Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-10 / 6. szám

liberális theologia máig is lényegesen különbözik úgy az egyházi és Ritschl-féle, mint a vallástörténeti theologiától. Az ú. n. modern pozitív theologiának kétségtelenül legkiválóbb mai képviselői Köhler, Seeberg, Kaftan és Grützmacher. A régi hitnek modern theologiáját vitatják a modern művelődéssel és tudománnyal való összeegyeztetésében. Kant nyomán elkülönitik az elméleti és gyakorlati ismeretet s a gyakorlati észnek adják az elsőbbséget a valláserkölcsi dolgokban. A baj csak az, hogy az irány hívei a theologia tudományos feladatait igen gyakran összezavarják az evangéliommal, a beszéd és a lelkipásztori gondozás alakjában való hirdetésével, s nagyon is ingadozók a dogmának a modern gondolkozással való összeegyeztetésében. A XIX-dik század német prot. theologusai között máig is a legnagyobb befolyással van a rendszeres theologiára Ritschl. Példa rá Reischle, volt hallei tanár. Egyik nagy módszeres tétele az, hogy a dogmatika alapja a Krisztus történeti kijelentésében való hit, s aztán, hogy a keresztyén kijelentés igazságáról való bizonyosság csakis az üdvhit tapasztalati és nem a bizonyítás tudományos útján érhető el. Hogy a hit igazsága nem elméletileg bizonyítandó, hanem csak gyakorlatilag tapasztalandó, ez Ritschl theologiájának egyik legmaradandóbb gondolata, miáltal a ker. hit világát felszabadította annak intellektualista mellék-ízétől. S ennek a tapasztalati hitnek a Krisztusban megjelent történeti kijelentés is megfelel. A vallástörténeti iskolának egyik legkiválóbb képviselője Troeltzsch heidelbergi tanár, a ki nem ok nélkül vádolta az egyházat azzal, hogy a maga dogmatikájával „elaprózza" az evangéliom üdvhirdetését. Hangsúlyozza, hogy az evangéliom lényege nem a tan, hanem az élet, és Krisztus nem a tudós theologusokba, hanem az erős vallásos egyéniségekbe helyezte a hit lényegét. Ez alapon tág tért nyert a keresztyénségnek vallástörténeti alapon való megértésére. Ide tartozik még Weinel „Jézus a XIX. században" és a franczia Réville „Modern keresztyénség" cz. művével. E rendszeres theol. gondolatkörrel különben behatóbban foglalkozik Traub „Aus der dogmatischen Arbeit der Gegenwart" cz. tanulmányában, a Gottschick-féle „Zeitschrift für Theologie and Kirche" mult évfolyamának 6-dik füzetében. * * * Az előbb említett tekintélyes folyóirat, Gottschick tanár betegsége, sőt bekövetkezett korai elhunyta miatt, ez évvel szerkesztőt cserél. Herrmann, a nagyhírű ethikus és Rade marburgi tanár fogják ezentúl szerkeszteni. Új felhívásukban azt mondják, hogy ezentúl az évenként hat füzetben megjelenő folyóirat kizárólag a rendszeres theologia, névszerint a dogmatika és ethika érdekeit fogja szolgálni, s csak függelékképen lesz figyelemmel a többi irodalmi ágak ismertetésére is, főleg „védő vagy támadó alakban in astericis et obeliscis". Dolgozótársaik között, a felhívás szerint, a következők szerepelnek: Drews, Harnack, Herrmann, Kaftan, Kattenbusch, Sell, Eck, Háring, Kirn, Lobstein, Loofs, Mayer, Mezger, Ottó, Rade, Ritschl 0., Scheel, Schultesz-Rechberg, Sclmlze, Tieme, Titius, Traub, Troeltzsch, Wendland, Wendt, Wobermin. Erre vonatkozólag egy német orthodox irányú lap azt jegyzi meg, hogy abban az írói gárdában szépen megférnek egymás mellett a konzervatív irányú és Ritschl iskolájának legszélsőbb radikális hívei és theologusai, vagyis egyesült erővel kívánnak küzdeni egymással azok, „a kik a Krisztusban Isten egyszülött fiát" és „csak rendkívüli erővel felruházott vallásos hőst" látnak. * * * Nagyon agilis pápás egyesület a prot. német birodalomban a Bonifácz-egylet. Hogy milyen erős üzleti szellemmel dolgozik s mily buzgósággal tudja kezelni a németeknek már a XVI. században u. n. „peccatáit", a mult évről szóló következő számadása igazolja. Az elnökség kezéhez jutott 1.220,576 márka, mely összegből hagyományok czímén Jena és Rostock klerikalizálására 11,404 márka folyt be. Az egyes fiókegyleteknél 2.125,526 márka folyt be, sőt az 1904. üzleti év 3.842,231 márka jövedelemmel záródott le. Közigazgatási czélokra kiadott 106,113 s előre nem látott költségekre 1.534,199 márkát. Jelentése végén megjegyzi a Bonifácz-egylet évkönyve, hogy 1905. végéig tömörebb prot. vidékeken róm. kath. templomok és iskolák felsegélyezésére fordított 36.538,836 márkát, a mi valóban horribilis összeg. Az Ev. szövetségre és a Gusztáv Adolf-egyesületre tehát a jövőben még igen nagy feladat vár e klerikális erőlködések és mozgolódások sikeres ellensúlyozására. Feltűnő, hogy ne mondjuk, kihívó, hogy nevezett egyesület főleg a protest. vidékek klerikalizálására terjeszti ki pápás hálóját. * * * A „Los von Rom"-nak jelzett osztrák reformmozgalom egyre terjed és hódít. Nyolcz éves mozgalmának eredménye 24 új evang. templom, 69 tervezett kápolna vagy templom, 200 új evang. lelkészi vagy vallástanítói állás szervezése s 10,918 áttérés az ó-kath.,, illetve 3803 az ev. hitre. Az utolsó év is örvendetes eredménynyel végződött. Csehország, Stájer, Alsó-Ausztria s az egykori erős ev. Karintiában a mult évben először tartottak ev. istentiszteletet s létesítettek ev. vallástanitói állásokat. A német ev. lelkészi állások száma a mult évben 1898 óta 30-ra emelkedett. Bécsben volt az áttérések legnagyobb száma, mely a mult évben 1000-re emelkedett. Nagyobb feltűnést keltett Juda cseh professzornak és Auersperg Guido grófnak, ennek az ősprot. család sarjának a prot. hitre való áttérése. Az 1906. év az osztrák örökös tartományokban több, mint 4000 áttérést eredményezett, úgy hogy az áttértek száma 1898 óta 42,000. Az osztrák protestantizmus gyors emelkedésének és belső izmosodásának egyik erős hőmérője a tanulók létszámának emelkedése. Így Klagenfurtban tíz évvel ezelőtt 119 volt s ma 273 az ev. tanulók száma, a mihez a diaspora még 78 tanulóval járult. Salzburgban 1898-ban 60, 1903-ban már 115, 1905-ben pedig 264 volt az ev. tanulók száma. Hasonló emelkedést mutat