Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-29 / 13. szám

pon szerveztetik. A tagok, a presbiterek számának két­szerese arányában a parókhiális körök által választat­nak. A parókhiális körökben par. tanács alakítandó, a melynek tagjai a lelkész, a kör presbiterei és egyház­közgyűlési tagjai és ezeken kivül a körök területén lakó hívek által választandó annyi tag, hogy az 1—4. körben a tanács tagjainak száma 100, az 5 — 6. körben 60 legyen. A választott tagok a presbitérium által erősíttetnek meg. A parókhiális tanács tagjai 12 . évre választatnak, de a presbiterekre nézve a törvényben előírt arány szerint újíttatnak. A parókhiális kör a lelkészelnök mellé társ­elnököt, jegyzőt, pénztárost és ellenőrt választ. A paró­khiális tanács csak a kör czéljaira begyűlt vagy adott vagyont kezeli; megállapítja a kör évi költségvetését, ellenőrzi a kör számadásait és javaslatot tesz az adó­kivetésre nézve. A parókhiális tanács a lelkészt támo­gatja ; az egyházi élet élénkítésére bizottságokat alakít, diakónusokat és diakonisszákat állíthat be és a vallás­tanítást ellenőrzi. A 7. pont a vallástanítás és a segédlelkészek felől rendelkezik. A vallástanítók lehetnek óraadók (theologu­sok, tanítók), segédlelkész-hitoktatók, II. osztályú és I. osztályú állandósított hitoktatók. A vallástanítók óradíja időről-időre állapíttatik meg. A segédlelkész-hitoktatókat a kerületi gyűlés, illetve időközben a püspök rendeli ki, s fizetésük 1600 kor. és 400 kor. lakáspénz; törzsfize­tésük azonban egy évi sikeres működés után 1800 koro­nára emelhető. A II. osztályú állandó hitoktatókat, a lelkészi oklevéllel bíró segédlelkészek vagy a rendes lelkészek közül a presbitérium választja. Fizetésük 2400 kor. törzsfizetés és 600 kor. lakáspénz. Ilyenné valaki csak akkor választható, ha legalább egy évet a budapesti egyház szolgálatában töltött el. A II. oszt. állandó hit­oktató öt évi működés után I. osztályú hitoktatóvá lesz. Fizetése 2600 kor. törzstizetés, 800 kor. lakáspénz és öt évenként, öt ízben 200 — 200 kor. korpótlék. Törzs­fizetésiiket a presbitérium 2800—3200 koronára, lakás­pénzüket 1000 koronára emelheti. A hitoktatók testületet alkotnak s a presbitériumban az általuk választott tag és a köziilök választott presbiter által képviseltetnek. Hitoktatói teendőiken kivül az ünnepeken templomi szol­gálatokat is tartoznak teljesíteni. Rendszeresen végzett lelkészi szolgálatokért külön díjazásban részesülnek. Óráik száma hetenként 22, két évi szolgálat után 20. Az 1., 2. és 3. parókhiális körben az egyház a lelkészek mellett egy-egy segédlelkészt tart, a kiknek javadalma 1600 kor. és természetben való lakás, fűtés és világítás Legalább egy évi sikeres működés után fizetésük 1800 koronára emelhető A segédlelkészek közül a budai 12 vallástanítási óra tartására is kötelezve van; általában pedig kötelesek más parókhiális körökben is lelkészi szolgálatokat végezni és palástdijaikat annak a lelkésznek beszolgáltatni, a ki helyett a szolgálatot teljesítették. A 8. pont az egyház egyéb tisztviselőiről intézkedik. A 9. pont pedig fentartja az egyháznak azt a jogot, hogy a jövő fejlődésnek megfelelőleg újabb parókhiális köröket szervezhessen, a nélkül, hogy a már alkalmazás­ban levő lelkészek ennek következtében palástdíj-kárpót­lásra igényt tarthatnának. Ez a rövidre összefogott tartalma a szervezeti sza­bálytervezetnek. A mi benne van, kétségtelenül a legjobb akarattal foglaltatott bele és elég szép képét mutatja a budapesti egyház jövendő fejlődésének. Egyik-másik pontja ellen azonban vannak érdemleges kifogásaink, a melyeket, a dolog nagy fontosságát tekintve, szükséges­nek látunk kifejezésre juttatni Eleve jelezzük azonban, hogy kifogásaink elmondásával nem okvetetlenkedni akarunk, hanem csak a budapesti egyház javát kívánjuk előmozdítani. H. I. (Folyt, köv.) Szövetkezeti munka eredményei egyházi életünkben. (Folytatás és vége.) Végül, ránk lelkészekre nézve, egy nagy előnyét említem fel a szövetkezeti életnek: — nagymértékben tágítja látókörünket; belátását azon kölcsönhatásnak, mely Krisztus urunk szavával a szolgálatkészség erkölcsi tör­vényévé magasztosul. A papnak kétségkívül nagy tudásra van szüksége. A nagy tudás : — a nagy belátó erő. Az ó-testamen­tomban Jahve maga választotta ki akarata kinyilatkoz­tatása végett a prófétákat, s .felruházta ama fenséges szemlélettel, melyet a legnagyobb költő „szent őrületnek" nevez. Krisztus urunk is igér ilyen lelki belátást tanít­ványainak : „titeket királyok elé, birák elé állítanak, de ne törődjetek vele, mit kelljen mondanotok, mert az én mennyei atyám a szükséges pillanatban megmondja nektek, mit kelljen mondanotok!" Ma már a lelkészképző intézetekben tanulnák, vagy szereznék meg ezt a belátó erőt; azonban köz­tapasztalat szerint, ez nem mindenkinek sikerül. Sőt sok leendő pap nagyon is szűk látkörrel. gyenge belátás­sal hagyja ott az intézetet s foglalja el szent hivatalát, s isteni megbízatás helyett egy darab kenyér lesz élete czélja. Aztán a társadalmi élet csodálatos szövevénye úgy befogja, mint pókháló a legyet. A szövetkezeti élet, még a közönségesebb, de jó­akaratú lélek előtt is, új utakat, új összeköttetéseket, egy­másrahatásokat tár fel s önként megoldódik sok össze­visszaság. Különösen mai időben, a szocziális élet, köz­gazdaság. kereskedelem, ipar, százféle hivatalok, élet­foglalkozások, egymástól elkülönítve, mint egymás ellenségei, farkasszemet néznek: holott összhatásukban nemcsak egymás mellett megférhetnek, hanem egymást segítik. Es a mi fő, mindannyia az egyén erkölcsi éle­tének hatalmas eszköze lehet. S nekünk, papoknak kell oda törekednünk leginkább, hogy a társadalom anyagi ellenható erői és törekv esei ma gasabb erkölcsi harmó­niába jussanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom