Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-29 / 13. szám

Csak egy példát hozok fel. A Fogyasztási szövetkezeteket általában a zsidóság úgy tekinti, mint antiszemita eszközöket az ő megélhetésök ellen. Mindent megmozgat a magyarországi kereskedelmi osztály, hogy nyugtalanítsa, lehetetlenítse ezeket a szövetkezeteket. Holott, ha egyetemes társadalmi előhaladás szempontjából tekintjük és ítéljük meg, tiszta belátással és nem az osztályérdek szűk keretében, nem találhatunk ebben egy szemernyi antiszemitizmust sem, hanem igenis, az általános gazdasági előhaladásnak egy áldásos eszközét. Sőt éppen azon akadályozó önzés ellen küzd, mely miatt támadnak a társadalmi forrongások, elégedetlenségek. Tiszta lélekkel mondhatom, a saját tapasztalataimból és életemből, hogy a szövetkezeti élet folytán, összeköttetésbe jutva gazdasági egyesületekkel; olvasva ezek kiadványait, füzeteit ; közgyűléseiken szemtől-szemben állva vezető emberekkel; figyelve és vizsgálódva a látottak és hallottak körül: szellemem, látásom tágult, tisztult; kevés költséggel többször nagyobb utat tehettem, magasabb lelki élvezetekben részesülhettem és másoknak is segélyére lehettem, egyszerű embereim is részesültek hasonló előnyökben. Az életnek igaz javát keresve, alkalmas eszközeit kutatva, szépen rájövünk Krisztus urunk ama figyelmeztetésének mély igazságára: „nemcsak kenyérrel él az ember!" Csodálatos! éppen a kenyérkeresés utai is erre vezetnek! Azt megvallom, hogy mélységes emberszeretet nélkül semmire sem boldogulunk a szövetkezeti életben. De hát ugyan mit is adhat nekünk az élet emberszeretet nélkül ? Körültem, a mi vidékünkön, szépen fejlődő szövetkezetek vannak, paptársaim vezetése alatt. Ezek is igazolhatják, a miket itt leírtam. •i* Andrássy Kálmán, buji ref. lelkész. Egy pár szó a ,,esavapgók£

í

-ról. — A „Religió" t. szerkesztőségének figyelmébe ajánlva. — (Folytatás és vége.) Azt kérdeztük már előbb: mi maradna a XVI. század irodalomtörténetéből, ha „obskurus és külföldön csavargott prédikátoraink" nevét kihagynék belőle? S azt kérdezzük most: mi maradt volna 'Magyarországból Bocskay fölkelése, Bethlen hadjáratai, a protestáns, de később áttérített Rákócziak nélkül ? ! Ha nem lett volna hitvalló őseinkben a százados üldöztetések s elnyomatások közepette oly nyakas kitartás: hol tanítaná ma Friedreich István a magyar történelmet magyar nyelven? Nem gondolja, hogy miként az ellentállásra ^evésbbé képes, hajdan protestáns cseh királyságból róm. kath. cseh tartomány lett, úgy a XVI. század végén úgyszólván teljesen protestáns magyar királyságból is r. kath. magyar tartomány vált volna ?! Avagy talán jobb is lenne Lp^ ^ kedves tanár úr ?! Ugyebár méltatlanul kárhoztatj mi eretnek történetíróink II. Ferdinándot, ki inkább akart egy elpusztított,- mint egy elátkozott ország fölött uralkodni ?! S ha nem voltak a protestánsoknak hazafias szolgálatai, miért idézték a protestáns lelkészeket százával Pozsonyba? Miért küldték el őket gályaraboknak? Miért hurczoltatta Caraffa a protestánsokat az eperjesi vértörvényszék elé? S miért kezdődött a protestánsok elnyomásával az irodalomban, a történelemben egyaránt „nemzetietlenének nevezett kor?! S mi lett volna a magyar nyelvből, ha az erdélyi protestáns fejedelmek udvarában fönn nem maradt volna tisztán, századokon át? Ha a protestantizmusnak nincs ilyen nagy érdeme a magyar nyelv ápolása és megőrzése körül, hogy van az, hogy nem magyar anyanyelvű „pásztoraink" közül is többen a magyar nyelv lelkes bajnokaivá válnak ? Hogy van az, hogy pl. a szász szülőktől származó Heltai Gáspár csak felnőtt korában tanul meg magyarul s mégis ő írja az első magyar ágendás könyvet s magyar történelmet?! S mi lett volna a magyar nyelvből, ha a protestáns iskolák százai nem őrizték volna a magyar kultúrának sokszor csak pislogva égő tüzét, s a protestáns nyomdák nem terjesztették volna a magyar nyelvű termékeket? De Görcsöni úr érzékeny lelkének fáj az is, hogy a kálvinista és lutheránus iskolákat, mint a nemzeti szellem dolgában utolérhetetlen tudományosság forrásait s az előítéletektől mentes fölvilágosodás terjesztőit", s nevelés tekintetében is magasan a pápista iskolák fölött állókat emlegetik. Pál apostol szavaival együtt azt mondjuk „az igazság ellen rúgódozó" kiválónak : „nem cselekedhetünk semmit az igazság ellen ..." (II. Kor. 13. 8.) Lássa Görcsöni úr, ha tanárjelölt korában, mint illett volna, szorgalmasan eljárogatott volna a magyar művelődéstörténeti előadásokra, hallhatta volna, hogy az a cziszterczita-rendbeli tanár, a „magyar közoktatásügy története" czímű előadásaiban minő elismeréssel szól a magyar protestáns iskolákról, s szerzetes létére elismeri, hogy az ön eszményképei: a jezsuiták is a nagy reformátorok tanítási és nevelési elveit fogadták el alapul. De ön előtt, nagy férfiú, egy egyetemi professzor mégnem megy tekintély számba ; azért kénytelenek vagyunk másra, — az ön felfogása szerint — nagyobb tekintélyre hivatkozni. Ha a magyar róm. katholiczizmus megmentésére irányuló nemes buzgólkodása s a Pázmány-sajtóirodában elfoglalt méltóságteljes hivatala mellett szakíthat magának egy kis időt, vegye kezébe Fraknói (Franki) Vilmos püspöknek „A hazai és a külföldi iskolázás a XVI. században" czímű könyvét. Abból, ha mást nem is böngészhet ki, annyit mégis észrevesz talán, hogy szerinte a XVI. században 164 iskola volt; ebből 121 protestáns, 9 uniárius és csak 34 róm. Icath. Azután próbálja néhány pillanatra elfeledni azt az alapelvét, hogy a mi nem római .s, az mind tűzre vetendő, s talán rájön, hogy van valami érdemünk nékünk, protestánsok-