Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-04-05 / 14. szám

nös hadsereg' a Molard-térre. Baud szindikusnak ismét volt indítványa. A tömeg az Ujházat akarta melegiben megtámadni, mások meg egyenesen fel akarták azt gyújtani. Az utóbbit hamarosan elvetették, arra az ellenvetésre, hogy így az egész Német-utcza könnyen eléghet. Ostrom alá kell venni házat! Ámde ha ezt megteszik, igen czélszerű bevárni a többi csapatokat; minél nagyobb a támadó erő, annál biztosabb a győzelem. Nem lehetetlen, hogy a túlnyomó erő láttára a felforgatók önként megadják magukat. Időközben újra nyugtalanság lepte meg az embereket. „Menjünk, induljunk !" kiáltották. „Az ám, — szólt a szindikus — de Baudichon házának ostromára ágyúk kellenek." Ez új foglalkozást adott a tömegnek; nagy számmal a fegyvertár felé rohantak. Míg ezek a Molard-téren végbementek, az evangéliom hívei Baudichon házában szorongó lélekkel várták a fejleményeket; ámde bátorságuk csak növekedett. „Hiszen — így szóltiik egymáshoz — ha a világon az igazságot mindenki elfogadná, békében élnénk; ámde a többség ellene szegül, nem vallhatjuk a Krisztust a nélkül, hogy ellenállásra s gyűlöletre ne találnánk."1

Ilyen s ezekhez hasonló beszédek között teltek az órák. A clarissa apáczák ezalatt litániát mondottak és hangosan imádkoztak: „0 szent Szűz, adj győzelmet a keresztyéneknek!"3

Az evangéliom hívei a végsőre határozták magukat; kivonultak Baudichon házából, ha megtámadják őket, védeni fogják magukat.3 Rendkívüli látvány! Az evangéliom hívei előjöttek, hogy hitükért, ha kell meghaljanak ; majd sorakoznak „svájczi szokás szerint", ötös csapatokat alkotván. Eltűnt közöttük minden rangkülönbség; confessorok, hitvallók voltak mindannyian, készek a halálra ! Utilisztikus korban élünk, talán sokkal okosabbak vagyunk, mintsem vérünkkel hitünkről tanúbizonyságot tenni hajlandók volnánk; de azért lehetetlen, hogy az ilyen pillanatok nagyszerűségét föl ne ismernők, mert van valami magasztos abban, mikor az ember a kicsiny érdekeken felül emelkedve — föl tudja magát áldozni az igazságért! A várakozás, tervezgetés a Molard-téren várakozó sokaságot kissé lecsillapította. A szindikusok addig húzták-halasztntták a dolgot, míg végre bizonyos nyugalom lett úrrá, mert „az okoskodás halála a tettnek" ; mikor pedig a maroknyi „szabad halálra kész" csapat előállt, csendes lett az egész tér. Azok állottak a tömeg előtt, a kiket naponkint láttak a városban, apák, ifjak. A nők egyszerre zokogásban törtek ki; ilyen kiáltások hallatszottak: „Az apa fiával áll szemben! A testvérek a testvérek elíen! A szomszédok a szomszédok ellen, készek egymást legyilkolni l"4 E jelenetnek néhány freiburgi kereskedő tanúja volt. A derék svájcziak nem állották meg szó nélkül. Az 1 Froment Gestes de Genéve p. 54. stb. 2 U. o. 3 Vim vi repulsaturi. Msc. Turillini. Merlé d'Aubigiié III. 513. 4 Froment eml. m. 54. evangéliom barátaihoz lépve így szóltak: „Nagy tömeg áll veletek szemben ! Egyezkedni kell!" Ezek arra utaltak, hogy csak védik magukat. „Mi — tették hoz^á — békében akarunk Isten akarata szerint élni!"1 A freiburgiak erre a tömeg azon részéhez fordultak, a melyben a papok állottak és rámutattak arra, hogy hivatásukkal, állásukkal ellenkezik az, a mit cselekesznek; ne is higyjék azt se, hogy e megtámadottak könnyen meg fogják magukat adni. Ingerült tiltakozás volt a válasz, mire a freiburgiak a néphez szólottak: „Ne öljétek meg barátaitokat, fiaitokat, rokonaitokat! Ha ennek meg kell történnie, ám tegyék meg a papok I"'2

Beszédük tetszésre talált és az ingadozó tömegből, mely nem régen azelőtt ingerülten várta a rohamot, ilyen szavak hallatszottak: „Ki kell egyezni! Békülni kell!" A pillanatot a szindikusok ügyesen felhasználták. Három-három kezest vettek magukkoz a két pártból, hogy nyugodtan tanácskozhassanak s azután kihirdették : A ki békésen haza nem megy — felakasztatik! A ki mást sérteget, ingerel — megkorbácsoltatik ! A kezeseket a hatóság a csend helyreálltáig magánál tartja. Sokan kelletlenül fogadták a rendeletet, de a mi ennél sokkal fontosabb, a rend legalább egyelőre — helyreállt. Legkevésbbé voltak az eredménnyel megelégedve az egyházfiak, legalább Jussié testvérnek szavaiból ilyesmire lehet következtetni: „Ez a béke nagyon aggasztja a keresztyéneket. Ki kellett volna őket e világból üldözni. Az igazat megvallva, ez többet ért volna, mint életben hagyni."3 Azt említeni sem kell, hogy igen-igen sokan nem így gondolkoztak, s hogy sok hitves, gyermek, testvér örömkönyeket sírt, mikor a szerencsés fordulat után visszatért egy-egy családba az, a kinek életéért annyira aggódtak. Dr. Pruzsinszhy Pál. BELFÖLD. A budapesti ref. egyház újabb szervezési szabályzata. II. Legelső kifogásunk a parókhiális körök területbeosztására vonatkozik. A tervezet azt mondja, hogy a hat parókhiális kör megállapításánál az egyháztagok elhelyezkedése, anyagi viszonyai, valamint az eddigi egyházi fejlődés voltak az irányadók. Nem kételkedünk ebben; azonban szerintünk ezeken kívül még- más körülményeket ís figyelembe kellene venni a parókhiális körök központjainak és határainak megállapításánál. Ilyen a hivek egy házias érdéklődésének felkeltése és fejlesztése, a mit a tervezet 1. pontja különösen hangsúlyoz; azután a hívek azon érdeke, hogy parókhiális körük központját lehetőleg közel találják; a lelkészek azon érdeke, hogy akár a lelki gondozás, akár a lelkészi funkcziók végzésével híveikhez lehetőleg közel essenek; s végül a jövendő fejlődés érdeke, a mely azt kívánja, 1 U. o. — 2

ü. o. — 3

Jussié e. m. 56. M. Aub. e. m. III. 522.