Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-23 / 8. szám
ben hódította el a „megtisztított" keresztyénség1 a r. katholiczizmustól is a területeket, közel négy századdal ezelőtt. Senkitől sem lehet követelnünk, hogy álljon, vesztegeljen, ne haladjon, hanem nékünk is útra kell kelnünk; haladnunk, harczolnunk kell! Az élet nagy versenyében beigazolódik a franezia közmondás: „ki nem halad: marad" (Qui n'avance pas: récule). LTgy látjuk — fájdalom — mintha rajtunk is bebizonyosodnék! A magyarországi r katholiczizmus „halad"; mi — úgy látszik — „maradunk". Haladnak, inert megértik a kor uralkodó eszméjét. íme a modern római katholiczizmus ünnepelt harczosa, Prohászka püspök is azt mondja a r. katholikus Népszövetség díszgyűlésén: „Tisztán társadalmi alapon a keresztény Magyarországot újjáalkotni nem lehet; gazdaságilag kell segíteni a magyar népet!" Szavukat ezrek és ezrek hallgatják. Seregük napról-napra nő. Hódításaik előtt szemet hunynunk nem lehet, de azoktól megijednünk sem szabad. Az emberiség szellemi világának a fejlődése ugyanis nem történik fokozatosan, hanem hullámszerűen. A diadalmasan előnyomuló új eszmék áramlatát a régi eszmék vissza-visszatérő hullámai időnként háttérbe szorítják. Kissé messze vezetne bennünket, ha ennek a nagy igazságnak: a korszellem hullámszerű váltakozásának lélektani és egyéb okaiba bocsátkoznám. Csak jelzem, hogy nem egyes nagy emberek, nagy lelkek okozzák ezeket a változásokat: ők csak hű kifejezői koruk lelkivilágának. Hiszen hány, náluknál talán még nagyobb lélek élt, kiket koruk semmibe sem vett s kiknek csak későbbi századok emeltek örök emléket. A protestantizmus eszmeáramlatában is ilyen korszerű hullámzásokkal találkozunk. Minden időben voltak a „megtisztított" tudománynak ihletett lelkű apostolai; mégis azt látjuk, hogy az egyik kor fölemeli, uralkodó áramlattá teszi, a másik ismét háttérbe szorítja! A XVI. század folyamán diadalmasan nyomul előtérbe. A XVII. század folyamán a legyőzött régi szellem az ellenreformáczió képében visszatér s az elfoglalt területeket részben visszahódítja. A XVIII. század végén ismét a protestantizmus szelleme győzedelmeskedik. A vallási élet teréről átmegy a közélet terére is és megtermékenyíti az újkori alkotmányokat is. A XIX. század eleje megint a róm. katholikus áramlatnak kedvez, a második fele ismét a protestánsnak. íme most újból a róm. katholiczizmus látszik felülkerekedni. A hatalmas protestáns nemzetek: így az angolok, a skótok is panaszkodnak, hogy hihetetlen arányban nő országaikban a r. katholikus szerzetesek, apáczák száma! Németországban a lakosság egyharmadánál alig több r. katholikusok válnak a politikai életnek úgyszólván legfőbb mozgatóivá. A franezia szeparáczió sem bírja megtörni őket. A pápa íme elég bátorságot érez arra, hogy a dogmabeli modernizmus ellen encziklikát adjon ki. Ezt néhány évtizede — tekintélyének koczkáztatása nélkül — még alig tehette volna meg! A szellemi világ haladásának ezt a törvényét ismerve, tudjuk, hogy a római egyház előtérbe nyomulása még egy-két évtizedig fog tartani; azután helyet kell engednie újból a még erőteljesebben visszatérő protestáns áramlatnak. Ez a törvény arra is megtanít bennünket, hogy az egymást fölváltó hullámok közben visszavisszatérő r. katholiczizmus minden újabb visszatérése alkalmából veszt erejéből; a protestantizmus pedig folyton-folyvást erősödik. A magát változhatatlannak hirdető római egyház nem ugyanaz ma, mint azelőtt volt. A mai modern, Prohászka-féle róm. katholiczizmus pl. távolról sem oly erőteljes, mint a mult század elejebeli, a szentszövetség korabeli, avagy Pázmány korának r. katholiczizmusa. Míg a római katholiczizmus folyton gyöngül: a protestantizmus hullámai minden alkalommal erősebben térnek vissza. Ezt mutatja a nagybritanniai és északamerikai erőteljesebb, határozottabb s az államtól független ú. n. „szabad" egyházak előtérbe nyomulása, a római egyházhoz még közelebb álló anglikán- és egyéb államegyházakkal szemben. Ugyanezt a képet látjuk hazánkban is. A XVI. század szellemi világára a magyar protestantizmus nyomta rá a bélyegét. Azután a XVII. században következik visszaszoríttatásunk, a végén már üldöztetésünk. A XVIII. század végén ismét előtérbe nyomulunk. A napoleoni hadjáratok után újra gyöngül erőnk. Az abszolutizmus ideje visszahozza régi befolyásunkat. A 60-as, 70-es, 80-as években a magyar protestantizmus foglalja el köz-, tudományos-, irodalmi s szellemi életünk minden terén az első helyet. Most, úgylátszik, mintha a kor szelleme újból jobban kedvezne a r. katholiczizmusnak. De ez mindössze néhány évtizedig tart. A mi időnk újra elkövetkezik! Jobb és megbízhatóbb magvakat olcsóbban senki sem ad, mínt r r ___ r • • FÁBIÁN BEL A magkereskedése, Budapest, Ulíőí-tít ÍI. súm. Kálvin-tér mellett. Tessék próbát tenni.
