Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-23 / 8. szám

A szellemi világban, a mint az egyik áramlat a tetőpontja felé közeledik: már akkor megjelenik a vele ellentétes másik irányzat is, ugyan még erőtlen formában. De mind erősebben kezd kidomborodni s lassanként kezdi visszaszorítani az előbb még győzedelmes áramlatot. A róm. katholiczizmus újabb előtérbe nyomulásában még nem ért a tetőpontra s az ellenáramlat máris jelentkezik. Az agresszív irányt hirdető Ref. Lelkészegyesület megalakulása, ötszáz református lelkész csatasorba állása már azt hirdeti, hogy a protestáns áramlat harczosai érzik, hogy háttérbe szorultak, de ezt nem fogják sokáig tétlenül nézni! S ennek lesz hirdetője az Országos Protestáns Szövetség is! De csak akkor, ha nem panaszkodik, nem régi dicsőségünkön kesereg, hanem akarni is mer; ha nemcsak szónokol, de tenni is akar; ha a protestáns egyesületeket mind zászlaja alá gyűjti; ha népünk anyagi jólétének előmozdítását írja elsősorban zászlajára s ezzel a negyedfél millió protestánst is csatasorba tudja állítani! Ilyennek képzelem én a magyar protestantizmus újabb előtérbe nyomulását előkészíteni hivatott Országos Protestáns Szövetséget! A katholiczizmus diadalmas előnyomulása ne tegyen bennünket kicsinyhitűekké: a jövő csak a miénk lehet! Hiába tisztogatná le valaki a gizehi piramisokról az évezredek óta lassanként rájok rakódott homokrétegeket; hiába raggatná a szfmkszek megcsonkított fejét: azoknak a kora már leáldozott. Ki merne hinni abban, hogy újra eljő az az idő, melynek „milliók egy miatt" volt a jelszava? „Egy a milliók miatt" a jövő jelszava. S hiába beszél akármilyen ékesszólóan Prohászka püspök a „christiana democratia"-ról: a római egyház kétezredéves múltja, hierarchikus szervezete, a keblében felmerült demokratikus törekvések elnyomásai : Savanarola máglyára vitele, Lamennais abbé szavának elnémítása stb. mind-mind hangosan beszélő czáfolatai ennek. A krisztusi alapokon nyugvó igazi demokrácziát Kálvin nyomán századok óta csak mi hirdetjük s egyházalkotmányunkban csak mi testesítjük meg. Épen ezért csak a miénk lehet a jövő/ Dr. Kováts J. István. ISKOLAÜGY. A főiskolai reformról. — Irta: Dr. Réz Mihály. — Az új egyetemek kérdése, a kassai, pozsonyi és szegedi egyetem felállításának kilátásba helyezése Magyarország közművelődése szempontjából igen fontos kérdéseket vet fel. A kultura deczentralizácziójára irányúi ez a törekvés, s a czél valóban üdvös s óhajtandó. Csak az a kérdés, hogy vájjon ezen az úton az a czél fog-e eléretni, a mely kitűzetett? A kultura deczentralizácziójának szükségét általános közművelődési szempontból fejtegetni felesleges. De nemzeti szempontból, a magyar tudományosság nemzeti jellege szempontjából és a keresztyén szellem szempontjából is fontos e reform. Szükséges, hogy elvonassék az ifjúság attól a fővárostól, melyben mindinkább erősebbé válik a nemzetközi és vallásellenes tendenczia és a magyar vidék friss, egészséges levegőjében visszatartassék. Szükséges az is, hogy a vidék kulturális elmaradottsága ellensúlyoztassék az által, hogy a vidéki kulturelemek megszaporodjanak s magyar városaink a kulturváros jellegét nyerjék. Szükséges, hogy eleje vétessék azon veszedelmes megkülönböztetésnek, azon veszedelmes ellentétnek, a melyet mindkét rész túlzói, egyrészt a magyar szellem, másrészt az európai kulturszellem között felállítanak. Hibás e kiilönböztetés és ez ellentét nem létező. A magyar kulturának — Széchenyi kifejezésével élve — minél európaiabbá és egyszersmind minél magyarabbá kell lennie. Mindkettő egyaránt lényeges. Nincs létjogosultsága az olyan nemzetnek, a mely az európai kultura szellemét nem bírja meg, mely az emberi elme legnemesebb törekvéseiben ellenségét látja, mely a művelődés legmagasabb vívmányaiban gyűlöletes idegent lát, és mely azt hiszi, hogy az emberi ész által kivivott igazságok alól kivételt képezhet. De nincs létjogosultsága annak a tudományosságnak sem, mely átveszi az idegen sablonokat s hazai viszonyainkra alkalmazni nem tudja ; mert az a tudomány nem eredeti gondolkozáson alapul, hanem száraz kompiláczión. Szükséges tehát a kultura deczentralizácziója, és a magyar közoktatási politikának e czélra törekednie kell. De az a kérdés épen, hogy a tervbe vett módon elerhető-e a czél? A pozsonyi, kassai és szegedi egyetem felállítása önmagában a kultura deczentralizáczióját még nem eszközölheti. Szükséges, hogy ezen egyetemek tényleg el is vonják a budapesti egyetem hallgatóinak feleslegét. Kérdés, hogy ez kényszerítő rendszabály nélkül be fog-e következni ? A szegedi egyetem némely hívei ebben a reményben vannak; a jogakadémiák tapasztalása mást mutat. Olyan helyekről is, ahol van a vidéken jogakadémia, tódúl a fővárosba az ifjúság. A főváros vonzó ereje, a nagy tömegben való ellenőrizetlenség egyik oka e jelenségnek. Hogy az egyetem magasabb tudományos jellege okozná: ezt hinni naivitás volna; valóban nem is hiszi senki. Ha tehát már ma és különösen a protestáns akadémiák tapasztalása szerint, a meglévő jogakadémiákról is tódul a fővárosba az ifjúság (tehát nem azért, mert a maga vidékén tanintézete nincs): minő alapon hihetjük, hogy egy új szegedi egyetem meg fogja e proczesszust akadályozhatni ? Kényszerítő rendszabály nélkül czélt érni nem lehet. Csak úgy érhetünk el sikert, ha a budapesti egyetemen törvényhozásilag megállapíttatik egy bizonyos maximum, mely a tanárok létszámának, a tantermek nagyságának és