Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-04-12 / 15. szám

bolyonganak. Maga ez az állapot mozgalmunknak legkevésbbé sem árt; csak szomorúan kell konstatálnunk, hogy a belügyi kormány a magyar haza irányában több százados érdemeket szerzett magyar református lelkészi kart, illetve annak országos egyesületét nem méltatja annyi figyelemre sem, hogy felterjesztésére négy hónap leforgása alatt egy igenlő vagy tagadó választ adna. Ezt is följegyezzük, mint a „szomorú idők szomorú jelét". Ám mindennek daczára is, mind alkalmas, mind alkalmatlan időben megállunk a „szabadságban", mellyel a mi Urunk Jézus Krisztus szabaddá tett bennünket. Az „igazság" mellett minden háborúságok között bizonyságot teszünk, s ha emberektől alá van is aknázva várunk, megálljuk bátran az űrállomásokat, mert azt a kősziklát, a, melyre építettünk, nem robbanthatja fel semmi sem, mert az a kőszikla a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliomának szegletköve: a „szeretet". Szeretet: Isten, anyaszentegyházunk, hazánk s egymás iránt. 'ISKOLAÜGY. " A budapesti ref. theol. akadémia tanári karának észrevételei a szakbizottságtól összeállított theologiai akadémiai tanulmányi rendre. E tervezet az öt theol. akadémia külön-külön beterjesztett tervezete alapján készülvén, gazdag anyag és sok új gondolat állt a szakbizottság rendelkezésére. Ez előnnyel együtt járt az a nehézség, melyet az igazán jónak és hasznosnak kiválasztása és rendszerbe öntése okozott. A tanári kar méltányolja a szakbizottság munkálatát, melyben a korábbi tantervvel szemben sok jó gondolat nyer kifejezést, több üdvös javításra és a theol. akadémiák tantervében és pragmatikájában nagyobb egyöntetűségre nyílik kilátás. Ezért a tárgyalás alapjául elfogadhatónak tartja. De sem lényegében, sem formájában nem tartja oly tökéletesnek, hogy azt még ájabb és újabb megfontolás és javítás alá bocsátani ne kívánná. Ezt meg is tette a budapesti theol. akadémia tanári kara a maga körében, s most észrevételeit a szakbizottság és a revíziót eszközlő felsőbb hatóság, valamint a nagy nyilvánosság elé — a kifogásolt pontokra nézve — a következőkben terjeszti: Az I. 2. rendelkezését, mely szerint a 4 évből 3 okvetlen valamelyik hazai akadémián töltendő, indokolatlannak találjuk. Csak annyi időt kívánunk a hazai akadémiákon való tanulásra előírni, a mennyi a hazai vonatkozású tárgyaknak a szabályzatban megszabott féléven és óraszámban való hallgatásához szükséges. Ezt még a németek is megengedik theol. hallgatóiknak. Nálunk a tudomány és a lelkészképzés érdeke még inkább megköveteli. Ily értelemben szövegezendő úgy e pont, mint a többi, mely ezzel összefügg (pl. a IV. B., 1, 25. és bizonyítvány formulák). II. A) a) 3. és IV. A) 2, 13. a bibliai irodalom történetet (izagogika) régi helyén, az I—II. éven s az alapvizsga tárgyai közt hagyta, miáltal megszakította a bibliai tudományok többi részével való szoros kapcsolatát s megvonta tőle a megértéshez szükséges feltételeket. Álláspontunkat világosan ós meggyőző érvekkel kifejtettük beküldött és publikált tantervünkben,1

ele a szakbizottság nem vette figyelembe. Tehát a bibliai kritika súlyos problémáival kívánja megkezdeni továbbra is a biblia „beható ismertetését" oly ifjúság előtt, mely a bibliát még kellőleg nem ismeri, mely a biblia-kritika módszerében, sőt az egész theol. gondolkozás levegőjében egészen járatlan s bámulva hallja, hogy az az öt könyv, melynek szerzőjéül eddig Mózest tanulta, nem Mózesé s nem tudja figyelemmel kisérni azt a kritikai bonczolást, mellyel előtte szétszedi tanárja az egész penta-hexa- vagy heptaleuchust. Sem a nyelvi, sem a tör ténelmi argumentumokat nem érti még s csak a tekintély szavára fogadja el. Még furcsább a helyzet, ha az újtestamentommal kell kezdenünk. A nyelvi nehézség itt jóval kisebb (bár azt mondhatnók, hogy semmi^ de helyette ott mered ijesztő űrként az ó-testamentom teljes ismeretlensége, megtoldva az apostoli kor ismeretlenségével. Már pedig Augustinus szavai szerint „in vetere (testamento) nóvum latét et in novo vetus patet". Már Augustinus és Cassiodorius s a többiek a biblia egyszerű elolvasásával kívánták bevezetni a biblia ismertetését, s íme ma a szakbizottsági tervezet deus ex machinaként kívánja odaállítani egyszerre a 2—3 hónappal előbb érettségizett ifjú elé a szinoptikus evangéliomok vagy a páli levelek problémáját. Ugyan milyen lehet az a „beható ismertetés", melyet ilyen körülmények között adhatni? Részletes bonczolásról a tárgy nagysága, az idő rövidsége s az előfeltételek (a történelmi, tartalmi, tanrendszerbe vágó ismeretek s a nyelvi készség) hiánya miatt szó sem lehet, csupán a bizonyító helyeknek s néhány szemelvénynek felolvasásáról. Ajánljuk ezért tervezetünknek idevágó részét újabb megfontolásra és elfogadásra, ott kifejtett érveink alapján, melyek ismétlésébe itt nem bocsátkozunk. Csupán a végeredményt összegezzük : helyeztessék át az izagoyika a III— IV. évre és az első lelkészképesítö vizsgára, hogy a többi bibliai tudománnyal kapcsolatba legyen hozható. Ez a szakbizottsági tervezet alapján is lehetséges, melyet alapul elfogadtunk. A módszer kérdését most nem bántjuk, mert úgy láttuk, az ajánlt módszer nem nyerte meg a szakemberek többségét. Legyen tehát e tekintetben szabad kezünk, mivel ez úgy sem alterálja a tanterv menetét, mint a hogy most az izagogikának alapvizsgai tárggyá tétele alterálja s kizárja a különböző akadémiákon — az egyöntetűség és viszonosság szükségessége folytán — más beosztás követését. Hogy mit tegyünk ennek helyébe az I—II. éven és az alapvizsgánk — tervezetünkben világosan meg van mondva: bibliaismertetést az eredeti — az 1 19Ü7. évi 7., 8. szám.