlattal bátorkodunk a főt. Egyházkerületet tisztelettel megkeresni, hogy Kálvin születésének 400-dik évfordulója alkalmából az egyházkerület körében levő leány- és fió kegy házak és szórványok számára a M. P. 1. T. népszerű kiadványaiból egyházközségi népkönyvtárak szervezésére és fejlesztésére a M. P. I. T.-gal szövetkezni méltóztassék. Ez irodalmi szövetkezés fölajánlására különösen a következő öt körülmény ösztönöz bennünket: 1. Kálvin születésének 1909. évi 400-dik évfordulója, mely kedvező alkalmul kínálkozik arra, hogy a nagy reformátor nevét és emlékét az egyházkerületek a magok szórványaiban s tíók- és leányegyházaiban, az egyetemes konvent a bel- és külföldi missziói gyülekezetekben, s a parókhiális könyvtárbizottság minden református anyaegyházban egy-egy vallásos népkönyvtár alapításával ós rendszeres fentartásával megörökítsék. 2. Az a köztudomású sajnos tény, hogy a szórványokban, üók- és leányegyházakban élő hitfeleink, idegen felekezetek közé szorulva s az élő szóval való igehirdetés áldásában ritkán vagy egyáltalában nem részesülve, mint a belterjesebb lelkészi gondozás körén kivül eső