Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-04-19 / 16. szám

És hány lélek hasonlít a jeruzsálemi szikla­sírhoz, melyben csak leplek vannak, de örökké élő Krisztus nincs! Jámbor szokások, kegyes szer­tartások, halvány hagyományok leplébe burkolva a haldokló hit, a szürke hitközöny, a hitetlenség és az eszményt vesztett, vagy eszményt nem szer­zett lélek üressége, élettelensége. Mária Magdolna keserves kiáltása lelkem mélyéig hat: „Elvitték az én Uramat". Elvitték korunk számtalan gyer­mekének lelkéből az Urat, a megfeszített, fel­támadott Krisztust. Tudomány és művészet, politika és kenyérharcz, hagyomány és formalizmus, félszeg szabadelvűség és betűrágó igazhitűség elvitték az élő Krisztust, a hegyeket mozgató hitet, a halálnál erősebb szeretetet, az egetvívó reményt, az önzetlen és bátor becsületességet, a békés építő munkát, a tiszta örömet, az édes boldogságot sok légió lélek­ből. Sokszor rnég a látható egyházak is az adminisz­tráczio es az czeremonializmus lepleivel rakott üres sírokhoz hasonlók. Nem leplek kellenek nekünk. Elet, élet kell nekünk! Adjátok vissza — ellen­séges hatalmak — elvitt Urunkat! Nem! Mi vegyük vissza kifosztott lelkünkbe, megfogyatko­zott egyházunkba, elerőtlenedett nemzeti életünkbe az életnek felkent Fejedelmét. Nemzeti regeneráczió, erkölcsi megújhodás, hitbeli újjászületés, örök élet kell nekünk már e földön; sok gyásznap után, sok tétlenség után boldog virradat, diadalmas fel­támadás, örvendetes húsvét, hatalmas és gyönyörű­séges élet. Nyiljatok meg egek! Hallgass és áldj meg nagy Istenünk! Támassz fel és éltess feltámadott s élő Krisztusunk! „Angyalok, ti fényes lelkek, zengjetek víg éneket!" Elnyeletett a halál a diadalomig! Ne félj, csak higyj! Imádkozzál és dolgozzál! Dolgozzál s ne kételkedjél! „Élj" és soha meg nem halsz megváltott lélek, magyar Sión, hivő emberiség! Veress Jenő. Tanulmányok — tanulságok. Dr. Antal Géza, pápai ref. theologiai tanár „Tanulmányok" czím alatt egy rendkívül érdekes kötetet adott ki. Négy, külön-külön tárgyról szóló tanulmányt foglal magában a kötet, s az előszó szerint a tanulmányok czélja: előmozdítani az amerikai magyar ref. egyházak ügyével kapcso­latban keletkezett bonyodalmak közmegnyugvásra szolgáló elintézését. A mi a kötetnek az amerikai magyar egyházi ügyek intézésére vonatkozó tanulságait illeti, azokat már felmutatta lapunk mult heti számában Pokoly József. Azokhoz a tanulságokhoz nincs mit hozzá­fűznünk, legfeljebb azt az őszinte óhajtást, hogy egyetemes konventünk, illetve annak elnöksége, vegye azokat elvégre komolyan fontolóra, hogy amerikai magyar missziónk ügye olyan mederbe terelődjék, a melyben haladva nemcsak a kivánt czélt érheti el, de közvetlenebbé, testvéribbé teheti viszonyunkat az északamerikai nagy protestáns egyházakkal is. Dr. Antal Géza tanulmányai azonban, épen azért, mert különböző tárgyakról szólanak, nem­csak az előbb említett egy, hanem több irányban is tanulságosak. Érdemes azért elvonnunk belőlük a többi tanulságokat is! Az első tanulmány a magyar prot. egyház külföldi érintkezéseiről szól. Reámutat azokra a nagy valláserkölcsi, kulturális és nemzeti nyeresé­gekre, a melyekben nemzetünknek része vala a múltban, a magyar protestantizmusnak nyugat műveltebb és előrehaladottabb prot. népeivel való sűrű és közvetlen érintkezése folytán. Reámutat azokra az anyagi, erkölcsi és diplomácziai segedel­mekre, a melyeket a bennünket ismert külföldi pro­testáns népek és államok iskoláinknak, tanulóink­nak, tudósainknak s az egész magyar protestan­tizmusnak nyújtottak. Reámutatván pedig a mult e nagyfontosságú tényeire, diszkréten, de a sorok közül kiolvasható fájdalommal konstatálja, hogy „e hatás az utolsó 200 esztendőben jelentékeny mértékben gyengült és pedig, hozzátehetjük, a magyar prot. egyház hátrányára, mely a külföld szellemi mozgalmaitól hova-tovább izolálódva, kezdi veszíteni érdeklődését a külföldi protestantizmust foglalkoztató nagy pro­blémák iránt; másrészt felekezetközi helyzetének nyomása alatt legjobb erőit jogi állásának védel­mezésére kénytelen fordítani, s nem tud magától önálló, a külföldi protestantizmus fejlődésétől nem­zeti sajátosságunk befolyása alatt különböző fejlő­dési folyamatot megindítani". Ezeknek a diszkréten és burkoltan írt szavak­nak pedig az a világos értelmük, hogy a magyar­országi és a külföldi protestantizmus között hajdan fennállott érintkezésnek az újabb időkben meg­szűnésével a magyar protestantizmus szinte telje­sen izolálódott a külföldi protestantizmus vallás­erkölcsi és szellemi életétől, a nélkül azonban, hogy önmagában és önmagától képes lett volna egy önálló s életeleven magyar protestantizmust teremteni. A külföldi protestantizmus életétől való izolál­tatásunkat dr. Antal Géza részben azokra az anti­protestáns kormányintézkedésekre vezeti ugyan vissza, a melyek elzárni igyekeztek a külföldet a magyar protestáns tanulóifjúság elől; de diszkréten reámutat azokra a mulasztásokra is, a melyeket mi magunk követtünk és követünk el még ma is. 0 csak annyit mond, hogy hajdanán fejedelmek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom