Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-05 / 14. szám
évi szabályzatnak 6-ik pontja kimondja, hogy: „Az egyház minden rendes lelkészét 4000 K kezdő fizetéssel alkalmazza, mely a beiktatás napjától számítva öt évenként, öt izben 800 koronával emelkedik, úgy hogy az a lelkész, a ki az egyház szolgálatában megszakítás nélkül 25 évig állott, 8000 K fizetésben részesül." Miként állhat meg e rendelkezéssel szemben az újabb szervezeti szabályzat ama czélba vett rendelkezése, hogy a kőbányai és zuglói körök rendes lelkészei csak 3200 kor. törzsfizetésben és ötévenként, öt ízben 400 — 400 kor. korpótlékban részesülnek ?! Szerintem sehogysem ! De nem állhatna meg ez a redelkezés akkor sem, ha nem ellenkeznék is az 1904-diki szabályzattal. A budapesti egyháznak, azt hiszem, a maga jövendő fejlődése szempontjából, elsőrendű érdeke, hogy lelkipásztorai anyagi gondoktól menten, lelkök erőit és buzgóságát az egyház építésére, az evangéliom odaadó szolgálatára fordítsák. Ez az érdek azonban együtt hordja magával azt a kötelességet is, hogy lelkészeinek megfelelő anyagi exisztencziát biztosítson. Ennek biztositásaképen állapította meg a régebbi lelkészek és a VI—VII. kerületi újabban választandó lelkész alapfizetését 4000 koronában, öt ízbeni 800—800 kor. korpótlékban, stoláris jövedelemben és szabad lakásban. S ha ennyit szükségesnek látott biztosítani a hat parókhiális kör közül négyben, — ne gondolja senki, hogy kevesebb volna szükséges a két utolsóban. Én, a ki szintén a periferián lakom, mondhatom, hogy a háztartás itt nem csak hogy kevesebbe nem, hanem többe kerül, mint a város belsőbb részeiben. Az a körülmény tehát, hogy a kőbányai és a zuglói lelkészek a város külső részeiben élnek, épen nem szolgálhat alapul arra a következtetésre, hogy ők kevesebből is megélhetnek. Az a belső városi 4000 korona a többi lelkészeknek sem biztosítana nyugodt exisztencziát, a stoláris jövedelmek nélkül. Ámde a kőbányai és a zuglói lelkészek ebben a tekintetben sem lesznek előnyben a többi négy lelkész felett ; mert hiszen csak természetes, hogy a belsőbb körökben szolgáló lelkészek 9000—17,000 intelligensebb, vagyonosabb egyháztag után mindig több stoláris jövedelmet fognak élvezni, mint a kőbányai és zuglói lelkészek 6—8 ezer, kevésbbé intelligens és a legnagyobb részben szegény egyháztag után. Ha tehát a csekélyebb javadalmazásban rejlő bizonyos rangbéli megkülönböztetést nem feszegetem is. de az osztó igazság és a lelkészek lehető nyugodt exisztencziájának biztosítása azt követeli, hogy ha már a külvárosi lelkészek a stoláris jövedelmekben sohasem juthatnak oda, a hova a belvárosiak, legalább az exisztenczia alapját biztosító törzsfizetésben és a korpótlékban egyenlők legyenek ezekkel I A második kifogásom a korpótlék számításának kezdőpontjára vonatkozik. Az, hogy a rendes lelkészi korpótlékok az újonan választandó lelkészeknél beiktatásuk napjától számíttatnak, egészen természetes. Nem gondoskodott azonban a tervezet egy nagyon könnyen megtörténhető esetre vonatkozólag. Á budapesti egyháznak már vannak tekintélyes számú, állandósított jellegű és korpótlékokat élvező katechetái, s ezek közül egy a VI—VII. kerületi, egy a zuglói, egy a kőbányai körben adminisztrátori teendőket is végez. Nem történhetik-e meg, hogy akár ezek, akár a többi állandósított katecheták közül választatnak meg az újabban beállítandó rendes lelkészek V S ha ez megtörténik, annak a katechetának 5, 10 vagy több évi szolgálata után, a mikor már egy, két, esetleg több 200—200 koronás korpótlékot élvez, mi történik már megszerzett korpótlékával? Elveszíti? Ez, azzal szemben, a ki az egyház szolgálatában oly hűséggel forgolódott 5, 10 vagy több évig, hogy ennek alapján érdemet szerzett arra is, hogy rendes lelkésszé választassék: igen méltánytalan dolog volna. Az 5. pont 4-dik alineájába teliát szerintem bel- kellene még pótolni azt, hogy ha rendes lelkésszé a gyülekezet valamelyik állandósított és már katecheta-korpótlékot élvező vallástanító-lelkésze választatnék meg, annak rendes lelkészi korpótlékigénye beiktatása napjától kezdődik ugyan, de addig élvezett katechetai korpótlékait továbbra is megnyeri. •Harmadik kifogásom, vonatkozással a 7. pontnak a segédlelkészeket illető rendelkezéseire is, a káplánok által végzett funkcziók stoláris jövedelmének megosztására vonatkozik. A 6-dik alinea, egészen helyesen, azt az elvet mondja ugyan ki, hogy a lelkészek akadályoztatása esetén a káplánok által végzett funkcziók palástdíja azt a lelkészt illeti meg, a kinek helyettesítésében a segédlelkész eljárt; azonban a 7. pontnak a segédlelkészekre vonatkozó része a három segédlelkészről nem úgy szól, mint a gyülekezetnek, hanem csak mint a kálvintéri, józsefvárosi és budai parókhiális lelkészek segédlelkészeiről, s ebből a gyakorlatban esetleg az a felfogás fejlődhetnék ki, hogy a segédlelkészek akkor is, a mikor más parókhiális körökben végeznek funkeziót, azt nem az illető parókhiális kör, hanem a saját parókhusuk helyettesítésében végzik, tehát a palástdíj is az utóbbiakat illeti. Minden félreértés kikerülése végett tehát a 7. pontnak a segédlelkészek működésére vonatkozó pontja olyképen volna módosítandó, hogy az egyház, az összes rendes lelkészek kisegítésére segédlelkészeket — egyelőre hármat — alkalmaz, a kik közül egy a kálvintéri, egy a józsefvárosi, egy a budai lelkész melleit szolgál, szükség esetén azonban a többi parókhusok helyett is szolgálni köteles és a más par. körben végzett funkezió palástdíja azt a lelkészt illeti, a melyiknek körében a funkeziót végezte. így óvathatnak meg a parókhiális jogok; mert bár természetes a tervezetnek ama rendelkezése, hogy a hívek akármelyik rendes lelkészt kérhetik fel a lelkészi funkezió elvégzésére és ebben az esetben a palástdíj a fungáló lelkészt illeti, de az is természetes, hogy ha a funkeziót nem maga a rendes lelkész, hanem a káplán végzi, akkor az ne a kálvintéri, józsefvárosi, bndai stb. parókhusok, hanem az illető parókhiális kör lelkészének helyetteseként tekintessék és a palástdíj azt a parókhust illesse, a melyiknek körében a funkezió végeztetett. A presbitériumról és a parókhiális tanácsról szóló 6-dik pontnak a presbiterek számarányát illető rendelkezésére az a megjegyzésünk, hogy az egyes par. körök presbiter-számaránya egy kissé aránytalan. Á tervezet szerint az I. kört 28, a II-dikat 20, a III-dikat 24, a IV-diket 16, az V-diket és Vl-dikat 6—6 presbiter megválasztása illetné. E számításnak alapját a tervezet szerint a hívek száma és az adózási viszonyok képezik. Ha azonban utána í-zámítunk, akkor az derül ki, hogy az I. kört lélekszám szerint 24, adózás szerint 27V2 , a II-dikat 22—14, a III-dikat 25—267„ a IV-diket 12— 187-2, az V-diket 7—43 /4 , a Vl-dikat 10—53 /4 presbiter választása illeti meg. Ha a két szám közötti középarányosokat kikeressük s egyszersmind a par. körök már meglevő, illetve jövendő fejlődését is számbavesszük, akkor a presbiterek számarányát így állíthatjuk fel: kálvintéri kör 27, józsefvárosi kör 20, VI—VII. ker. kör 25, budai kör 16, kőbányai kör 6, zuglói kör 8, a mely esetben természetesen a presbiteri póttagok számaránya is megfelelőleg módosul. Á 7. pontnak a segédlelkészeket illető rendelkezéseire vonatkozólag már megtettem megjegyzéseimet. Most
