Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-23 / 8. szám

általában a sikeres taníthatás lehetőségének megfelel és melyen felül hallgatóságot elfogadni nem szabad. Ha ezt ki nem mondja a törvényhozás, akkor az új egyetemek a kultura deczentralizáczióját elő nem mozdítják; sőt még ha ez kimondatik is, de egyébb intézkedés nem történik egy más irányban, épen a kultra czentralizáczióját fogják előidézni. A kassai és pozsonyi egyetem fekvése olyan lesz, hogy a közeli jogakadémiák fennállását veszélyezteti. Épen az a tendenczia,'mely a fiatalságot nagyobb városokba vonzza és nagyobb tanintézetekbe, fogja itt is e hatást előidézni. Ha a budapesti egyetemen a maximum ki nem mondatik, akkor az új egyetemi rendszer csak azt fogja eredményezni, hogy a jogakadémiákról részint a budapesti, részint az új egyetemekre fog menni az ifjúságnak az a jésze, és így czentralizáczió lesz és nem deczentralizáczió. Ha pedig e maximum kimondatik (és szükséges, hogy kimondassék), akkor még mindig fennáll az a veszedelem, hogy a budapesti egyetem feleslege által megnövekedett létszámú új egyetemek magukhoz vonzzák a jogakadémiák hallgatóságát. Protestáns szempontból ez különösen fontos, mert különösen a protestáns jogakadémiáknak újabb időben igen nagy veszteségei voltak és a sárospataki és máramarosszigeti akadémiák létszáma nagymérvű csökkenést mutat. Úgy ezek, mint az eperjesi fenyegettetnek a kassai egyetem által, s e kérdés úgy a kultura deczentralizácziója, mint a protestáns érdekek szempontjából igen nagy fontosságú. Oly kérdések ezek, melyekkel a reform megalkotásánál számolni kell. Ha a kultura deczentrailzácziója nem volna olyan fontos kérdés és ha a felekezeti jogakadémiák fentartása protestáns érdek nem lenne: a kérdés ezen akadémiák beszüntetésével és a tanároknak az új egyetemre való kinevezésével egyszerű megoldást nyerhetne ; mert hiszen még most is, a hol egy, már meglévő jogakadémiából lesz új egyetem, szükséges, hogy a tanszékek száma legalább megkettőztessék, és e tekintetben kevés nehézség merülne fel. De itten kulturális, felekezeti, nemzeti és nemzetiségi szempontok is forognak fenn, és épen a felvidéken a kulturális góczpontok kevesbítése igen nagy hiba lenne. E kérdés véglegesen tán csak az által volna megoldható, ha egynéhány évi tapasztalat alapján az új egyetemeken is a hallgatók létszámára nézve bizonyos maximum volna megállapítható. Addig pedig az által, a mi nélkül általában az egész főiskolai reform el sem képzelhető, hogy a tanárok javadalmazása, úgy a jogakadémiákon, mint az új és régi egyetemeken, egyaránt fixiroztassék és ezáltal a hallgatók létszámától függetlenné legyen. Ez az intézkedés több más szempontból is igen lényeges. A tanszabadság mai képtelen rendszere mellett nem lehet kitenni bármely intézetet annak, hogy esetleges szigoráért hallgatói egyrészét elveszítse, és a magyar kultura érdeke az, hogy soha be ne következhessék oly idő, midőn ezért az egyes tanintézetek között ilyen módon verseny folyhasson. De még a régi egyetemek iránt is azt kívánja a méltányosság, hogy midőn az állam új versenytársakat állít nekik, ezáltal ők ne sújtassanak. Képtelenség, hogy az egyes új egyetemek vagy a jogakadémiáktól, vagy a régi egyetemektől, vagy azok mindegyikétől vonván el a hallgatóságot, azok mindegyikére károsan hassanak vissza. És képtelenség az is, hogy még ezen káros visszahatás se legyen aránylagos, hanem a véletlen szeszélyétől függő. Az új egyetem nagyobb szabadsága, az ellenőrzés ottani kisebb hiánya nem oly kulturális érdem, melynek fejében méltán sujtassók némely akadémia, mely ezen vonzóerővel tán nem rendelkezhetik. A területi viszonyok szintén hozzájárulnak, hogy a káros visszahatás ne legyen aránylagos. A két régi egyetemről nem fognak egyforma nagy számot elvonni az új egyetemek és az egyes akadémiáktól sem. De ilyen territoriális esetlegességektől függővé tenni a jogakadémiák sorsát ós a régi egyetemek tanárainak javadalmazását nem lehet. Szükséges tehát, hogy azok fixiroztassanak. A budapesti egyetemen is csak ily feltétellel lehet a maximumot kimondani, csak ily feltétellel lehet a régi egyetemi tanárok súlyos megkárosítása nélkül a kultura deczentralizáczióját keresztülvinni. Ha azt nem tesszük, az új egyetemek felállításával el nem érjük a czélt. A maximum megszabása nélkül el nem vonják a fővárostól a felesleget s csak legfeljebb a jogakadémiák állását rontják és így czentralizácziót teremtenek, nem deczentralizácziót. A javadalmazások fixirozása nélkül pedig meg nem állapítható, káros és igazságtalan e maximum. Pedig, csak ha a kultura e deczentralizácziója létesül, lehetséges — a mire oly égető szükség van — felsőbb oktatásunkban a nagyobb intenzivitás. A míg a maximum nincs kimondva, addig a harmadévi vizsga és kötelező kolloquiumok rendszere egyáltalában ki nem vihető, mert Budapesten sem idő, sem tanári személyzet arra elegendő nincs. És míg a javadalmazások fixirozása ki nem mondatik, addig annak egyenlő szigorúsággal való keresztülvitelében nem bízhatunk. Addig ezen rendszabályok nélkül erős, egészséges, intenzív magyar kulturát teremteni nem lehet. Ha igaz, hogy a kultura fegyver és hogy Magyarországnak minden fegyverre szüksége van; ha igaz, hogy a magyarság ebben az országban felsőbbségét csak kulturális fölénye által óvhatja meg: akkor ezen szempontoknak rendkívüli fontosságát részletesebben indokolni felesleges. Ezek a rendszabályok egy igazán nagyszabású közoktatási reformnak csupán kezdetei; azok után következnék a tanszabadság félreértett és félremagyarázott elvének megkorrigálása és egy valódi intenzív oktatási rendszer megállapítása. Szomorú és sajnálatos dolog, hogy a fiatal kor legszebb éveiben annyi tehetség, annyi szellemi erő heverjen parlagon és annyi szabad idő múljék el visszanyerhetetlenül. Felsőbb iskoláinkban nem folyik intenzív kulturális munka, s ennek nemcsak az a hatása van, hogy a fiatalság a kiszabott tananyagom