Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-29 / 13. szám

ként óhajtották volna a reformokat, ha t. i. olyan könnyen és kényelmesen elérhették volna. Azután meg a küldött megjelenése sem volt valami megnyerő.* A fiatal ember szíve elszorult, összeszedte kis podgyászát, azután fejét tenyerébe hajtva, igen szomorúan gondolt arra, hogy visszamegy. Valami visszatartotta.2 Egyszerre megkönnyebbült lélekkel felállott s most már új gondolatok foglalták el elméjét. Néhányt sort papírra vetett, ezzel a nyomdába ment, s másnap az utczasarkokon ezt a hirdetést olvasták a járókelők:, „Egy ember jött a városba, a ki mindenkit, kicsinyt és nagyot egyaránt francziául írni és olvasni megtanít egy hónap alatt. Azoktól, a kik ezt meg nem tanulnák a jelzett idő alatt, fáradságáért mit sem kiván. Ez az ember ^ Mulard-tér mellett, az „Arany kereszt''-ben tartózkodik. Itt többféle betegséget is gyógyítanak — ingyen".3 A különös tanítónak híre terjedt, Froment kitűnően vitte a dolgát, még a számolásra is oktatta a gyermekeket. Türelme, szeretete, szép franczia kiejtése nemcsak a gyermeksereget, hanem a szülőket is odavonta. A felnőttek a tanítás végére jöttek el, mert ez az idegen az előadás végén bibliai helyeket olvasott fel és magyarázgatott. Csudás hatásuk volt e magyarázatoknak.' Előkelő hölgyek, férfiak hallgatták; előjöttek azok is, a kik azelőtt a jövevényről tudni sem akartak. A papság némán nézte a dolgok folyását, míg valami Mohennos Tamás nevű ember nem emelte fel szavát, hogy íme a régi püspöki városban, az egyháziak szemeláttára dúl az eretnekség. A Madeleine-templom vikáriusa végre felemelte szavát s a szószékről támadta meg a „buta és hazug" idegent. A templomból kijövet négy tekintélyesebb pblgár egymás között szóvá tette az ügyet. Általános kijelenté* sekkel elintézni ily fontos dolgot nem lehet; alkalmat kell nyiíjtani a plébánosnak, hogy a Szentírásból mutassa elő a maga igazát. Megegyeztek. Az 1532. év utolsó napján, a kitűzött időben megérkezett a négy polgár s megérkezett hosszú várakozás után a plébános is, egy nagy és igen sok helyen jelzésekkel ellátott könyvvel. Alig indult meg a vita, az urak óvást emeltek, mert a pap nem a bibliára támaszkodott. Mikor szóvá tették, hogy az egyezség értelmében egyes-egyedül az írás vehető figyelembe, az egyházi férfiú méltatlankodva mondá, hogy hiszen ez ama híres nevezetes Lyrának kommentára. A vita alapjául az urak kizárólag a Szentírást óhajtották venni, minden idegen elem belevegyítése nélkül. így a dologból semmi sem lett. Alig tettek azonban a jelenlevők készületet a távozásra, roppant tömeg vette körül a házat; sok pap jött a helyiségbe s az urak alig tudtak utat törni maguknak. Az izgalom nagy volt, még a harangokat is félreverték, mert az a hír terjedt el a városban, hogy a Madeleine-templomot az „iskolamester" számára erőszakkal akarják elfoglalni. A szomszédságban a szt. Klára-1 U. o. 412. 2 Se revocari sensit. u. o. 3 Les actes et gestes merveilleux de la cite de Geneve par A. Froment. p. 13, kolostor szegény apáczái nagyon megijedtek. Egyikük J. de Jussié testvér, a kinek naplói pompás és meghatóan naiv dolgokkal vannak tele, — azt írja, hogy sok apácza sírt. Ez egészen természetes és igaz lehet; de azt, hogy azért sírtak, mert azt hitték, hogy most menten férjhez adják őket, hihetjük is, nem is. A tanács menten, még Szilveszter estéjén-összejött s kimondotta, hogy Froment Antal többé az emberekhez szólani ne merjen; a polgárokra pedig reáparancsolt, hogy mindenki azt higyje, a mit atyái hittek. A tanács bölcsesége a genfieket nem hatotta meg. Az újév reggeli órái feszült izgalomban tartották a kedélyeket. A nép a templomokba tódult. A templomi ájtatosság végeztével valaki elkiáltotta magát: „Menjünk, hallgassuk meg Froment-t!" A tömeg Froment iskolája felé özönlik, egy perez alatt megtölti a termet, a folyosót, sőt a szomszédos utczákat is. Keresik a reformátort; végre előhozzák, de a terembe a legnagyobb erőfeszítés mellett sem juthat be. Az „Arany Kereszt"-hez közel van Genfnek nagy piacza, a Molard-tér. Valakinek eszébe jut, hogy menjenek oda. Az indítvány visszhangra talál. A téren levő padok közül egyet a középre állítanak, az ifjú reformátort erre állítják. Megragadó kép! Van-e meghatóbb annál, mint mikor a nép ezreit egyetlen szent érzelem tölti el? Templommá változik ilyenkor az az arasznyi terület és imává magasztosul ott minden érzés, minden gondolat. Becsületére válik az emberi szívnek, hogy anyagi érdekek így eggyé forrasztani a lelkeket nem tudják ; ehhez több kell: a minden földin fölülMló igazság. Froment pillanatig a sokaság felett áttekintett, azután leszállt s földre borulva imádkozott. Gaberel szerint (Hist. de l'eglise de Genéve) ez az első Genfben elmondott protestáns ima és prédikáczió, melyet teljes szövegében ismerünk.1 Genf közvetlenül Kálvin előtti (1533—1535) történetének tanulmányozása, minden elkövetett hibák daczára is arról győz meg, hogy a városi tanács az éles ellentétek között nagy körültekintéssel intézi az ügyeket; sőt lehetetlen észre nem venni, hogy a kormányon álló férfiak — igaz, hogy nagyrészben politikai okokból — általán véve itt-ott rokonszenveznek a reformáczióval. Bizonyos okokból mindig haragos képet vág a tanács, ha az ügy előkerül, s mint láttuk „megparancsolja", hogy mindenki azt higyje, a mit az apák hittek; de kicsillan a rendszabályokból annak ismerete, hogy itt olyan dolgokról van szó, a melyeknek okai mélyen belenyúlnak a múltba. Hogyan lehet azt pl. megmagyarázni, hogy a régi püspöki város magisztrátusa — persze sok fegyveressel és nagy szigorúsággal — akkor jön, a mikor a reformátor a hosszú beszédet csaknem egészen befejezte ? Froment-t sikerül elrejteni, a tömeg eloszlott. Ilyen volt az újév Genfben 1533-ban. Januárius 2-án a kétszázak tanácsa foglalkozott az előző napi eseményekkel. Az első szindikus szigorúan 1 Legközelebb egész terjedelmében közöljük. Szerk.