Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-08-30 / 35. szám

mely némikép a püspökéhez hasonlít", így írnak a Klassikale és Provinciáié bestuur intézményéről. Ily viták folynak, a mint már említettük, körülbelül 1875 óta, a mióta a fejedelmi beavatkozásnak utolsó napjai is megszűntek az egyház életében. Különösen éles és erős kritikában részesült ez a szervezet a 80-as évek elején, a mikor dr. Kuyper Ábrahám vezetésével egy tekintélyes része a Hervormde Kerk tagjainak elszakadt egyházától s 1886-ban külön egyházat alapított. Egy 1884-ben megjelent munkájában* körvonalozza dr. Kuyper azokat az alapelveket, melyek a református tanok alapján szervezett egyháznak ismertető jelei. Ezt nem találta ő meg a Hervormde kerk szervezetében, s a szakadás egyik lényeges oka szintén ez volt. Dr. Kuyper négy pontba foglalja össze azokat az alapelveket, a melyek szerint egy református egyházat szervezni kell. Ezek a főbb ismertetőjelek a következők. 1. A világegyház belső egységét, melyet Luther rendszere territóriumokká hasogatott szét, a reformátusok még inkább szétdarabolják úgy, hogy a helyi egyház (a gyülekezet) lesz minden egyházkormányzás kiindulópontja. 2. Ezek a helyi egyházak confoederative classisokba és synodalis tartományi egyházakba kapcsoltatnak össze. 3. Elsősorban a világi elem lép előtérbe és a presbyterek és diakonusok alkalmazása által minden klerikálizmusnak fejét veszi. 4. Az egyházi hatalom, a nélkül, hogy a „legkisebb mértékben is jogot bitorolna az állam fölött, magát teljesen önállósítja a világi felsőséggel szemben". Ezek szerint az elvek szerint szerveztetett dr. Kuyper egyháza, a „Gerefomerde Kerk", mely néhány korábban elszakadt, majd részben összeolvadt kisebb ref. egyházzal 1892-ben egyesült s jelenlegi nevét is akkor vette fel. A református alapelvek főbb ismertetőjeleit tehát elsoroltuk. Azok, a kik a Herv. Kerk jelenlegi szervezetét támadják, éppen ezeknek a hiányát igyekeznek bizonyítani az egyházszervezetben. Dr. S. D. Van Veen utrechti professzor egy kisebb munkájában kitér dr. Kuyper pontozataira is, s bár nem ellenzi a reorganizácziot, védelmébe veszi a Herv. Kerk jelenlegi szervezetét s annak a református alapelvekkel való egybehangzását igyekszik bizonyítani. Az 1816 előtti, állítólag jobb és a református elveknek megfelelőbb szervezetre —• úgymond — nem lehet mindig hivatkozni. A jelenlegi szervezetben is a gyülekezet a kiinduló pont s forrása minden jognak 1816 előtt nemcsak az egyes klasszisoknak, de aprovincziáknak is gyűléseik voltak (provinciáié synode). Ezek a provinczialis zsinatok azonban csak névleg feleltek meg a református alapelveknek. A világi elem alig volt bennük képviselve. Volt olyan prov. zsinat is, melynek 21 tagja közül 20 pap volt, s csak a formaság kedvéért egy presbyter jelképezte a presbyteriális jelleget. A világi felsöség pedig a legnagyobb önkénykedéssel avatkozott bele az egyes provincziák ügyeibe. Ez pedig * Tractaat von de Reformatie der Kerken. 470 lap. annál inkább lehetséges volt, mert hisz e provincziák között alig volt valami összeköttetés. Csakis az egyetemes zsinaton (generale, nationale Synode) lehetett volna közösen dolgozni, az pedig csak egyetlen-egyszer jött össze Dortrechtben 1618/19-ben. Dr. Van Veen számtalan példát hoz föl arra, hogy 1618 után mily nagy, gyakran erőszakos befolyása volt a világi felsőségnek az egyház életére. Engedély nélkül nem lehetett a provincziáknak zsinatot tartani. A zsinaton, vagy a klasszisok gyűlésein hozott határozatot a világi felsőség néha egyszerűen megsemmisítette. Ezeknek a nagyszámú amoniáliáknak a megszüntetése végett mindig nagy óhajtása volt az egyháznak, hogy a provincziális egyházak között egy magasabb egység jöjjön létre. A dortrechti zsinat jó kezdet volt erre nézve, de itt ismét a világi felsőség kötötte meg az egyház kezét. Több ily egyetemes zsinatot nem tarthattak s nem is jött létre az egység egész 18164g. „Hihetetlen nagy volt az a befolyás, az a hatalom, mely az állam birtokában volt; de nem kevésbbé hihetetlen nagy volt azonban a gyávaság is, mellyel az egyház és az egyházi személyek a felsőség előtt a porban csúsztak", írja dr. Van Veen. Ez az állapot ma már a jelenlegi szervezet mellett nincs meg. Bár a lelkészek fizetésük egy részét, vagy néha az egészet is állampénztárból kapják, az egyház függetlensége az állammal szemben mégis teljes. A mi azonban a világi elemnek az egyház kormányzásában való részvételét illeti, ebben a tekintetben a jelenlegi szervezet csakugyan újjáalakításra szorúl. A paritás a Klassikale Yergadering-ben még megvan, mert ennek tagjait az egy klasszisba tartozó gyülekezetek lelkészei s minden lelkésszel egy presbyter — alkotják. A klassikale bestuur-ben azonban már a lelkészek száma kétszer annyi, mint a presbyteriekké. A provinciáié kerkbestuur-ben ismét egyenlő a lelkészek s a presbyterek száma, míg az egyetemes zsinaton (Algemeene Synode) ismét a lelkészek vannak kétszeres számban. Sebestyén Jenő. (Folyt, köv.) NEKROLOG. BÖRZÖLI GABOR. 1828-1908. A magyar református egyházban általánosan ismert név az, mely gyászkeretben e czikk ólén látható. Jánosi szelídségű, mindenkitől tisztelt ós szeretett egyéniség hordozta e nevet: Börzöli Grábor, református tanító, ki nyolczvan esztendőre terjedő életét a reábízott talentumok hívséges forgatásával töltötte el. Mint tanító lelkes, hivatását szerető, mindenkor elismert eredménnyel munkálkodó, mint egyházi író, búcsúztatói és sirbeszédei révén, melyek öt kötetben láttak napvilágot, széles e hazában ismeretes és kedvelt. Börzöli 1828. decz. 20-án született NémetszeCsődön. Atyja Börzöli János tehetős földbirtokos, édesanyja: Fel