Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-04-05 / 14. szám

hogy a hívek és a lelkészek gyakran érintkezzenek, mind az istentisztelet helyén, mind a hivatalos és a beimissziói lelkipásztorkodás körében. A mellett a területbeosztás mellett azonban, a melyet a tervezet kontemplál, ezek az utóbb említett és pedig elsőrangú érdekek alig nyerhetnek kielégülést. A Kálvintéri parökhiális kör. a mely a belvároson kivlil a IX. és V. kerületekre is kiterjed, a Duna mentén, Erzsébetfalvától kezdve az újpesti vasúti hídig terjed, majdnem 13 km. hosszú szalagban, a parókhiája az alsó határtól 3V8

, a felső határtól 9 km.-re esik, A zuglói parökhiális körnek is, a mely nemcsak a VII. hanem a VI. kerületnek az Aréna-úton kívül fekvő részére is kiterjed, északi határpontja, nagyon ritkán beépített s rendes utakkal csak szegényesen ellátott területeken át, szintén 47-2 kilométerre esik parókhiájától. Ebben a két parókhiális körben, bármilyen buzgó legyen is a lelkipásztor, a legnagyobb odaadással sem vonhatja templomához a több kilométerre lakó híveket; de ugyanez a nagy távolság lehetetlenné teszi magára a lelkészre nézve is hívei intenziv lelkigondozását s az egyházi élet kivánatos fejlesztését. Ezen a bajon csak azzal lehetne némileg és egyelőre segíteni, ha a tervbe vett hat kör helyet hét kör állapíttatnék meg, s a főváros területe úgy osztatnék be ezekbe, hogy a templom és a parókhia lehetőleg a körök középpontját foglalja el. Szerintünk czélszerűbb volna a következő parókhiális beosztás: I. Kálvin-téri kör: IV. ker. és a IX—V. kerületeteknek a Nagykörúton belőli része. II. A józsefvárosi kör: a IX—VIII. kerületeknek a Nagykörúton kívül eső része és a Tisztviselő-telep. III. Az erzsébetvárosi kör: a VI—V. kerületnek a Nagykörút és az Aréna-út által határolt része. IV. Az angyalföldi kör: a V—VI. kerületnek a Dráva-utcza, Aréna-út és a magy. áll. vasutak nyugoti vonala által határolt része. V. A zuglói kör: a VI—VII. kerületnek az Arénaút, a magy. áll. vasutak nyugoti vonala, a körvasút és a külső Kerepesi-lit által határolt része. VI. A kőbányai kör: a X. kerület, a Tisztviselőtelep nélkül. VII. A budai kör: az I—II. kerület. Új kör volna tehát szervezendő, ha másként nem is, egy adminisztraturával, az V—VI. kerületek legkülsőbb részei számára, mert ezek a tervezett beosztással oly roppant távol esnek a Kálvin-téri-, illetve erzsébetvárosi, illetve zuglói parókhiától, hogy lelki gondozásuk szinte fizikai lehetetlenség. S ezen kívül legyen szabad megemlítenem, hogy az egyház 4—5 évvel ezelőtt maga szükségésnek ítélte, hogy ezen a területen istentiszteleteket tartson ; továbbá azt is, hogy itt, a gyárvárosban van nagyon nagy szükség az evangéliomi lelki gondozásra és a felforgató szocziálizmus ellensúlyozására. A tervezet 2. pontjának utolsó bekezdéséhez is van egy pár komoly szavunk. Ebben a pontban a tervezet a budapesti egyháznak hat évig terjedhető szabad kezet kiván biztosítani a kőbányai és a zuglói parókhiális köröknek rendes lelkészekkel ellátására. Ezt a hat esztendei haladékot, tekintettel az 1904. évi pesti egyh. megyei gyűlés amaz óhajtására, a mely szerint a kőbányai és zuglói körök, mihelyt lehetséges, rendes lelkészekkel látandók e! ; továbbá tekintettel arra a pár év előtt kifejezett elvre, hogy a parókhiális körök akkor láttatnak el rendes lelkészekkel, ha egyházi adójuk legalább a lelkészi törzsfizetést fedezi, — hosszúnak látjuk — különösen a zuglói körre nézve. Ez a kör, a tervezethez csatolt statisztikai adatok szerint, már 1906-ban 7533 lelket számlált s 1907-ben 3530 kor. egyházi adót fizetett be. 1906 óta ez a terület jelentékenyen népesedett, úgy hogy lélekszáma bizonyára felül haladja jelenleg a 8000-et, s a már az idén beszedett egyházi adó összege arra mutat, hogy az év végére meg fogja haladni a 4000 koronát. Az idén, Isten segítségével, ki fog bővíttetni a zuglói templom s felépül mellette a parókhiális épület. Vájjon mindezekkel nem ért-e meg már a zuglói egyházrész arra, hogy rendes lelkésszel láttassék el? Szerintünk: igen, s épen ezért lehetővé tenni azt, hogy a rendes lelkész beállítása még hat évig kitolható legyen, aligha egyezik meg azzal a szép, egyházfejlesztő czéllal, a melyet a tervezet maga elé tűzött! A lelkészválasztásról szóló 3. pont ama rendelkezése, hogy a rendes lelkészt az egész egyház jogosított tagjai választják meg, nem áll ugyan ellentétben a zsinati törvényekkel, mert a zsinati törvények rendelkeztek ugyan a nagynépességű gyülekezeteknek parókhiális körökre osztásáról, de már arról nem, hogy a körök lelkészeit a korbeli hívek, vagy pedig az egész egyházközség jogosult tagjai választják-e meg? — azonban gyakorlati szempontból mégis czélszerűbb lett volna a tervezetbe azt venni fel, hogy a körök lelkészeit a korbeli hívek választják. Mert igaz ugyan, hogy a rendes lelkészek a parókhiális körökre oszlott, de mégis egységes gyülekezet hivatalnokai; de az is igaz, hogy legelső sorban saját parókhiális köreik lelkipásztorai, a kik eredményes működést csak abban az esetben fejthetnek ki, ha korbeli híveiknek tiszteletét, bizalmát, szeretetét bírják. A tervezet szerinti választásmód mellett azonban könnyen bekövetkezhetik az (tartunk tőle, hogy épen Budapesten legközelebb be is következik!), hogy a más korbeli választók többsége az érdekelt kör jelöltjét megbuktatja, s így a par. kör. lelkészi hivatalát olyan ember tölti be, a kit a hívek nem kívántak lelkipásztoruknak s a ki a szükséges szeretet és bizalom helyett szeretetlenséggel és bizalmatlansággal találja magát szemben. Czélszeiű-e erre munkálni, akár a lelkész, akár a hívek szempontjából? Semmiképen nem, s azért igen óhajtandónak tartanám, ha az egyháztanács úgy módosítaná a tervezet eme pontját, hogy a parókhiális körök lelkészeinek megválasztását az illető kör választásra jogosult tagjaira bízná. A 4. pontnak ama rendelkezéséhez, a mely szerint az egyháztanács lelkészelnökét a lelkészek közül a presbitérium választja, s ezzel szemben a többi lelkész törvényben gyökerező esetleges jogairól eleve lemond, — csak azt a kérdést fűzöm, hogy ez a rendelkezés megállhat e, mint belköriileg jogosult, az I. t.-cz. 38. §-a mellett, a mely akképen intézkedik, hogy a hol több lelkész van, ott a presbitérium elnöke a helybeli szolgálatra nézve idősebb lelkész? A lelkészek fizetéséről s a palástdíjak megosztásáról szóló 5. pont ellen több érdemlegi s kifogásom van. Legelső sorban is megengedhetetlennek s a 4. pont ama kijelentésével, hogy: „A lelkészek között rangkülönbség nincs," ellentétben állónak tartom azt, hogy a kőbányai és zuglói körök lelkészeinek kisebb fizetés és kisebb korpótlék állapíttassék meg, mint a milyennel a másik négy kör lelkészei rendelkeznek. Olyan megkülönböztetést látok ebben, a melybe a budapesti egyháznak nem volna méltó belemennie, már csak a jó példaadás szempontjából sem; — s olyan rendelkezést, a mely ellentétben áll a budapesti egyháznak 1904-ben a kerület által jóváhagyott szabályzatával. Ennek az 1904.