Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-08 / 10. szám

A belépő tagok száma még mindig emelkedik. Megmondtam én azt kezdetben: eljő az idő, midőn arról fogják megismerni a becsületes embert, tagja-e a Szövetkezetnek ? Egy üzletrész értéke 50 korona, mely heti 20 filléres lefizetésekben 5 év alatt törleszthető, s ha egészen be lett fizetve, a jövő évben ki is vehető, illetve a kölcsönbe betudható. Visszafizettek — kor. 1,444 „ 4,180 „ 11,660 „ 21,725 „ 51,629 „ 67,372 „ 80,505 „ 86,706 „ 95,174 „ 123,563 „ Kölcsönök folyósításánál elsőrendű igyekezet volt az idegen bankok és takarékpénztárak kifizetése, hogy a kamatok lehetőleg?itt maradjanak. Még egy statisztika a kölcsönök természetéről. Ezt azonban csak 1900. évtől vezettük, midőn az országos központi hitelszövetkezetnek lettünk tagjai. Tehát Kiadtunk Kiadtunk Kiadtunk ingatlan vételre ingóságra idegen kölcsönökre 1900. évben 3,120 kor. 850 kor. 11,939 kor. 1901. 11,470 „ 3,820 „ 4.060 „ 1902. „ 7,460 2,210 „ 8.870 „ 1903. „ 8,070 „ 8,350 13,310 „ 1904. r 7,550 8,720 „ 21,460 „ 1905. .. 10,110 „ 3,n 70 „ 10,750 „ 1906. „ 13,990 „ 6,020 „ 6.720 „ 1907. 10,454 „ 4,802 „ 7,374 „ Ezek a beszélő számok. A megjegyzéseket későbbre hagyom. Most még azt említem meg, hogy 1903. év Őszén, sok tervezgetés után, sikerült Fogyasztási szövetkezetet is létesíteni. Andrássy Kálmán, buji ref. lelkész. (Folyt, köv.) MISSZIÓÜGY. A liverpooli diák-missziói gyűlés. Felolvastatott a Budapesti Ref. Ifj. Egyesület Ker. Diákszövetségének 1908 febr. 9-én tartott évi gyűlésén. (Folytatás és vége.) De az idő hajt és még egyet-mást nem hagyhatok említés nélkül. Mély hatást tett Tattlownak, a mozgalom titkárának felolvasása az egyesület jelszaváról: „A világ evangelizálása ebben a nemzedékben." „Tizenkét évvel ezelőtt ugyané helyen tartott gyűlésünkön vállaltuk s fogadtuk el e jelszót. Azóta inegállottunk mellette. És sokan, kik tizenkét évvel ezelőtt ugyané teremben jelen voltak, azóta életüket áldozták fel, mert hűségesek maradtak zászlónkhoz." De a legfel ej thetetlenebb tán a legtöbb jelenvolt előtt Mott Jánosnak szombaton este az „Odaadás" vagy „Átadás"-ról mondott beszéde. Nem tudom mi hatott jobban: szavainak ereje vagy egyéniségének súlya? Helyesen jegyezte meg egy angol folyóirat, hogy Mott János egyéniségében mintegy testet öltött mindaz, a mi az egész konferenczia szellemi tartalmát képezte. „Ha valaki nem keresztyén, — úgymond — lehet vitatkozni a felett, vájjon azzá legyen-e vagy ne? De ha egyszer keresztyénné lett. semmi kérdésnek nincsen helye arra nézve, vájjon Krisztus uralkodjék-e rajta, vagy ne?" Át kell adnia magát mindenestől fogva Megváltója isteni uralmának. Először is azért követeli tőlünk ezt Krisztus, a mi volt O és a mi most is. Ha O az, a kinek mondotta magát és a kinek mi hisszük Öt, — már pedig, hála istennek, a keresztyén diákmozgalom Jézus személyét illetőleg soha sem hangoztatott határozatlan zengést — akkor életünk felett méltán és jogosan igényel kizárólagos fensőbbségét. Továbbá azért is át kell adnunk magunkat, a mit érettünk tett. A keresztnek halálával megvásárolt; többé nem a magunkké, hanem az övéi vagyunk. S át kell adnunk magunkat azért, mert a nélkül nem boldogulhatunk a keresztyén életben. Az átadásnak teljesnek kell lennie. Testünket, — s a mi egy ily missziói gyűlésen, mint a liverpooli, nem maradhatott említés nélkül —- ha kívánja, magát testi életünket, továbbá gondolatunk, akaratunk világát, pénzünket, időnket az ő rendelkezésére kell bocsátanunk. Ha a liverpooli gyűlésen valaki felajánlotta Istenének életét a missziói munkára — már pedig sokan megtették — akkor, azt hiszem, ennek a beszédnek hatása alatt tette. Az utolsó nap gyűlésein — jórészben a programmnak megváltoztatásával de bizonyára Isten Lelkének vezetése alatt — a szónokok figyelmünket oda irányították, a honnan az óriási problémák megoldására bölcseség, az elviselhetetlen felelősség elviselésére erő bőségesen nyerhető. „Jézus, a kit hirdetünk" ez volt a fő témája a délelőtti gyűlésnek. Este pedig az utolsó együttlét alkalmával „Az imádság, mint az erő isteni forrása" és ezzel összefüggő tárgyakról hallott beszédek vésték a konferenczia elmúlt gyűléseinek mintegy leszűrődött eredményeit a résztvevők egyéni lelki életébe. Sokat lehetne elmondani a gyűlések hangulatáról ós jellegéről; arról a szivet-lelket elfogó, mély komolyságról, mely éreztette, hogy itt most Isten jelenlétében, talán több száz ifjú életpályájának kérdése dől el, — a mely azonban nem zárta ki a vidám boldogságot, az ifjúi jókedvet, mely különösen az együttes étkezések alkalmával talált kifejeződést. Lehetne beszélni arról, hogy a nagy gyűlésterem falaira függesztett mondások mint fejezik ki a gyűlés szellemi tartalmát. „'AxoXoo-ö-eí {jLOI" — kövess engemet! — így szólt az egyik s a gyűlés egészében is, résztvevői egyénenként is bizonyára a Mester hívására figyeltek ós indultak. „Ut omnes unum sínt" — „hogy mindnyájan egyek legyenek" — így hirdette egy másik felirat a keresztyén anyaszentegyház egységét a, Krisztussal és Krisztusban, Betétül elhelyeztek Kölcsönvettek 1897. évben 487 kor. — kor. 1898. „ 4,165 „ 9,866 „ 1899. „ 12,005 16,120 „ 1900. „ . 18,291 ,, 24,193 „ 1901. „ 22,965 . 31,898 „ 35,572 „ 1902. 22,965 . 31,898 „ 63.290 „ 1903. „ 53,366 „ 82,796 „ 1904. 73,136 , 90,768 „ 1905. „ 87,373 „ 89,007 „ 1906. s 76,584 „ 102,035 „ 1907. „ 102,917' , 124,632 „