Protestáns egyházi és iskolai lapok – 50. évfolyam – 1907.

1907-04-21 / 16. szám

Az 1757-dik esztendő eseményei. I. (Csáthi Dániel superintendens halála. — A nagykörösi concursus. — A superintendens-választás elrendelése. — A kecs­keméti concursus. — Gyih'ki István curator lemondása. — Darvas József megválasztása. — Szönyi Virágh Mihály az új superinten­dens. — A generális soriba választásának elrendelése. — Giczey Sámuel kiilsö-somogyi esperes lemondása. — A superintendens választás királyi jóváhagyása.) Az 1757-dik esztendő január hava 30-án temet­ték el Nagykőrösön Csáthi Dániel superintendenst, Helmeczi Komoróczy István utódát. Negyedfél évre 1 terjedő kormányzása nem mutatott fel nagyobb ered­ményeket. Egyenes jellem, kegyes lélek, szorgalmas és jóakaratú munkás volt, 2 nagyobb vezető és irányító képesség nélkül. Temetése után az Atyák nagyrésze hazautazott, csak Szőnyi Virágh Mihály generális scriba és solti ^speres, Olvedi András kecskeméti, Monori András cser­háti esperesek, Mócsi István nagykőrösi lelkész, Miskolczi János assessor és kecskeméti tractualis jegyző ésLossonczi István, a neves nagykőrösi rector-prefessor maradtak együtt, hogy megbeszéljék a további teendőket és meg­vizsgálják az elintézésre váró egyházi ügyeket, a mint következnek: 1. A jászkisériek a Simonyi András halálával meg­üresedett lelkészi állásra a czeglédi második lelkészt, Dancsházi József fiatal prédikátort óhajtják. A czeglé­diek, bár nehezen, hosszú tanácskozás után, Dancsházit elbocsátják., ki hivatalát el is foglalja. 2. A cserháti tractusba kebelezett monori egyház kéri, hogy "Vecsei István lelkész, a ki botrányos maga­viseletét hosszú idő óta is meg nem változtatta, s miután már eltávozására nézve a monori presbyteriumot még 1756-ban megnyugtatta, mozdíttassék el a monori egy­ház szolgálatából. A kérelem méltányosnak találtatott ugyan, de miután egyúttal a monori egyház presbyteriu­mától olyan tartalmú levél érkezett, a mely az egyházat Vecseivel szemben „adhuc" türelmesnek mondja, Yecsei István az 1557-ik esztendőre monori hivatalában meg­hagyatik. 3. A dömsödi egyház (solti tractus) némely tagjai Komáromi Ferencz lelkészük ellen heterodoxia miatt panaszt emelnek a superintendensnél és a seniornál és a dömsödi egyházból való elmozdíttatását kérik. Az írásbeli vád és védelem megvizsgálása igazolta, hogy 1 Földváry László téved, a midőn azt mondja Csáthiról (Adalékok II. k. 281. 1.), hogy „öt esztendeig viselte csak a super­intendeosi hivatalt". Helmeczi 175B. február 22 -en halt meg; Csáthit ugyanez év június 26-án választották utódjául, s így az ö superintendenssége mindössze negyedfél évre terjedett. — Lásd különben Szönyi Virághnak 1757, febr. 21-ről keltezett alább köz­lendő levelét. — M. J. 2 „Hujus viri dum viveret celeberrimi virtutes exprimere multum temporis et plnres linguas seriptor habere deberet. Quarum summa huo venit: Fűit Deo et hominibus bonis gratissimus, in conversationibus exclusa hypocrisi sincerus, cordialis, gestum superbiam refugientem ostendit, in Officio Pastorali et Superin­tendentiali sine omni Personarum respectu Diligens, Pius, aequus fűit. Dignus omnino longiori vita, si fatis aliter placitum fuisset" — írja róla Sz. Virágh. vSup. jkv. 1. 664. 1.). . Komáromi Ferencz az igazság utában tényleg megtán­torodott. De miután nem előre megfontoltan, hanem mint Apológiájában mondja, könnyelmű meggondolatlanságból követte el tévedését s mert magát az igazság követésére ismét késznek mutatta: megengedtetett neki, hogy az 1757-dik évben még Dömsödön maradhasson, köteles­ségévé tétetvén a megsértett egyháztagok ünnepélyes megkövetése. 4. Szentmiklósi Sámuel yyömröi (cserháti, tractus) lelkész nagyobb ekklózsiába való áthelyeztetését kéri. Nem lévén éppen pásztornélküli nyáj, kérése nem volt figyelembe vehető. 5. A tószegi egyház (kecskeméti tractus) küldöttei egyházuk nyomorúságos anyagi helyzetére hivatkozván, azt kérik az Atyáktól, hogy a lelkészi javadalmat csök­kenthessék és hogy Bölcsi István lelkészük kebelükből szabadon elköltözhessék. Határozat: a kórelem elégsé­ges okokkal nem táinogattatván,. a régi állapot fenn­tartandó. 6. A superintendensi hivatal üresedésben lévén, tekintettel a túlszigorú téli időre, a tractualis seniorok felhivatnak: hogy az időközben előforduló ügyeket vizs­gálják meg és a törvények értelmében intézzék is el, a mennyire lehetséges, a felebbezéstől tartózkodjanak és a generális scribához ne futkossanak. 7. Mindezeket Isten nevében elvégezvén, a rend­kívüli consessus tagjainak kérésére megjelent nemes Bcretvás János első biró, Nyáry Mihály és Farkas János nemes senatorok jelenlétében számba vétetett a Super­intendentiának a nagykőrösi első lelkészi lakáson talál­ható vagyona; az egyházkerület pecsétjét és jegyző­könyvét ládába zárván, lepecsételve Mócsi István nagy­kőrösi lelkész őrizésére bízták, míg a kisebb jelentőségű dolgoknak a megboldogult Superintendens özvegyének jelenlétében történendő összeírásával Mócsi István nagy­kőrösi lelkész és Lossonczi István rector-professor bízat­tak meg. Az egyházkerület gyásza közöltetett az egyházak­kal, az egyházak patronusaival, első sorban kis-terenyei Gyürki István curatorral és Ráday Gedeonnal. A super­intendens-választásra Szőnyi Virágh generális scriba hívta fel az egyházakat 1757. február 21-én kelt kör­levelében. 3 3 A levél szövege: Viris plurimuin Reverendis, Clarissimis et Eruditissimis Dnis, Superintendentiae nostrae cis- et ultra-Danu­bianae adscriptis, in opere Domini conservis Dignissimis, Salntem ! — Ecce viri Venerandi! exordium Anni 1757 labentis tetrico vultu Nobis obversum ; magnum luctus et moeroris adtulit argumentum, quo Divinum irrevocabile fátum, Viri quondam Summe Venerandi D. Danielis Csáthi, Superintendentiae Nostrae cis- et ultra-Danu­bianae tribus cum dimidio Annis vigilantissimi Superintendentis vitae et mortis piam catastrophen periodice tangit et pandit; instanté enim die 24. Januarii. Animam suain Redemptori suo commen­dans, ac in tuto collocans spirare desiit et Nos capite Praenobili destitutos reliquit. Utinam vobis et nobis regendis cum Pia Sua gravitate, modestia, prudentia, candore, ingenuitate, amore et honore longius praeesse voluisset! omnibm jucundissimum fuisset. In hoc ergo discrimine rerum Regimini, et Societati Nostrae Laboranti modo competente subvenire ; atque vacans ofíicium quanto ocius expleri, ofticii et summae Prudentiae vestrae esse sciatis. Age(n)dum itaque, Divina favente gratia, in conformitate

Next

/
Oldalképek
Tartalom