Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-04-19 / 16. szám

évre el lenne látva. De nem használhatja, mert az alkalmi beszédek tartását specziális esetek teszik szükségessé, a melyek, ha előfordulnak is itt-amott, a körülmények rendszerint mások. A jövendő köteteknek nagy előnyük lenne, ha az alkalmi beszédek kisebb számban szerepelnének, mert az ilyen alkalmi beszédek a papság nagy részére nézve elvesznek. Sokkal helyesebbnek tartanám, ha jó, az evangéliom lelkétől áthatott közönséges beszédek volnának nagyobb számmal, ezeknek veszi legnagyobb hasznát egy gyakorló pap. A kötetet Barakonyi Kristóf két bibliamagyarázata nyitja meg; utána Rédei Károlynak Louis Harms után írt bibliamagyarázata a tékozló fiúról két részben, illetőleg két alkalomra szánt beszédben. Úgy a Barakonyi, mint Rédei bibliamagyarázatai gyakorlatiak, tartalmasak és építők. Az ilyen kifejezést azonban, még ha a bűnt akarjuk is megutáltatni híveinkkel : „betyár módra" (15. lap utolsó sor), nem tartom templomba valónak. A papnak a szavakat jobban meg kell válogatnia, mint bármely más szónoknak, mert még ha találó is a szó könnyen botránkozást szül. íme, a mit már fentebb mondottam, hogy a sok alkalmi beszéd mellett kevés a gyakorlati: 107 beszéd között csak három bibliamagyarázat. Pedig tudom, hogy papjaink igen szívesen fogadnák a szép és tartalmas bibliamagyarázatokat, mert ilyenekben valóban szűkölködünk és pedig nagy mértékben. A bibliát csak úgy helyezhetjük vissza régi helyére, t. i. népünk szeretetébe, ha azt mind jobban megismertetjük, ha annak lelkét híveinkbe beoltjuk, ha tudják és érzik, hogy a biblia az örök élet kenyere, —különösen ez anyagiakra éhes világban. A kötetnek szerintem legszebb és legértékesebb csoportját az ifjúsági istentiszteletre írt 6 beszéd képezi. Egy Csizmadia Lajos pápai theol. ak. tanártól, Adorján Ferencz nyíregyházi evang. főgimn. tanártól két beszéd, Bányai Sándor hódmezővásárhelyi ref. főgimn. vallástanártól két beszéd és Uray Sándor debreczeni ref. leánynevelőintézeti vallástanártól egy beszéd, melyek mindenikéből kiérzik, hogy íróik ismerik a gyermek, vagy ifjú lelkét, s tudják, hogy mily módon lehet arra hatni, hogy Jézus Krisztusnak megnyerjék. Egyik beszédben a szentírás ereje és fensége, másikban a történelem nagy alakjai tűnnek fel az ifjak előtt, melyek egyházunkhoz való ragaszkodásukat, a Krisztusba vetett törhetetlen erős hitet igyekeznek az ifjúság lelkében nemcsak felébreszteni, de meg is erősíteni. E beszédek külső alakjukra nézve is elütnek a többi beszédektől; nyelvezetük is itt-ott egész költői, s annál inkább alkalmasak a mindig lelkesedni tudó ifjúság érzelmeinek nemesítésére s akaratuknak a jó irányba való terelésére. Az ilyen íróktól évenként nemcsak egy ú. n. alkalmi beszéd telnék ki, hanem írhatnának több hasonló szellemű és tartalmú közönséges beszédet is, melyekkel a közjót: istenországának terjesztését munkálnák. (Folyt, köv.) Keresztesi Samu, BELFÖLD A budapesti ref. egyház szabályzata. Lapunk f. é. 13. és 14. számaiban foglalkoztunk a budapesti ref. egyház parókhiális köreire vonatkozó szabályzat-tervezettel. Elmondott véleményünkre vonatkozólag vettük és adjuk szószerint a következőket: Néhány megjegyzés Hamar István támadására, melyet a budapesti ref. egyház elnökségének javaslata ellen intézett. 1. Első megjegyzésem arra vonatkozik, hogy miért nem bocsátkozom hosszadalmas polemizálásba? Azért, mert a javaslat most már igazán nem az enyém, hanem minden budapesti ref. lelkészé és gondnoké, miután az általam készített tervezetet az egész elnökség igen sok gyűlésen alaposan megvitatta s át meg átalakította ; továbbá azért, mert félek, hogy Hamar István fejtegetéseinek beható czáfolata még azt a sok szép eredményt és üdvös intézkedést is koczkára tehetné, a mit a budapesti lelkészek és gondnokok feltétlenül biztosítani szeretnének. 2. A zuglói és kőbányai lelkészségek felállítását a javaslat nem kitolja, hanem a lehetőség határain belül biztosítja. 3. Legigazságtalanabb a támadás a katechetákra vonatkozó pontjaiban; mert egy árva szóval sem említi, hogy milyen volt a katecheták helyzete akkor, a mikor a mostani két pesti lelkész megválasztatott. Akkor inkább tanítóknak tekintettek; mi erélyesen támogattuk őket, hogy lelkészi jellegöket a zsinat biztosítsa s az egyháztanács elismerje. Akkor heti köteles óraszámuk 24 volt, most 20. Akkor egy I. o. katecheta és a zuglói h. lelkész fizetése 3300 korona volt, most, ha csak a katecheta urak zűrzavart nem keltenek, a mely minket, az ő érdekeik buzgó védőit, béníthat meg, lesz 4400 kor. Egy II. o. katecheta fizetése volt 2000 kor., most lesz 3000 kor. Tíz állandósított katecheta fizetése körülbelül évi 10,000 koronával, mondd: tízezer koronával lesz több, mint 3 évvel ezelőtt volt. Hogy ennél több is jó volna, azt a gondolatot én is melegen pártolom; de kérem, mi most nem czikkét írunk, hanem szervezet-szabályzatot készítünk és pedig, jól jegyezzük meg, körülbelül 10 évre, és míg a katecheták helyzetét igyekezünk a sok mindenféle eszközzel javítani, szervezeti szabályzatba csak azt foglalhatjuk, a miért az egyház feltétlenül helyt is tud állani. Bpest, 1908. április 14. Dr. Szabó Aladár. * * * A nélkül, hogy e megjegyzésekkel szemben hosszadalmas polemizálásba bocsátkoznám, kénytelen vagyok reájok megjegyzéseimet megtenni. Legelső sorban is csodálkozásomat kell kifejeznem a felett, hogy dr. Szabó Aladár elmondott véleményemet támadásnak és pedig egészében igazságtalan, némely részében pedig a legigazságtalanabb támadásnak minősíti. Hogy volt-e véleményem elmondásában „támadás", annak megítélését nyugodt lélekkel bízom olvasóinkra. Hogy kritika volt benne, — az természetes. Egyébként nem. tartottam volna szükségesnek a tervezettel behatóbban foglalkozni. A kritika jogát pedig egy publikált tervezette] szemben megtagadni senkitől sem lehet; annyival kevésbbé tőlem, a ki nem csak mint lapszerkesztő, hanem mint a budapesti ref. egyháznak egy adófizető tagja is foglalkoztam a tervezettel. Az a tervezet, megengedem, hogy már nem dr. Szabó Aladáré, hanem a lelkészi és gondnoki karé. De akármilyen nagy tisztelettel viseltetem is a lelkészi és gondnoki kar iránt, mégis jogot éreztem arra, hogy véleményemet elmondjam, mert hiszen nem maga a lelkészi és gondnoki kar